Így jártam Szófiával - Szófia és a fura pillanatok

Bucsányi Krisztián | 2017-02-23 09:26

Amikor Szófia felső foga hajnali négy órakor áttörte a fogínyét, keservesen felsírt: ebben a pillanatban mindenki vörös riasztást kapott.

Az anyós - kissé megzavarodva - rossz irányba indult el a folyosón, így Szofi szobája helyett a miénk felé igyekezett. Ekkor már én is, Szófia felé a vaksötétben: elkerülhetetlen volt az összeütközés, így Szofit - a ránk csodálkozva néző, nevető harmadik, a feleségem - kapta ki a kiságyból, majd azzal a lendülettel lehuppant vele a kanapéra, és rutinból etetni próbálta. Ha van egy lányod, vannak fura pillanatok is.

Egyetlen perc káosz

Képzeld el azt a pillanatot, hogy Szófia üvölt. Hajnal van, egy anyós van félig rajtad, félig alattad, a feleséged döbbent csöndben nézi, hogy mi történik, miközben rutinosan adná a cumit, ám Szófia már megfordult a kanapén, így az anyukája a popsiját próbálja félálomban megetetni. Ekkor valakinek végre eszébe jut felkapcsolni a villanyt, és azt látod, ahogy Szofi úgy néz ki, mint aki épp most ette meg az anyját: vérző szájjal mosolyog rád, mert az áttört foga miatt vérzik az ínye.
Ilyenkor jó lenne tudni hol a gyógyszer, de hajnali 4-kor az anyós úgy érti a kérdést, (vélhetőleg még mindig meg van zavarodva), hogy be kell engednie a kutyát, úgyhogy haladéktalanul megteszi.

A kutya (élve a ritkán adódó lehetőséggel) örömmel rohan, a babafogápoló viszont sehol, a zajra Szofi is azonnal felsír, úgy mint az előbb. Szerencsére az anyós most nem akar berontani a hálónkba, megfontoltan elindul a hűtőhöz, majd a fogfájás elleni zselés cucc helyett (mondom, hogy megzavarodott) visszatér egy másik cumisüveggel: így Szofit már ketten akarják megetetni. A kutya időközben leül, csóválja a farkát: most vagy neki is fája foga, vagy éhes, vagy megzavarodott ő is.

Ez azonban nem derül ki, mert valaki valahonnan végre előszedi azt a rohadt krémet, és bekeni vele Szófia ínyét, aki ettől megnyugszik, és úgy dönt, itt az idő egy kis játékra: megszerzi, majd lelkesen beleharap egy porcelán bögrébe, a fogak csikorognak: de én ezt már nem teljesen hallom, félájultan fekszem vissza. Az anyós szobájába. Hiába, no, vannak fura pillanatok, de legalább Szófia jó kezekben van, az anyja, és a nagymamája is rá vigyáz, rájuk pedig a kutya.

Szófia és a határai

Egyik nap Szófia ráébredt arra, hogy önálló lé(á)ny: és mivel gyorsan halad négykézláb, ha van mibe belekapaszkodni, azonnal fel is áll - elkezdte felfedezni az őt körülvevő világ azon részeit, amiket érdekesnek tart.

A mosogatógéppel kezdte, de nem volt hosszú távú a kapcsolatuk: az csak addig volt érdekes, amíg nyitva van: hamar felismerte, hogy becsukva egy fehér doboz, amin számok világítanak, ami egyszer-kétszer még megér egy szót, de napok óta ügyet sem vet a mosogatógépre.

Az etetőszék annyival izgalmasabb, hogy kívülről bele lehet kapaszkodni, és ha Úrinői kedve úgy tartja, alá is lehet mászni, ami sokkal izgalmasabb például a mosogatógépnél, mindaddig, amíg ki nem akar jönni: az ugyanis nem megy. Hamar rájött, hogy ehhez apa mentőexpedíciót kell hívni, aki viszont az éktelen keserves hisztire érkezik, és éppen elég neki egy félmosollyal fizetni, kezdődhet elölről a játék.

De nem ez az aggasztó, hanem Bruno Mars, és a 24k című száma, amit ha Szófia meghall - történjen bármi is - azonnal delfinhangot kiadva igyekszik a tévé felé, miközben a pici pelusos popóját ütemre rázza, és nagy szakértelemmel figyeli a klipet. Nem lenne ezzel semmi gond – felfoghatnánk gyermeki tévedésnek is, elvégre volt idő, amikor Modern Talkingot szerettem – ha nem derült volna ki, hogy Szófia minden egyes Bruno Mars számot kitüntetett figyelemmel tisztel meg, ez viszont kissé aggaszt: mi Dimitrijnek szánjuk, aki szánon érkezik, meg ilyenek, nem ennek a gumimozgású bézbóllsapkás vinnyogó manusnak.

Szófia kedvence egyébként a radiátor, amivel akadtak gondok. Egyik alkalommal éppen fűtött, amikor a kis 10,5 hónapos – szokásához híven – belekapaszkodott és felállt. Egyetlen pillanat alatt láttuk, hogy baj van: sírásra konyult a szája, elkapta a kezét a meleg radiátortól, majd teljesen egyedül, kapaszkodás nélkül (körülbelül úgy, mint viharban, részegen, a hajó tatján álló kalóz) állva megvárta, míg odaért az apamentőexpedíció, és hatalmas meglepetésre ezermillió apapuszit kapott: Ő, aztán a radiátor is. A kis 10,5 hónapos akkor állt életében először, egyedül. Vannak – közös - furcsa pillanatok.

Szófiát megszállta az ördög

Évekkel Szofi érkezése előtt elhatároztuk, hogy semmilyen kismama csoportban nem leszünk benne. Nem csak azért, mert nem akarunk tanácsokat osztogatni arról, hogyan kell nevelni a gyereket, hanem kapni sem akarunk. A feleségem nem az a típus, aki a hormonzavaros anyukákkal versenyt tolja a babakocsit az autóúton, én pedig sosem fogom a házunk előtt sörrel a kezemben büszkén nézni a fenti (gondolom idilli) jelenetet, néhány sörhasú, rövidnacis apukával, vasárnap kora délután.
Valahogy azt is tudtuk, hogy nem mi leszünk azok, akik, ha észreveszünk Szofin kettő piros pöttyöt, akkor fotózunk, és egy fórumban várjuk a többi anyuka válaszát arra a kérdésre, hogy ez mi, és mit csináljunk? Bebizonyosodott, hogy lehet enélkül élni, mert Szófia még életben van. Ez a jó hír. A rossz, hogy megszállta az ördög.

Az ördög nem alszik

Szófia eddig álombaba volt. Minden este 7 körül elálmosodott, szinte kikövetelte az apaprogramot (fürdés, pancsival, apamasszázsal, átöltöztetéssel), majd legtöbbször belealudt az evésbe, ilyenkor semmi más dolgunk nem volt, mint áttenni a kiságyba, és hagyni: cserébe édesdeden aludt, reggelig.
Ennek most vége, és erről csakis az ördög tehet. Szófia nem hajlandó elaludni.

Az első, amit erre bevetettünk, a liberális, kifárasztásos technika: hagytuk játszani, hátha álomba játssza magát, de nem. Másfél órával a fürdés után még boldogan, mind a két alsó (plusz az egyetlen felső) fogával vigyorogva vagy a pörgő-forgó izét akarta megszerezni, vagy a macit kellett megsimogatni, vagy a lámpát, de volt, amikor teljesen megdöbbentő módon a vauvau vagy a mam után érdeklődött.

A zümmögés úgy tűnt bevált, hiszen a monoton hangra (a fehér zajra) elalszanak a gyerekek: körbe-körbe mentem vele, zümmögtem, de ahogy abbahagytam, Szófia babanyelven elmondta az egészről a véleményét, bekéredzkedett a kiságyba, majd felállt, és mind a két fogával vigyorgott (plusz, a felsővel). És a vauvau, vagy mam iránt érdeklődött.

Volt, amikor bevetettük a porszívót: ettől megint csendben maradt, már-már úgy tűnt, elalszik, ám abban a pillanatban, ahogy kikapcsoltuk, belefúrta sötétzöld szemeit anya, vagy apa szemébe, és kiságy, és feláll, és vigyorog, és nem alszik, és hol van mam, és vauvau.
Nem volt mit tenni, beengedtük vauvaut, aki már régen horkolt a szoba közepén, amikor Szófia-Léna felállt a kiságyba, ránézett, felismerte, vau-vauzott, majd azonnal mam érdekelte.

De Mam sem bírt vele, pedig az ő taktikája már a megfigyelésen alapult, azaz kizárta azt, amire NEM tud elaludni Szofi, és ááááááá-zások kíséretében próbálta meg a szájával előállítani a fehér zajt, a monoton akármit, amire Szófia elalszik, aki már majdnem... de nem. Kiságy és mosoly, kettő foggal (plusz a felső). És vauvau. És mam.

Ez volt az a pillanat, amikor teljesen összezavarodtunk, és biztosak voltunk abban, hogy Szófiát megszállta az ördög, hiszen csak az Ördög nem alszik.
A feleségem ekkor, egy teljesen reményvesztett pillanatában, másfél órás heroikus küzdelmet elvesztve, amikor negyedszerre sem tudta letenni Szofit, már majdnem beregisztrált a mamakocsis csoportba, de végül nem. Mert rájöttünk.
Nincs más dolgunk, mint berakni az ágyba, és magától perceken belül elalszik: lehet, hogy éppen miattunk nem tudott aludni?

Egyébként néha jó, hogy alszik. Most például végre elaludt, leülhetek írni. Neki írok. A lányomnak, egy levelet. Egy olyan levelet, amit akkor kap majd meg, ha én már nem leszek. De te elolvashatod legközelebb, ha velem tartasz.