Kedves Ildikó!
Férjemmel 11 éve vagyunk együtt, nagy szerelem volt köztünk, úgy éreztük mindketten hogy ekkora szerelemben előtte még nem volt részünk. 2,5 éve, a kisfiam születése után fokozatosan kialakult egy olyan élettér, ahol ő egyre kevésbé érezte jól magát. Sokat hibáztam, rosszul kezeltem az otthoni dolgokat, az otthon melege elveszett és egy csatatérré változott. Elhidegültünk, és ő kb. 1 hónapja azt kérte hogy váljunk el mert nem akar így élni. Azt hitte, már nem szeretem. Meglepődött, mikor én úgy reagáltam erre, hogy szeretem és meg akarom őt tartani. Megbeszéltük hogy időt adunk magunknak. Sok mindenen változtattunk. Azt mondja, érzi a törekvésemet és sokkal jobb lett az életminőségünk, látja már hogy képesek lennénk jól működtetni a kapcsolatot, de ő már nem szeret engem. Időt ad, hátha visszatér belé a szerelem irántam, de fél hogy nem lesz benne pozitív változás, akkor viszont elköltözik. Vonzalmat érez irántam, és szeret is, de nem szerelmes már és ezt hiányolja. Az intim kapcsolatunkban mégis olyan pozitív változás állt be, ami csak a legelején volt. Ön szerint visszaszerezhetem még a szerelmét? Mit tegyek, hogy sikerüljön? Maximálisan kimutatom a szerelmemet, figyelmes és kedves vagyok vele, sokat fogytam is, ami nagyon tetszik neki, pár romantikus estét is szerveztünk már, benne mégsem indult el eddig semmi. Úgy látom, csalódott emiatt, várná ő is a változást. A szép estéinknek mindig az a vége, hogy azt mondja hogy lehet hogy mégis jobb lenne hagyni, ne erőltessük a kapcsolatunkat mert nem lett jobb, nem érez irántam olyat amit kéne. Kérem szépen, mutasson nekem utat a megoldás felé! Köszönettel! Szilvi

Tisztelt Kovács Ildikó!

A kérdésem a párkapcsolatomra irányul. 2 éve vagyok együtt a párommal. Nagyon harmónikusan kezdődött a közös életünk, de az anyagi gondok és ( most már így látom 3 hónap utáni) összekültözés,hoszta a papírormát.
Egyre inkább elhidegülünk egymástól. Szexuális kapcsolat sokszor hónapokig nincs köztünk. Érdekesség, hogy egyébként nincs veszekedés, vita, undor, vagy kellemetlen érzés szerintem egyőnkben sem. Csak talán nagyon fárattak vagyunk?
Hogy lehetne ezt feloldani. Azt előre leszögezem, vele ezekről nem lehet beszélni, mert bezár ilyen téren.
Azt már hallottam kollégáitól, rokonoktól, hogy mindig nagy elismeréssel beszél rólam...de nincs ebben már szerelem. Lehetséges, hogy ennyire gyorsan ellaposodik egy kapcsolat?
Nőként nehezen viselem, hogy csak rajtam mulik van e köztünk valami vagy sem. ( ha van az csodás) de nagyon ritka....
Ami a levélírásra buzdított, hogy mostanában már a beszélgetések is kezdenek elmaradni.
Nem akarom elvszíteni és nem akarom elhagyni! Szeretném rendebehozni ami rajtam múlik...de meddig elég ez vajon?
Köszönöm a válaszát!