Az én időmben még fel sem merült, hogy a nőknek élvezniük kellene az együttléteket

Marika nénivel beszélgettünk a témáról.
 

Tisztességes munkája van, nem ver, nem iszik, akkor mit számít, hogy az ágyban sosem okoz nekem örömet? 

"A férjem 20 éve meghalt, Isten nyugosztalja" - kezdi mesélni a történetét a 93 éves Marika néni. Nehéz, meglehetősen nehéz élete volt, de szerinte kinek nem? 

"Az ismerkedés akkoriban nem úgy ment, mint most, hogy két alkalom után már mellette fekszem az ágyban. Én rendes, tisztességes családban nőttem fel, és akkoriban a házasságon kívüli nemi élet meglehetősen ritka volt. Egyrészt féltünk a falu szájától, hogy megvetnek minket, másrészt nem is nagyon volt rá alkalom, hogy így találkozzunk bárkivel is, hiszen mindenkinek megvolt a maga dolga. 

Nem voltak gépek, amik helyettünk mostak, mosogattak, és bizony sokat jártunk a földekre is dolgozni. Rengeteg időt töltöttem a konyhában, és mint körülöttem minden nőnek, az volt a dolgom, hogy a dolgozó férjemet minden tekintetben kielégítsem. Esténként meleg étellel vártam. De az is elvárt volt a nőktől, hogy az urukat ne terheljék semmivel, ne panaszkodjanak nekik arról, hogy milyen nehéz napjuk volt, vagy hogy mi volt a gyerekkel. A férfi munka után fáradt, hagyni kell őt enni és pihenni. Akkoriban mindenki így tartotta. 

Úgyhogy én napközben szépen kitakarítottam, mostam, megfőztem és rendet raktam, mellette pedig nevelgettem a gyerekeket. Ami pedig a házaséletünket illeti: akkoriban senki sem beszélt arról, hogy a nőknek élvezniük kellene az együttléteket. Én úgy voltam vele, hogy amikor a férjem kívánta, akkor hagytam magam, de ilyenekről nemhogy másoknak, egymás között sem igen beszéltünk. Senkivel nem beszéltem arról, hogy milyen a szex, másnak is ilyen-e, ki hogy csinálja, élvezi-e stb. 

Álmodozni persze álmodoztam róla, hogy milyen jó lenne, ha... ha egyszer én is fontos lennék, ha engem is simogatna, vagy jobban csókolgatna. De ilyenkor mindig elhessegettem a gondolatot és kezdtem bűntudatot érezni azért, amiért ilyenekre gondolok. Hiszen megvan mindenünk, van két szép gyermekünk, egészségesek vagyunk, az uramnak tisztességes munkája van és nem ver, sem engemet, sem a gyerekeinket, a pénzt pedig nem issza el. Ennyi pedig már éppen elég is volt. 
 

Nem könnyebb lett az egész, csak más

Régen a felvilágosítás úgy történt, hogy a gyerekek látták a faluban az állatokat közösülni egymással. Ma meg amiket hallok... hogy mindenki az internetet bújja és felnőtt tartalmakat néz. Meg hogy milyen nyitott mindenki, hogy ma már mindent szabad, és semmi sem tabu... Igen, valahol talán azt gondolhatnánk, hogy ma sokkal könnyebb meg sokkal jobb. Régen más volt, régen mindenki csak így, egyszerűen élt. De annak is volt hátránya, és ennek is van.

Amit én látok, hogy pont emiatt a szabadság miatt ma nem becsülik meg annyira egymást az emberek, ha nem tetszik valami, akkor egyből tovább állnak. Ráadásul hiába van annyi gép, ami mindent megcsinál helyettünk, ma a nők nemcsak gyereket nevelnek és háztartást vezetnek, hanem mellette dolgoznak is, és karrierre vágynak. Fáradtak, túl vannak hajszolva, nincs egy csepp idejük sem magukra. Szóval, akkor sem volt könnyű és most sem az. Szerintem nem könnyebb lett az élet, csak más."

Indexkép: Sabine van Erp képe a Pixabay-en