Teljesen váratlanul ért, hogy nem látom többet... - amikor gyerekünk szakítása minket is megvisel

"Az arcomra fagyott a mosoly, és egyből úgy éreztem, hogy valami nagyon fontosat veszítettem el"

Minden szülő számára eljön az a pillanat, amikor gyermeke szerelmes lesz, és bemutatja új párját. Nem történt ez másként Zsuzsannával sem. Azt meséli, hogy amikor először találkozott lánya, Anna párjával, Erikkel, azonnal megkedvelte. 

"Olyan volt, mintha egy régi barátot üdvözöltem volna újra. Erik kedves volt, figyelmes és minden tekintetben tökéletesen illett a lányomhoz. Az idő múlásával egyre inkább úgy éreztem, hogy ő is családtaggá vált. Együtt ünnepeltük a karácsonyokat, születésnapokat, és sok közös emlékünk volt. Nemcsak a lányom, hanem én is nagyon megszerettem őt.

Aztán egy nap, teljesen váratlanul, Anna és Erik bejelentették, hogy szakítanak. Az arcomra fagyott a mosoly, és egyből úgy éreztem, hogy valami nagyon fontosat veszítettem el. Anna is nagyon szomorú volt, és próbáltam minden erőmmel támogatni őt. De közben ott volt az én saját fájdalmam is, amit nem akartam előtte kimutatni. Nem csak a lányom veszített el egy szeretett személyt, hanem én is.

Aznap éjjel, amikor egyedül maradtam a gondolataimmal, végre kisírhattam magam. Eszembe jutottak az együtt töltött pillanatok, és az, hogy Erik milyen szeretettel fordult mindig a lányom felé. Tudtam, hogy most Anna gyászát kell segítenem, de magamban is meg kellett találnom a módját, hogyan dolgozzam fel ezt a veszteséget."
 

A szakember tanácsai: az a legfontosabb, hogy türelemmel és szeretettel közelítsünk magunkhoz és gyermekünkhöz ebben a nehéz időszakban

A pszichológusok szerint teljesen normális, ha a szülők is megérzik gyermekük párjának elvesztését, különösen, ha szoros kapcsolat alakult ki. 

Az alábbi tanácsok segíthetnek a szülőknek feldolgozni a történteket: 

1. Engedjünk teret az érzéseknek: Fontos, hogy elismerjük és átéljük a saját fájdalmunkat. Nem kell elfojtanunk az érzéseinket, hiszen ez csak tovább növeli a belső feszültséget. Engedjük meg magunknak, hogy szomorúak legyünk és gyászoljuk a veszteséget.

2. Keressünk támogatást: Beszéljünk barátokkal, családtagokkal vagy akár egy terapeutával az érzéseinkről. Sok szülő átélt már hasonlót, és a megosztott tapasztalatok segíthetnek enyhíteni a fájdalmat.

3. Fókuszáljunk a gyermekünk támogatására: Bár saját fájdalmunk is valós, fontos, hogy ebben az időszakban elsősorban a gyermekünkre koncentráljunk. Támogassuk őt, hallgassuk meg és legyünk ott neki, amikor szüksége van ránk. Az ő gyászának kezelése segíthet minket is a saját érzéseink feldolgozásában.

4. Összpontosítsunk a jövőre: Idővel a fájdalom enyhül, és új lehetőségek nyílnak meg. Segíthetünk gyermekünknek és magunknak is abban, hogy előre tekintsünk és új célokat találjunk.

5. Ne töröljük ki az emlékeinket: Ne féljünk emlékezni a közös élményekre és nyugodtan beszéljünk is róla! Az emlékek ápolása nem azt jelenti, hogy nem lépünk tovább, egyszerűen csak segít feldolgozni a múltat.

A szakítás mindig fájdalmas, és ha a gyermekünk párját is megszerettük, az érzelmi veszteség még nagyobb lehet. Ha azonban megéljük az érzéseinket, támogató közeg vesz minket körül és igyekszünk a jövőre fúkuszálni, akkor ezek mind segíthetnek abban, hogy idővel mindannyian megtaláljuk a lelki békénket. A legfontosabb, hogy türelemmel és szeretettel közelítsünk magunkhoz és gyermekünkhöz ebben a nehéz időszakban.

Indexkép: Tung Lam képe a Pixabay-en