Így jártam Szófiával - Szófia ellopja a karácsonyt

Bucsányi Krisztián | 2018-01-04 08:46

December 24 délután fél három van, lassan fél órája a Last Christmast énekelve, céltalanul körbe-körbe autózom a teljesen kihalt lakóparkban. Szófia hátul ül a Vakonddal a kezében, láthatóan élvezi a helyzetet: azóta nem akar aludni, amióta meglátta a karácsonyfát és a papát. Szófia anyukáján látszik, hogy már feladta az altatást, és azt is, hogy a férje valaha eltalál akár csak egyetlen hangot is a világslágeren.

Így készültünk a karácsonyra

Szófia anyukája szerint felesleges agyonstresszelni a karácsonyt, idézem „a karácsony az nem a külsőségekről, hanem a meghitt ünnepekről szól” - állította, majd azzal folytatta, hogy azért néhány apróságot majd be kellett szereznünk.

Valószínűleg másként értelmezzük a néhány apróságot, mert amíg én csillagszóróra, egy századik illatgyertyára vagy egy szép szalvétára gondoltam, Szófia anyukája nem.

A néhány apróság közé könnyedén befért a majdnem 2 méteres maci - amire bár Szófia egyetlen pillantást pazarolt, majd visszatért a jó öreg Vakondhoz –, az anyukája szerint meg kell vennünk. A több mint 20 folyóméternyi kültéri világítás a házra (ami azért kellett, mert a tavalyi unalmas), már meg sem lepett. A számtalan ablakdísszel (a repkedő angyalkáktól egészen a csillogó télapón keresztül a LED világító csillagon át, a csillogó Télapóig amit végképp nem tudtam értelmezni) és az illatos gyertyákkal még egyet is értettem, nem úgy a teljesen új asztal ötletével, bár ez utóbbi témában Szófia anyukája megkegyelmezett, mert elhalasztotta jövőre.

Egyébként Szófiát egy ideig a különlegesen szép fények érdekelték: az egyik üzletben a Vakonddal a kezében (aki életében először biztonsági őrrel is találkozott, amikor megmutattuk neki, hogy nem loptuk, hanem eleve bevisszük a századik boltba), szinte szaladt feléjük, hogy aztán egyetlen pillanattal a fények előtt élesen jobbra kanyarodva, a játékok között kacsázva lépkedjen, pónilovat keresve, majd miután megtalálta, határozottan kijelentse, hogy „kibontom”, és csak egy télapó csoki ígéretével lehetett elcsábítani oda, ahol Szófia anyukája flow-ban a később Szofinak megvásárolt kétméteres macihoz bújva mesét nézett a Gyerekszigeten, zselés szaloncukrot majszolgatva: amiről sosem derült ki, honnan szerezte.

Szófia és az ajándékok

Ha azt gondolod, hogy könnyű egy húszhónaposnak ajándékot venni, tévedsz. Meggyőződésem volt, hogy Szófia egy foci manageres játéknak és egy parfümnek örülne, de amikor az ehhez hasonló tárgyakat a kezébe adtuk (a feleségem megmutatta neki a hajkreppelőt az újságban, sőt megpróbálkozott a fülbevalóval és egy könyvvel is, nem kihagyva a fürdőgolyót), Szófia semmitől sem jött lázba, sőt, némely tárgyra rákérdezett: „Mi ez?” majd a választ meg sem várva „apuka megmutatja a hűtőt” felkiáltással ott állt aznap huszadszor a hűtő előtt, és meg kellet néznünk a tartalmát.

Az egyetlen dolog, amiben akkor egyetértettünk, hogy hűtőt nem kérhet Szófia: azt tavaly előtt vettük. Úgyhogy válságstábot tartottunk Szófia anyukájával, hogy kiderítsük, minek örül egy húszhónapos.

Tételesen átgondoltuk, hogy mivel játszik? Szófia imádja a pötyi játékot, ám inkább szétszórni. A Babylont a bölcsiben ajánlották, azt mondták, nagyon jó a kézügyessége - most, hogy elmúlt karácsony, harmadszor lépek rá az elmúlt kettő napban a nappali legeldugodtabb részére beguruló Babylon golyókra: a jó hír, hogy már csak kettő hiányzik, egyszer meglesz az is.

A búgcsigát azért okoskodtuk ki, mert a bölcsis kézműves foglalkozáson – miközben mazsolát evett és időnként elbújt a függöny mögé - egymás után vetette le velünk a polcról a bölcsiben fellelhető összes búgócsigát, igaz, ugyanezt tette a kirakóval, a társassal, a vízforralókkal és minden mással is.

Babája van, de nem tudjuk hol, azt kaphat, igaz, nem különösebben érdekli, de semmiképp nem akarjuk, hogy úgy járjon, mint az unokahúga, aki addig kapta a híres autós logós játékokat, amíg a kislány autóőrültté nem vált, és a babát fel sem ismeri; ellenben a silent block és a kettőstömegű lendkerék bármelyik autón egyetlen másodperc neki. Megvolt tehát a lista, amikor megérkezett az első, a második, majd a harmadik kétségbeesett telefon szülőktől: „Mit vegyünk Szofinak?” - így hamar elfogytak a saját ötleteink. Néhány nappal karácsony előtt újra terveztük.

A műanyag, szuper konyha megfelelő ötletnek tűnt, addig míg a dobozon láttuk - kibontva olyan volt, mint az este sminkben hazavitt nő reggel smink nélkül: valamennyire ugyan hasonlított arra, ami a fényképen volt, de Szófia konkrétan megijedt a végeredménytől. Felmerült, hogy megvesszük neki a youtube-ot: Szófia ugyanis hatalmas magabiztossággal választja ki a retroslágereket a youtube-ról, és táncol Modern Talkingra, a Desirelles Voyage voyage, című számára, vagy az összes létező Boney M-re, írtunk is a jutyúbnak, de válaszra sem méltatott. Egy időre felmerült a tablet lehetősége, de elvetettük. Szófia ebből mit sem érzett: élte a bölcsis nagylányok mindennapi életét, és fogalma sem volt arról, hogy hamarosan karácsony, amire apu és anyu (bár megfogadták, hogy nem teszik) őrült stresszben és izgalommal készült.

Szófia és a karácsony

Egy ideig úgy tűnt, hogy minden rendben lesz karácsonykor, mindaddig, míg Szófia 20 perc alvás után – meglepetésszerűen - fel nem kelt, és lehetetlen volt visszaaltatni. Képzeld el, hogy karácsony van. A fa félig feldíszítve, a család döbbenten ül a nappaliban, amikor a fél órája síró – Happy Xmas feliratú pulcsiban levő –, a Vakondot szorongató Szófiával megérkezik a csapzott anyuka, miközben Szófia „autó” szavakat mondogatva, kis híján kisétál a kertkapun, mert az az ötlete támad, hogy december 24-én délután ő inkább autózni akar, ügyet sem vetve a fára, a hangulatra.

Ez az ötlete egyébként nem is lenne rossz, hiszen éppen van idő mindent megcsinálni, hogy hazatérve a Jézuska összes ajándékát a fa alatt találva térjünk vissza - a gond az, hogy Szófia végül csak elaludt az autóban, de minden olyan pillanatban, ahogy megálltam (akkor is, amikor anyuci kisurrant) felkelt, ezért 71 percen keresztül körözök a lakóparkban, kínomban Last christmast énekelgetve, egy autóval, hogy otthon megjöhessen a Jézuska. Megjött.

Szófia és az ajándékok

Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Szófiát lenyűgözik az ajándékok. A papától kapott babát csillogó szemekkel fogta meg, „kibontom” - mondta, majd miután sikerült, azonnal lelkesen elkezdett játszani a csomagolással. A baba (a Vakonddal együtt) a szőnyegen hevert. Szófia gyorsan halad, máris a második ajándékra koncentrál: pötyi, jelenti ki, majd bal kézzel elegánsan hátrateszi és csillogó szemekkel újra a baba dobozával játszik. A nagypapa (aki hússzor telefonált izgalmában, hogy jó babát választott-e) próbálja magát tartani, de most elkélne egy erős pálinka neki, mert látszik, hogy csalódott. A tízrészes póniló szett lenyűgözte Szofit, viszont nehéz volt rávenni, hogy ne menjen el azonnal fürdeni, hisz az eddigi pónilovait a fürdőszobában tartja, és fürdőjátékok, amiknek a sörényét minden este többször meg kell mosni.

Szófia tovább haladva felfedezte a vízforralót: „csinálok, apunak palacsintát” – mondja, és a konyha felé botorkál a vízforralóval, a kibontott ajándékokon át, hogy a következő 10 percben ne lássuk többet, mindaddig, míg el nem készül a virtuális palacsinta, és be nem kakil. A motoron. Mert amióta elkészítette a palacsintát, az ajándékokra fittyet hányva boldogan motorozik körbe-körbe a nappaliban, minden körben rácsodálkozva a fenyőfára és rákérdezve: mi ez?

Esély nincs tisztába tenni, sőt, a motor után felfedezte a trambulint, hiszen őfelsége „tambulinozni” akart. Kakisan. Ezért egy tíz percnyi ugrálás után következett a tisztába rakás, fürdés, amitől Szófia Léna úgy érezte, neki vége is a napnak, és „nyami” plusz „tente baba” felkiáltással, a baba dobozát az ágyába kérve, belealudt a karácsonyba. Alig volt fél hét, mi még nem ettünk, és csak akkor vettük észre, hogy több ajándékát ki sem bontottuk. A karácsony további része valóban csendes éjként folytatódott: igyekeztünk halkak lenni, hogy ne zavarjuk meg a legédesebb kislány csodás álmát.