Kedves Ildikó!
30-as éveiben járó nő vagyok. Távkapcsolatban élek, párom majd 10évvel idősebb nálam. Lassan 3éve nem dolgozik. Amikor mondtam neki, hogy keressen munkát, nagy mellénnyel volt, azt mondta nem keres még, megteheti. Most, mikor már alig van tartaléka, szeretne munkát, és most szembesül vele, hogy nehéz. Sajnos ő elkerülő típus. Elég konok és makacs is. Akkro sem hallgtaja meg a tanácsaimat, mikor az élet már nem egyszer engem igazolt. Anyja nem tud rá hatni, sőt, anyukája rám mérges, mert én sem tudok a fiára hatni. Ő elég morgós típus is. Önéletrajzi tanácsaimat sem fogadja el. A családjától sajnos nem jó útravalót kapott. KAmasz korában elváltak a szülei, az mai naig törés neki, nevelőapja van neki, de elég nehéz természetű. Pályázgat a párom, de rettent makacs. Hiába mondom neki pl., hogy az önéletrajzban fontos a kép, hogy jó minőségű legyen, nem hallgat rám. Mostanában azt olvastam, ha valakinek a magánélete rendben van, akkor más területen is rendezettebb. Sajnos a párom olyan is legalábbis nemrég olyan volt, hogy azon az állásponton volt, hogyan nem. ÉS nem azon, hogyan lehetne. Sajnos más az értékrendünk dolgokban. Ő oroszlán. NEm tudom ugyan a jegy mennyire befolyásolja a személyiséget. De jellemzős rá a pökhendiség, az önfejűség. Helyén van az esze dolgokban ugyan nagyon, mégis ez a munkakeresés már nyomasztja és stresszeli. Volt olyan, tavaly valamikor, hogy válogatta a hirdetéseket, melyiket miért nem. LElkileg sajnos vagy sem igényel, pedig néha oda tudnám mondani a magamét neki. NEm tudom miért nem fogadja el a jót. Ezt egyszerűen nem tudom megérteni. VAlamelyest már dolgok miatt elfáradtam a kapcsolatunkba, nem tudok hozzá már úgy közeledni. Ezt nem mondtam neki, ő sajnos szorongó típus. Elég borulátó is. Ugyan állás keresés porbléma miatt írok, mégis múltkor mikor át akartam ölelni az mondta őt nem kell szeretni, őt nem szerette sose senki. Gondolom ezt azért mondta, mert a szülei válása megviselte őt anno és a későbbi rossz dolgok nyoma. Sajnálom benne a sérült gyereket, ugyanakkor mérges is vagyok rá a konoksága, kényelmessése miatt. Ugyanis sajnos dolgokban rettent kényelmes. Nem tudom hogyan segítsek neki. Sajnos pszichológushoz nem tudok vele menni, ő nem olyan és sajos a családjából sem hozott bizonyos tekintetekben jót. Elég tanácstalan tudok lenni. Nem tudom hogyan bezsélgessek velem hogy legalább elgondolkozzon a hallottakon és érezze, hogy jót akarok. Annak idején több vitánk volt, mert nem akart, nem úgy állt a munkakereséshez. Mikro mérgébe azt mondta akkor mondjam meg én, hogyan csinálnám, azt mondtam neki, én bármit elvállalnék, hogy bevételem legyen. Neki se macskája, se kutyája, alig rezsije, se hitele, olykor családjától is csurran-cseppen. Sajnálom a benne lévő sérült gyereket. Felnézni nem tudok rá. Kevés dologban csak. Az értékrendünk és a classis beli különbségünk kiütközik. Anyukája azt mondta az apja volt ilyen. Bár hivatásos katona volt. Sajnos a párom lelkileg is tele van dolgokkal és olyanokat a szívére vesz amiket nem kellene. Most megint mérges lettem ahogy eszembe jutottak dolgok. Tényleg nem tudom hogyan hassak rá. A konoksága, a makacssága elképesztő. Néha azt mondja őt ne törje be senki. MEg amit érzékeltet, hogy ő az idősebb, ő tudja jobban . Pedig az let többször engem igazolt. Köszönöm segítségét.Mono

Kedves Ildikó!
Férjemmel 11 éve vagyunk együtt, nagy szerelem volt köztünk, úgy éreztük mindketten hogy ekkora szerelemben előtte még nem volt részünk. 2,5 éve, a kisfiam születése után fokozatosan kialakult egy olyan élettér, ahol ő egyre kevésbé érezte jól magát. Sokat hibáztam, rosszul kezeltem az otthoni dolgokat, az otthon melege elveszett és egy csatatérré változott. Elhidegültünk, és ő kb. 1 hónapja azt kérte hogy váljunk el mert nem akar így élni. Azt hitte, már nem szeretem. Meglepődött, mikor én úgy reagáltam erre, hogy szeretem és meg akarom őt tartani. Megbeszéltük hogy időt adunk magunknak. Sok mindenen változtattunk. Azt mondja, érzi a törekvésemet és sokkal jobb lett az életminőségünk, látja már hogy képesek lennénk jól működtetni a kapcsolatot, de ő már nem szeret engem. Időt ad, hátha visszatér belé a szerelem irántam, de fél hogy nem lesz benne pozitív változás, akkor viszont elköltözik. Vonzalmat érez irántam, és szeret is, de nem szerelmes már és ezt hiányolja. Az intim kapcsolatunkban mégis olyan pozitív változás állt be, ami csak a legelején volt. Ön szerint visszaszerezhetem még a szerelmét? Mit tegyek, hogy sikerüljön? Maximálisan kimutatom a szerelmemet, figyelmes és kedves vagyok vele, sokat fogytam is, ami nagyon tetszik neki, pár romantikus estét is szerveztünk már, benne mégsem indult el eddig semmi. Úgy látom, csalódott emiatt, várná ő is a változást. A szép estéinknek mindig az a vége, hogy azt mondja hogy lehet hogy mégis jobb lenne hagyni, ne erőltessük a kapcsolatunkat mert nem lett jobb, nem érez irántam olyat amit kéne. Kérem szépen, mutasson nekem utat a megoldás felé! Köszönettel! Szilvi

Tisztelt Kovács Ildikó!

A kérdésem a párkapcsolatomra irányul. 2 éve vagyok együtt a párommal. Nagyon harmónikusan kezdődött a közös életünk, de az anyagi gondok és ( most már így látom 3 hónap utáni) összekültözés,hoszta a papírormát.
Egyre inkább elhidegülünk egymástól. Szexuális kapcsolat sokszor hónapokig nincs köztünk. Érdekesség, hogy egyébként nincs veszekedés, vita, undor, vagy kellemetlen érzés szerintem egyőnkben sem. Csak talán nagyon fárattak vagyunk?
Hogy lehetne ezt feloldani. Azt előre leszögezem, vele ezekről nem lehet beszélni, mert bezár ilyen téren.
Azt már hallottam kollégáitól, rokonoktól, hogy mindig nagy elismeréssel beszél rólam...de nincs ebben már szerelem. Lehetséges, hogy ennyire gyorsan ellaposodik egy kapcsolat?
Nőként nehezen viselem, hogy csak rajtam mulik van e köztünk valami vagy sem. ( ha van az csodás) de nagyon ritka....
Ami a levélírásra buzdított, hogy mostanában már a beszélgetések is kezdenek elmaradni.
Nem akarom elvszíteni és nem akarom elhagyni! Szeretném rendebehozni ami rajtam múlik...de meddig elég ez vajon?
Köszönöm a válaszát!

Kedves Ildikó.26 éves nő vagyok.Van egy 4 éves kislányom.Egyedül nevelem.2007 augusztusába ismertem meg a lányom apukáját társkeresőn.Nem volt munkám.Az érettségit félbehagytam.Amikor 3 hónaposak voltunk teherbe estem.Nem terveztük.Egyszerűen nem tudtam volna elvetetni.Nagyon szeretem.És nem bántam meg,hogy megszültem.A terhességem alatt nagyon megromlott a kapcsolatunk.A munka hiánya miatt is,rengeteget veszekedtünk.Sokszor durva volt velem.Én bizalmatlan voltam vele.Okkal.Füvezett.Füvet találtam nála,sms,stb.Rengeteget veszekedtünk.Albérletbe laktunk,én elötte a szüleimnél.Kb. 4 hónapos terhes voltam,mikor a szüleimhez költöztünk.Én most is itt lakom,a kislányommal.Utána is tovább folytatódtak a viták,durvaságok.Volt,hogy elment,aztán visszajött.Megszületett a lányom.Voltak jó és szép pillanatok is.Mentünk sétálni,kirándulni hármasban.De egyre rosszabb lett a kapcsolatunk.amikor a lányom 1,5 éves volt elköltözött innen.A szüleim azt mondták nem jöhet vissza,mert ezt már nem lehet bírni.Szerettem őt.Nagyon is.De bizalmatlan voltam és féltékeny.Ha szeretem költözzek hozzá albérletbe.Pár hónap múlva elköltöztem hozzá a kislányommal.Hátha megjavul a kapcsolatunk.A szexben nem volt baj,csak néha ha én nem akartam összevesztünk.De a füves ügyei tovább folytatódtak.Több veszekedtünk hazaköltöztem.Aztán még egyszer kibékültünk,de utána végleg vége lett.2 és fél éve külön vagyunk.Én azóta nem találok hosszú távra,komoly kapcsolatra társat.Nem találok munkát.A lányom óvodás.Azért fordúltam önhöz,hogy segítséget kérjek.Néha annyira kétségbe vagyok esve.Nem járok szórakozni,bulizni stb.Néha gyerekes barátnőkhöz átmegyek a lányommal.De leginkább itthon vagyunk.Nem tudom mit csináljak.Szeretnék munkát,pénzt keresni.És szeretnék végre boldog lenni.Nem tudom elég-e ez amit leírtam.Ha valami még segítségére lenne,szívesen leírom.Válaszát előre is köszönöm.Enikő

Kedves Ildikó!
Tudna-e módszerével segíteni a lányomnak, aki 33 éves, két éve megismert egy férfit és miatta el is vált a férjétől.
Ez a férfi 40 éves, ismerőseim szerint egy lúzer, aki a lányomtól várja élete rendbehozatalát. Egzisztenciája nincs, csak adóssága van, jövőképe nulla, illetve a lányom megszerzése. Mostmár a lányomnál is oszlik a rózsaszin köd, többször elhatározta, hogy szakit, de mindig elbizonytalanodik. Szomoruan nézzük vergődését. Csakhogy az idő megy, itt lenne az ideje a gyermekvállalásnak, de hiányzik a megbízható partner ehhez. Értelmes, csinos nő, a férfiak megnézik, keresik a társaságát, de képtelen továbblépni. Szerintem segitségre szorul, nincs tisztában önmagával.
Előre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel: Gizi