Kedves Ildikó! A kérdés, amit feltennék Önnek, édesanyámmal kapcsolatos. Bár nagyobb szünetekkel, de sajnos elég sokat iszik. Én már pár kortyot is látok rajta, de azért tudja titkolni, hiszen nem látom őt mindig. Sajnos titokban iszogat, pedig sokat beszéltem már neki a kulturált ivásról meg arról, hogy az alkohol nem valami titkos métely és kis mennyiségben beépíthető egy egészséges életbe (én pár decit iszom meg legfeljebb hetente illetve ünnepekkor, összejövetelekkor ennél többet), de nem igazán hat rá. Sajnos elég sötéten látja a dolgokat, apukám halálát a mai napig nem tudja feldolgozni és sok más sérelem érte, pl. a munkahelye elvesztése, a politikai helyzettel is túl sokat foglalkozik szerintem. Nem akarok beleszólni az életébe de nem tudom hogy vehetném rá, hogy lássa pozitívabban az életet. Nincs társasága, nagyon magányos. (Én is az vagyok.) Nem írnék most, ha nem történt volna a közelmúltban egy eset, amikor egy másik rokonunkkal volt egy rendezvényen ahol állítólag vállalhatatlanul viselkedett és ennek még egy kisebb baleset is az eredménye lett. Akkor úgy gondoltam, tenni kell valamit, de persze csak ő döntheti el, hogy kér-e segítséget. De biztos vagyok benne, hogy nem fog. Hogyan győzhetném meg, hogy ne démonizálja az alkoholt és a sérelmeit, fájdalmait ne őrízgesse, hanem dolgozza fel, engedje el, mert csak neki rossz, senki másnak. Néha azt gondolom, nem tudna olyan jó dolog történni, hogy ne legyen pesszimista. Nagyon köszönöm a válaszát, üdvözlettel Veronika.