Ez a növekedés a prevenciós és terápiás intézményrendszer elégtelenségéből, a bűnüldözés hiányosságaiból adódhat. Másrészt várható, hogy az epidemiológiai felmérések valósabb képet rajzolnak ki a kábítószer-fogyasztás nagyságáról.

Ez a kép a várakozásokhoz képest (és a rendelkezésre álló adatforrásokból becsülhető nagyságrendhez képest) feltehetően kedvezőtlenebb tendenciákat mutatna. Éppen a kezelőrendszer hiányosságai miatt növekedhet az előrehaladott állapotban levő, súlyos testi, lelki és szociális problémákkal küzdő kábítószer-fogyasztók száma.

Ebben az esetben a kábítószer-használat társadalmi költségei (a bűnözés okozta károk, a büntető-igazságszolgáltatás és az egészségügyi kezeléssel összefüggő költségek) a jövőben feltehetően erősen emelkednének.

Minden bizonnyal emelkedne az ún. szintetikus amfetamin-származékok használata, és aggasztó mértékben a heroin-használat. A Nyugat-Európában visszaszorulni látszó injekciós használat Magyarországon a többi kelet-európai országhoz hasonlóan növekedő tendenciát mutatna, ami várhatóan kedvezőtlen jelenségeket okozna a fertőzéses megbetegedések területén is (hepatitisz, AIDS). Az első fogyasztás életkora tovább csökkenne, és az általános iskolai korosztályt is viszonylag nagy számban elérheti a drogprobléma.

Mi ez?

A narkománia olyan szó, amely évtizedeken keresztül a legrosszabb emberi minőségre utalt, s amely a gaztetthez elfajzáshoz s az erkölcsi mélyponthoz hasonlítható, már kimondva is valóban az olyan ember szörnyű lelki és testi állapotának leírására szolgál, aki nem képes a jelen világában élni, amely azt követeli, hogy feltétel nélkül szokjunk hozzá a feszültséghez, konfliktushoz patkány-hajszához, s amelynek áhított célja a siker.

A narkós valójában védtelen ember, tele ellentmondásokkal és félelmekkel, meg van fosztva a hétköznapi léttel szembeni természetes ellenállástól, megveti a rokonsága és a társadalom, akarat nélküli lény. A narkotikum számára a lét fájdalma elleni védekezés egyetlen ismert és elérhető formája, paradox menedék, amibe egyszer majd bele kell pusztulnia.

A társadalom a maga elvárásaival és követelményeivel csak látszólag kész arra, hogy keblére ölelje a narkóst és csak úgy tesz, mintha felkínálná neki a normális élet lehetőséget. Hiszen a mi normánk gyakran a hamisság, a képmutatás, a látszat játéka.

A narkós nagyon jól érzi a hamisság és a látszat rétegeit, amelyek az ajánlat mögött rejtőznek: csatlakozz te is a mi normáinkhoz. Akarni is tudni kell segíteni ezeknek az embereknek, hogy ki tudjuk húzni őket a sírból, amelybe az élet helyett zárkóznak.

A narkósok, akiket a szüleik gyakran ellöknek maguktól, s így meg vannak fosztva a követendő példáktól, valójában védtelen emberek, így különösen ki vannak téve annak, hogy mindenféle tisztátalanság rájuk ragadjon. Nekik kellene a mi élő lelkiismeret furdalásunkká válniuk, hiszen a mi sikertelen személyes társadalmi életünk alkotta őket.

A narkománia nem gyógyíthatatlan. Olyan terminus ez, amelyet mi tanácstalanságunk és tudatlanságunk kalapált össze. El kell tűnnie a narkósokra vonatkozó szótárból, hiszen csak a mi tehetetlenségünk kifejezése, és nem lehet igazolás számunkra a segítségre számító emberekkel szemben. (Marek Kotanski: Eladtam magam az embernek)