Kedves Ildikó!
30-as éveiben járó nő vagyok. Távkapcsolatban élek, párom majd 10évvel idősebb nálam. Lassan 3éve nem dolgozik. Amikor mondtam neki, hogy keressen munkát, nagy mellénnyel volt, azt mondta nem keres még, megteheti. Most, mikor már alig van tartaléka, szeretne munkát, és most szembesül vele, hogy nehéz. Sajnos ő elkerülő típus. Elég konok és makacs is. Akkro sem hallgtaja meg a tanácsaimat, mikor az élet már nem egyszer engem igazolt. Anyja nem tud rá hatni, sőt, anyukája rám mérges, mert én sem tudok a fiára hatni. Ő elég morgós típus is. Önéletrajzi tanácsaimat sem fogadja el. A családjától sajnos nem jó útravalót kapott. KAmasz korában elváltak a szülei, az mai naig törés neki, nevelőapja van neki, de elég nehéz természetű. Pályázgat a párom, de rettent makacs. Hiába mondom neki pl., hogy az önéletrajzban fontos a kép, hogy jó minőségű legyen, nem hallgat rám. Mostanában azt olvastam, ha valakinek a magánélete rendben van, akkor más területen is rendezettebb. Sajnos a párom olyan is legalábbis nemrég olyan volt, hogy azon az állásponton volt, hogyan nem. ÉS nem azon, hogyan lehetne. Sajnos más az értékrendünk dolgokban. Ő oroszlán. NEm tudom ugyan a jegy mennyire befolyásolja a személyiséget. De jellemzős rá a pökhendiség, az önfejűség. Helyén van az esze dolgokban ugyan nagyon, mégis ez a munkakeresés már nyomasztja és stresszeli. Volt olyan, tavaly valamikor, hogy válogatta a hirdetéseket, melyiket miért nem. LElkileg sajnos vagy sem igényel, pedig néha oda tudnám mondani a magamét neki. NEm tudom miért nem fogadja el a jót. Ezt egyszerűen nem tudom megérteni. VAlamelyest már dolgok miatt elfáradtam a kapcsolatunkba, nem tudok hozzá már úgy közeledni. Ezt nem mondtam neki, ő sajnos szorongó típus. Elég borulátó is. Ugyan állás keresés porbléma miatt írok, mégis múltkor mikor át akartam ölelni az mondta őt nem kell szeretni, őt nem szerette sose senki. Gondolom ezt azért mondta, mert a szülei válása megviselte őt anno és a későbbi rossz dolgok nyoma. Sajnálom benne a sérült gyereket, ugyanakkor mérges is vagyok rá a konoksága, kényelmessése miatt. Ugyanis sajnos dolgokban rettent kényelmes. Nem tudom hogyan segítsek neki. Sajnos pszichológushoz nem tudok vele menni, ő nem olyan és sajos a családjából sem hozott bizonyos tekintetekben jót. Elég tanácstalan tudok lenni. Nem tudom hogyan bezsélgessek velem hogy legalább elgondolkozzon a hallottakon és érezze, hogy jót akarok. Annak idején több vitánk volt, mert nem akart, nem úgy állt a munkakereséshez. Mikro mérgébe azt mondta akkor mondjam meg én, hogyan csinálnám, azt mondtam neki, én bármit elvállalnék, hogy bevételem legyen. Neki se macskája, se kutyája, alig rezsije, se hitele, olykor családjától is csurran-cseppen. Sajnálom a benne lévő sérült gyereket. Felnézni nem tudok rá. Kevés dologban csak. Az értékrendünk és a classis beli különbségünk kiütközik. Anyukája azt mondta az apja volt ilyen. Bár hivatásos katona volt. Sajnos a párom lelkileg is tele van dolgokkal és olyanokat a szívére vesz amiket nem kellene. Most megint mérges lettem ahogy eszembe jutottak dolgok. Tényleg nem tudom hogyan hassak rá. A konoksága, a makacssága elképesztő. Néha azt mondja őt ne törje be senki. MEg amit érzékeltet, hogy ő az idősebb, ő tudja jobban . Pedig az let többször engem igazolt. Köszönöm segítségét.Mono

Kedves Ildikó,
Én elfogadás kérdésben szeretnék segítséget, tanácsot kérni. 12 év házasság majd válás után elég elkeseredett voltam. 5 év egyedüllét és saját magamon való dolgozás után végre ismét rám talált a szerelem. De a story mégsem happy endes, hisz párom egyedül neveli 13 éves fiát aki sajnos down kórós. Nekem elég tökéletes világképem van. Szép az otthonom, igényes vagyok a külsőmre, számít az emberek véleménye, szeretek mindenben tökéletes lenni, így ez elég nagy tanítás a sorstól. Párom fantasztikus ember, nemsokára szeretnénk összeköltözni ezért szeretnék valahogy megbirkózni azzal, hogy el tudjam fogadni a fiát és ezt az egész helyzetet, ami bevallom nagyon nehéz számomra.
Tudna nekem valamilyen tanácsot adni vagy könyvet ajánlani, ami segítene?
Köszönettel: Emma

Üdvözlöm!
Az a problémám, hogy egyedül vagyok, szinte antiszociális. Az emberi kapcsolataim nagyon rosszak, nincs is szinte. Barátkozni, beszélgetni, és legfőképpen barátnőre szert tenni nem tudok, és szomorú vagyok. Nem tudok kommunikálni, egyszerűen zavarban vagyok, zavarodott, és sokszor butaságokat beszélek, ha jön ki hang egyáltalán belőlem. Voltam egy pszichológusnál mostanában, de nem tudom mi a szükséges számomra? A célom az emberi kapcsolatok normalizálása, szorongásom leküzdése, szociálisan kiegyensúlyozottá válni. 25 éves vagyok. Megtisztelő válaszát előre is köszönöm! Zoli

Kedves Ildikó!
Tudna-e módszerével segíteni a lányomnak, aki 33 éves, két éve megismert egy férfit és miatta el is vált a férjétől.
Ez a férfi 40 éves, ismerőseim szerint egy lúzer, aki a lányomtól várja élete rendbehozatalát. Egzisztenciája nincs, csak adóssága van, jövőképe nulla, illetve a lányom megszerzése. Mostmár a lányomnál is oszlik a rózsaszin köd, többször elhatározta, hogy szakit, de mindig elbizonytalanodik. Szomoruan nézzük vergődését. Csakhogy az idő megy, itt lenne az ideje a gyermekvállalásnak, de hiányzik a megbízható partner ehhez. Értelmes, csinos nő, a férfiak megnézik, keresik a társaságát, de képtelen továbblépni. Szerintem segitségre szorul, nincs tisztában önmagával.
Előre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel: Gizi

Kedves Ildikó! Sok problémával küzdök, nagyon nehéz összeegyeztetnem a munkámat és a magánéletemet. Nem igazán ismerem még ezt az új módszert. A coaching foglalkozik ilyen témákkal? Tudna nekem tanácsot adni, hogy konkrétan leírnám a helyzetemet? A coach valójában egy tanácsadó? Köszönettel!