Kedves Ildikó!
30-as éveiben járó nő vagyok. Távkapcsolatban élek, párom majd 10évvel idősebb nálam. Lassan 3éve nem dolgozik. Amikor mondtam neki, hogy keressen munkát, nagy mellénnyel volt, azt mondta nem keres még, megteheti. Most, mikor már alig van tartaléka, szeretne munkát, és most szembesül vele, hogy nehéz. Sajnos ő elkerülő típus. Elég konok és makacs is. Akkro sem hallgtaja meg a tanácsaimat, mikor az élet már nem egyszer engem igazolt. Anyja nem tud rá hatni, sőt, anyukája rám mérges, mert én sem tudok a fiára hatni. Ő elég morgós típus is. Önéletrajzi tanácsaimat sem fogadja el. A családjától sajnos nem jó útravalót kapott. KAmasz korában elváltak a szülei, az mai naig törés neki, nevelőapja van neki, de elég nehéz természetű. Pályázgat a párom, de rettent makacs. Hiába mondom neki pl., hogy az önéletrajzban fontos a kép, hogy jó minőségű legyen, nem hallgat rám. Mostanában azt olvastam, ha valakinek a magánélete rendben van, akkor más területen is rendezettebb. Sajnos a párom olyan is legalábbis nemrég olyan volt, hogy azon az állásponton volt, hogyan nem. ÉS nem azon, hogyan lehetne. Sajnos más az értékrendünk dolgokban. Ő oroszlán. NEm tudom ugyan a jegy mennyire befolyásolja a személyiséget. De jellemzős rá a pökhendiség, az önfejűség. Helyén van az esze dolgokban ugyan nagyon, mégis ez a munkakeresés már nyomasztja és stresszeli. Volt olyan, tavaly valamikor, hogy válogatta a hirdetéseket, melyiket miért nem. LElkileg sajnos vagy sem igényel, pedig néha oda tudnám mondani a magamét neki. NEm tudom miért nem fogadja el a jót. Ezt egyszerűen nem tudom megérteni. VAlamelyest már dolgok miatt elfáradtam a kapcsolatunkba, nem tudok hozzá már úgy közeledni. Ezt nem mondtam neki, ő sajnos szorongó típus. Elég borulátó is. Ugyan állás keresés porbléma miatt írok, mégis múltkor mikor át akartam ölelni az mondta őt nem kell szeretni, őt nem szerette sose senki. Gondolom ezt azért mondta, mert a szülei válása megviselte őt anno és a későbbi rossz dolgok nyoma. Sajnálom benne a sérült gyereket, ugyanakkor mérges is vagyok rá a konoksága, kényelmessése miatt. Ugyanis sajnos dolgokban rettent kényelmes. Nem tudom hogyan segítsek neki. Sajnos pszichológushoz nem tudok vele menni, ő nem olyan és sajos a családjából sem hozott bizonyos tekintetekben jót. Elég tanácstalan tudok lenni. Nem tudom hogyan bezsélgessek velem hogy legalább elgondolkozzon a hallottakon és érezze, hogy jót akarok. Annak idején több vitánk volt, mert nem akart, nem úgy állt a munkakereséshez. Mikro mérgébe azt mondta akkor mondjam meg én, hogyan csinálnám, azt mondtam neki, én bármit elvállalnék, hogy bevételem legyen. Neki se macskája, se kutyája, alig rezsije, se hitele, olykor családjától is csurran-cseppen. Sajnálom a benne lévő sérült gyereket. Felnézni nem tudok rá. Kevés dologban csak. Az értékrendünk és a classis beli különbségünk kiütközik. Anyukája azt mondta az apja volt ilyen. Bár hivatásos katona volt. Sajnos a párom lelkileg is tele van dolgokkal és olyanokat a szívére vesz amiket nem kellene. Most megint mérges lettem ahogy eszembe jutottak dolgok. Tényleg nem tudom hogyan hassak rá. A konoksága, a makacssága elképesztő. Néha azt mondja őt ne törje be senki. MEg amit érzékeltet, hogy ő az idősebb, ő tudja jobban . Pedig az let többször engem igazolt. Köszönöm segítségét.Mono