A kórházból hazatérve eluralkodhat a káosz, mit- mikor- hogyan tegyünk, de alapvetően minden percünket, sejtünket, idegszálunkat eltölti kisbabánk illata, látványa, testközelsége, és előbb-utóbb minden anyát elér az érzés: beleszeretett csemetéjébe. Elmerül az anyaság érzésében, minden gondolata a baba körül forog, és egy átmeneti időre mindenki más is háttérbe szorul: házastárs és az anyuka saját maga is. Ez természetes velejárója az újszülött- és csecsemőkornak, a biológia is gondoskodik arról, hogy ez ne legyen másképp, anya és gyermeke nagyon szoros egységet alkotnak: az újszülött túlélése függ az édesanyja fejlődő gondoskodó képességétől. Változó, hogy kit mennyi ideig tölt el maximálisan babája közelsége- és idővel persze a baba is lazít a szorosságon, ahogy egyre inkább a világ felé fordul, de persze sokáig megmarad a biztonságos háttér érzésének szükségessége- , de eljön az idő, mikor az anya tudatába kezd férkőzni egy gondolat: kikapcsolódásra, lazításra, programra vágyik. Eleinte ez a gondolat enyhe és visszaszorítható, de idővel erőteljesebben fog jelentkezni és a gondolat vággyá alakul. Furcsa érzés kitekinteni a nagyon szoros együttlétből, de ez ugyanolyan fontos belső jelzés, mint mikor azt jelezte testünk-lelkünk, hogy el se mozduljunk gyermekünk mellől.

Érzelmi feltöltekezésre kivétel nélkül mindenkinek szüksége van. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell magunknak változatos, színes és nyugtató programokat is, ingereket, melyek eltérnek a babázós ingerektől. Ahhoz, hogy próbáljunk gyermekünknek minden téren eleget adni, elengedhetetlen, hogy figyeljünk saját pszichés jelzéseinkre. Mert, ha már az a nap jön el, mikor otthon minden idegesít, a kicsi jelzése csupán zajforrásnak érezhető, türelmetlenek vagyunk hosszabbtávon, ingerlékenyek és mindentől kiborulunk, akkor bizony már hosszabb ideje elnyomott vágy kifejeződéséről van szó. Ha ezt érezzük, akkor nem hallottuk meg magunkban a vészcsengő vijjogását, miszerint töltekezni kell! Csak akkor tudunk adni, ha kapunk is, az egyensúly fenntartása rendkívül fontos! Muszáj felnőtt társaságban is lennünk, és keresni, akár hasonlóan kisbabás anyukák társaságában tartózkodni, mert a felnőttekben kifejlődött az együttérzés, az empátia, ezt szavakba tudja önteni, ezáltal töltekezünk. Míg gyermekünktől nem várhatjuk el, hogy a mi problémáinkkal kelljen foglalkoznia és tanácsokat adni.

Ha bűntudatot tapasztalunk, mert másra is vágyunk, ássunk le a mélyére és vizsgáljuk meg, miért önt el bennünket ez az érzés: kívülről jött inger miatt, családi minta az alapja, stb.? Az okok általában összetettek és érdemes kibogozni a szálakat, mert életünk más területeire is hat (vagy hatni fog) a gyökere. Ne szégyelljünk segítséget kérni szakembertől akkor sem, ha depresszióba estünk az egyensúly elvesztése végett. Fel kell tudni ismerni testünk-lelkünk jeleit, mely arra vezet rá, hogy törődjünk önmagunkkal is, ez az érzelmi tudatosság. Ez a töltekezés lehet olyan tevékenység, melyet egyedül hajtunk végre (pl. olvasás, forró fürdő illatos olajokkal), vagy olyan, mely csoportos foglakozás (pl. kismama jóga, baba-mama torna, baba-mama klubok). Az igazi feltöltődéshez mindkét típusú tevékenységre szükség van. Ha megadjuk magunknak ezt a fajta gondoskodást, azt fogjuk észrevenni, hogy otthon is jobban helytállunk, kiegyensúlyozottabbak és vidámabbak vagyunk, így a babánkkal együtt töltött idő is sokkal örömtelibb lesz, amit ő is ilyen pozitív, harmonikus viselkedéssel fog visszaadni. Hiszen, soha ne feledjük el, gyermekünk mindig tükröt tart elénk és visszatükrözi, hogyan is érezzük magunkat valójában!

Tehát válasszunk olyan tevékenységet, melyben igazán jól érezzük magunkat! Amíg babánk sűrűn szopizik, talán nehezebben képzelünk el külön programot, de ilyenkor is megoldható jó szervezéssel egy délutáni mozi vagy színház a párunkkal, és a babának is jó mintául szolgálhat szülei művelődése. Természetesen a több napos, hosszú elszakadást jelentő programok baba nélkül nem a legjobb választások 2-3 éves kor alatt, de ezek a kis lazítós, feltöltő programok baba nélkül is az egész család javát szolgálják.

Mint minden másban, ebben a témában is arra buzdítom az édesanyákat, hogy hallgassanak a jeleikre, vegyék észre, mikor van itt az ideje egy kis elmozdulásnak, akár együtt, akár külön, de nyitottan állva a lehetőségek előtt.