Az egyik pénzügyi intelligencia fejlesztéssel meglehetősen küldetéstudatosan foglalkozó oldal fejlesztő programjának egyik videóját nézegettem, amelyben Kiyosaki sok okosságot mondott. Többek között a befektetés és a könyvelés kapcsolatáról (bár nekem ez inkább házasságnak tűnik...). Ott azzal viccelt Kiyosaki, hogy a befektetéstől rettegnek az emberek, a könyvelést pedig utálják. Pénzügyi coachként ezen elgondolkodtam...

Nem csak a tőzsdén dönt mindenről a pszichológia
Pénzügyi coachként egyebet sincs alkalmam naphosszat megfigyelni, minthogy mennyi érzelem kapcsolódik egy-egy emberben a pénzhez (vagyonhoz, gazdagsághoz). A már említett videóban Kiyosaki is sokat beszél tévhitekről, szent tehenekről, amelyeket meg is próbál ledönteni.

De miért vannak egyáltalán szent tehenek?
Mert kapjuk őket. Honnan? A legtöbbjét a szüleinktől és egyéb tekintély személyektől. A tranzakcióanalízis nevű pszichológiai irányzat ezeket nevezi szülői parancsoknak és tiltásoknak, ezek lesznek később, amikor már beépülnek a gondolatainkba, a viselkedésünkbe, az ún. driverek, a „meghajtók”, amelyek motiválják, „meghajtják” tetteinket.

Amikor Kiyosaki arról beszél, hogy a befektetések a legtöbb ember számára rémisztőek, akkor ezeknek a drivereknek a hatásairól beszél. Gondolj vissza, hogy életed során milyen üzeneteket kaptál a befektetésekről, amíg tudatosan nem kezdtél el foglalkozni a magánpénzügyeiddel!
Sorolj fel itt legalább öt ilyen üzenetet, ami általánosan igaz, elfogadott állítás!

Nekem is van ilyen gyűjteményem, főleg az ügyfeleimtől:

1. A befektetéshez nem értünk.
2. A befektetés nem nőknek való.
3. A tőzsde túl kockázatos!
4. Csak az a biztos pénz, ami már a kezedben van...
5. A bankbetét/takarékbetét egy biztos befektetés.
6. A befektetők mind sunyik, spekulálnak...
7. A befektetéshez rengeteg pénz kell, annyi nekünk úgysem lesz...

És még sorolhatnám. Valószínűleg Te is rábukkantál itt egyik-másik befektetési mumusodra...

Akkor most a coach (köz)beszól...
Nézzük meg most ezeket a beépült, az agyunkban szinte már szoftverként futó üzeneteket coachszemmel...

1. A befektetéshez nem értünk.
   Persze, most még. Senki sem úgy születik, hogy penge befektető.
   Ezért sem értem sokszor azokat a sommás megállapításokat, amelyek szerint egyik-másik emberben pénzgén van... Howard Gardner többszörös intelligencia elmélete óta tudjuk, hogy vannak velünk született intelligenciafajták, pl. a zenei, a matematikai-logikai, nyelvi, érzelmi, stb. A pénzügyi speciel pont nem.
   
   És ez nagyon jó hír!!! Ez ugyanis azt jelenti, hogy a pénzügyi intelligencia:
   - tanulható,
   - gyakorlatilag korlátlan mértékben fejleszthető.
   
   E két tényező miatt butaság végzetszerű kijelentésként kódolni valakinek a gondolkodásában, hogy a befektetéshez nem értünk.
    
2. A befektetés nem nőknek való.
   Ennek a kijelentésnek a cáfolatára komplett szakirodalom épült az utóbbi két évtizedben, mégis makacsul tartja magát. Csak ismételni tudom, amit már rengeteg szakértő leírt előttem: a nők tovább élnek, mint a pasik, ráadásul az átlagosan kevesebb keresetüknek megfelelő, kevesebb nyugdíjból. Vagyis, a nőknek hivatalból hosszú távú vállalkozásként kell tekinteniük az életükre. Hosszú távon komoly pénzt pedig csak egy módon lehet csinálni a jelenlegi gazdasági berendezkedésben: befektetéssel.
    
3. A tőzsde túl kockázatos!
   Ez egy tipikus komfortzóna-fogoly mondat.
   Ezt hadd magyarázzam meg, mert ezt a kifejezést én alkottam, méghozzá azért, hogy jelezzem, mekkora visszahúzó erő is tud lenni az a buborék, amelyet saját magunk építünk magunk köré - a tapasztalatainkból felhúzott biztonságból. A komfortzónánk ugyanis az a kör, ameddig még biztonsággal elmerészkedünk a tetteinkkel, viselkedésünkkel - sőt sokszor a gondolatainkkal is. (Hányszor volt már olyan, hogy bekattant a zseniális ötlet, de azon pillanatban el is hessegetted Magadtól, hogy ez Neked úgysem sikerülne, mert... Ilyenkor is a már megszokott körülmények között maradtál - még gondolatban is. Még képzeletben sem vállaltad azt a kockázatot, amit a már ismert komfortzóna határán túli, nem tapasztalt dolgok megélése jelenthetett volna.)
   
   Mint a fenti mondat mutatja, a biztonságérzet mindenekfelett áll ilyenkor.
   Egy valamit azonban jobb, ha észben tartasz: a pénz úgy működik, hogy a biztonság bizonyos fokú feladásáért cserében fog gyarapodni.
   A másik, amit jó, ha észben tartasz: az ismeretlen mindig félelmetes és kockázatos. Ez természetes evolúciós örökség, de ez anno maximum óvatosságra intette az ősembert, nem pedig arra, hogy maradjon a fenekén. Különben, hogy evett volna a törzs? A vadászat mindig is kockázatos volt, de annyit még az ősember is tudott, hogy a kockázatot lehet csökkenteni:
   - egyrészt azzal, hogy csoportban dolgozik,
   - másrészt azzal, hogy tanulnak egymástól a vadászok,
   - harmadrészt azzal, hogy gyakorolnak.
   Szerintem tanulj az ősembertől!
    
4. Csak az a biztos pénz, ami már a kezedben van...
   Ebben azért van valami. Nem véletlen, hogy olyan sokan elúsznak anyagilag, ha hitelkártyát használnak, mert elvesztik a fizikai kapcsolatukat a pénzzel, és így már nem tudják követni annak áramlását.
   De! Egy befektetőnek illik tudni követni a pénzét még akkor is, ha ahhoz fizikailag hozzá sem ér. És erre rengeteg különböző eszköz létezik ma már:
   - banki kivonatok, jelentések
   - internetbank (sokszor ezen keresztül még bizonyos befektetéseink állapotáról is tudunk tájékozódni) – és akkor ezek csak a mindennapi pénzügyeink voltak, nem is a valódi értelemben vett befektetések…
   - különféle kereskedési szoftverek riportjai
   - brókerházak online lehívható jelentései a saját számlám állapotáról, és sorolhatnám…
   Vagyis ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzem van, messze nem kell a kezemben lennie a pénznek. Annál is inkább nem, mert a világban forgó pénz 90%-a csak virtuális formában létezik. A fizikailag megjelenő forma mindössze 10%-ot tesz ki. Komolyan lemondanál arról, hogy valamilyen módon részesedj a 90%-ból csak azért, mert kézben akarod fogni a pénzed?
    
5. A bankbetét/takarékbetét az egy biztos befektetés.
   Az tény, hogy azok biztosak. Éppen ezért nagyon sokan nem is tekintik igazi befektetésnek, hanem inkább a készpénz egyik megnyilvánulási formájának…
   
   Miért? Gondolkodjunk!
   A bankbetétek, illetve a takarékbetétek tekintélyes része is jó, ha infláció körüli összegeket hoz. Vagyis nem gyarapítja, hanem maximum megőrzi a pénz értékét. (Mostanában már ezt sem lehet egyértelműen állítani a mindenféle adók miatt.)  A befektetésnek pedig éppen a vagyongyarapítás a legfőbb célja. Vannak időszakok, amikor a bankbetétek kamatai még a pénz értékromlását sem fedezik. Ilyenkor a bankbetét, bár nagyon biztos, de reálértéken inkább viszi a pénzt, semmint hozza.
   
   A pénzügyileg intelligens ember ezért is válik befektetővé, mert a pénze értékét csak a befektetésekkel tudja megvédeni.
   No, meg azért is, mert ismeri a befektetési háromszöget. Eszerint egy befektetéssel szemben három követelmény áll fenn: a befektetés legyen
   - biztonságos,
   - magas hozamú,
   - likvid (könnyen kivonható a befektetésből).
   
   A pénzügyileg intelligens ember viszont azt is tudja, hogy ezek közül egy időben maximum két feltételnek képes bármelyik befektetés is megfelelni. Olyan nincs, ami mindhármat tudja. Tehát, ha a nagy biztonság a vágyad a befektetésnél, az lehet nagyon likvid is (mert a bankbetét az, könnyen készpénzzé tehető), de ezért cserébe le kell mondanod a magas hozamról…
   Vagyis a biztonság (illúzióját) meg kell fizetned – az elmaradt hozamokban. A biztonság mindenekfelettiségét egyébként is a komfortzóna-foglyok hirdetik előszeretettel. Nincs semmi baj a biztonsággal, sőt! Csak ne legyen már szent tehén! A biztonság nem azt jelenti, hogy maradjon minden úgy, ahogy van, hanem azt, hogy minimálisra csökkentem a kockázatomat akkor is, amikor ismeretlen terepen vagyok.
   Ezért hamis és félrevezető gondolkodás a biztonságba kapaszkodni – mindenáron.
    
6. A befektetők mind sunyik, spekulálnak...
   Ilyenkor szoktam megkérdezni, hogy akkor mi is a spekuláció… Érdekes válaszok szoktak születni. A három leggyakoribb ezek közül: 
   
   - Ööööööö…. tulajdonképpen fogalmam sincs!
   - Jó, az nem baj, meg lehet tanulni. De, ha nem tudod, hogy mi ez, akkor hogyan állíthatod róla ekkora bizonyossággal, hogy ez mégiscsak valami? Konkrétan sunyiság? (Tudom, ez olyan székely bácsis, de éppen azért szokott hatásos lenni… :))
   
   - Én nem tudom, de mindenki ezt mondja.
   - Az ókorban mindenki letette a nagyesküt, hogy a Föld lapos…
   
   - A spekuláció az, amikor valaki beavatkozik /eltéríti az árfolyamokat/ bennfentes információkkal él vissza…
   - Jó. Ha most felütöm valahol a pénzügyi értelmező szótárt és azt találom benne, hogy a spekuláció komoly szakmai-tudományos elemzésen alapuló, előre jelzett állapotra történő „fogadás”?
   - Mondom, hogy nem rendes dolog, mert fogadás…
   - Akkor üssük fel az értelmező szótárt, hogy mit mond az időjárás-előrejelzésről… komoly szakmai-tudományos elemzésen alapuló, előre jelzett állapot jóslása. Elvitetnéd a meteorológusokat szélhámosságért?
   
   A neurolingvisztikus programozás (NLP) zsargonjában erre szoktuk azt mondani, hogy ez egy tipikus nyelvi torzítás, ún. csúsztatás, ezen belül is egy komplex feltételezés. Feltételezés, mert alapvetően nem tudok semmit arról, amiről nyilatkozom, és a mondat két fele között még csak nyelvtani kapcsolat sincs (hiányzik pl. a „mert” szó). De ha ott lenne is, a logikai kapcsolat még mindig hiányozna. 
   A másik figyelmeztető jel ebben a mondatban egy coach számára, az általánosítás. „A befektetők mind sunyik…” Amikor nem konkrétumokról beszél az ügyfél, az mindig nyelvi torzítás, ami gondolkodásbeli torzulást tükröz. Ez azért érdekes, mert a legtöbb ember akkor is befektető, ha éppen nem tekinti magát annak… Bár a bankbetétek igazából csak szőrmentén tekinthetők befektetésnek, de a legtöbb ember még így tekint rá – és van is neki. Ha betétkönyve, avagy unit-linked biztosítása van, netán valamilyen befektetési alapban van pénze, vagy a seregnyi kisrészvényes, akik még a mai napig is az OTP- vagy MOL- részvényeiken ülnek… akkor ezek az emberek magukat is sunyinak tartják? Vagy ők a kivételek?
    
7. A befektetéshez rengeteg pénz kell, annyi nekünk úgysem lesz...
   Befektetéshez nem árt, ha van pénze az ember fiának/lányának – de az sem baj, ha csak kevéske van. Vállalkozóként szerzett tapasztalataim azt bizonyítják, hogy a rengeteg pénz helyett sok minden mást is be lehet fektetni – különböző kombinációkban…
   - pénz (ami lehet pártízezer, vagy párszázezer is, nem kell rögtön milliárdokban gondolkodni)
   - idő
   - munka – a munka és az idő általában együtt járó befektetési formák
   - tudás, tapasztalat – a szakértők mind abból élnek, hogy a saját tudásukat bocsátják áruba
   - valamilyen különleges információ – ami vagy csak Nálad lelhető fel, és ettől különleges, vagy csak Te tudod úgy tálalnia  piacodnak, amitől az elájul, és ettől különleges. Ezért fizetni is hajlandó Neked.
   
   Ha jobban megnézed, ezeknek különféle mixeiből többféle befektetést is fölépíthetsz:
   
   pénz + idő + tudás + információ = tőkebefektetés
   (valamennyi induló tőke, a befektetés kiválasztására és gondozására rászánt idő, némi tudás a tőkebefektetésekről, és némi információ a tőkepiacokról)
   
   pénz + idő + tudás = ingatlanbefektetés
   (a pénz, amin megveszed az ingatlant, az idő, amit a bérlők megszerzésére fordítasz, majd arra, hogy rajtuk tartsd a szemed, tudás az ingatlanbefektetésekről)
   
   pénz + idő + munka + tudás és/vagy különleges információ = vállalkozás
   (valamennyi induló tőke, de ebben az esetben az akár minimális is lehet, pl. egy egyéni vállalkozásnál; idő és munka; vagy egy piacképes tudás, vagy egy, a piac számára extra, különleges információ, ami eladható)
   
   Vagyis a pénz csak egy tényező. Az összes többi néha sokkal többet ér, és sokkal többet is hoz, mint a pénz, amit beletettél. (Sőt igazából ez lenne a természetes, ez egy befektetés dolga…

Összefoglalva: a befektetésekhez mindig is érzelmek kapcsolódtak, illetve olyan gondolatok, amelyek automatikusan kúsznak elő agyunk legrejtettebb zugaiból. A pénzügyi intelligenciát nem véletlenül szokás kiegészíteni az érzelmi intelligenciával is, mert ezeket az érzelmeinket fel kell tudnunk ismerni, és magunkban kezelni is kell majd tudnunk.

Fotó: samuiblue - freedigitalphotos.net