Az egyedülálló anya naplója - 2. rész
[cikkei] - 2004-03-27
Az egyedülálló nő feljegyzései folytatódnak. A történetben szereplő személyek, helyek még mindig - s már megint - kitaláltak, a valósághoz fűződő kapcsolatuk továbbra is csak a véletlen műve lehet. De erre én nem vennék mérget.
2. hét
Hétfő
Kitártuk az ablakokat. A fürdőszobáét nem, mert azon nincs, oda betettem a grátisz illatosítót, mert még mindig füst van, pedig lehetetlen, hogy ebben a kánikulában fűtsenek lent...Kiraknám a párnákat is az ablakba, de nem lehet, mert Anyám szerint a Szent György-nap előtti párna az ablakban szerencsétlenséget hoz. Jöhet még valami?
Bekísérem a Tízévest az isibe, igazság szerint nem lehetne bemenni már az osztályba, de olyan helyesek ezek ott mind, jól indul a napom tőlük. Meg a Párhuzamos Osztály Apukától, aki rendre megvár reggelenként, hogy köszönhessen...Lekésted a csatlakozást, barátom, a csaj már foglalt...De azért köszönhetsz...
Egyszer már volt apuka-hódolóm. Még oviban történt, különtornára hordoztam a fejlődőképest, amit ő imádott, nekem kíntorna volt. Egyszer benézett a foglalkozásra idegenapuka. Aztán a következő héten is. Csak úgy, mondta a feleségének. Aztán rá két hétre már ő hozta a gyereket különtornázni. Mire összeszedte a bátorságát, hogy szóba elegyedjen velem, addigra idegenanyuka rájött a turpisságra, és kivette a gyereket meg idegenapukát a különtornáról. Pedig személy szerint egy félbevágott zsámolyt sem tettem a különtornás idegenapuka talpai alá.
Apropó: a gyereknek cipőt kell venni. Most még csizmában nyomja, mert a félcipője meg az ujjával teszi ugyanezt. Cipőt nem lelünk, bűnronda mind. Ami meg nem ronda, az neki nem tetszik. Kezd kettéválni az ízlésünk: praktikusra és divatosra. Megkérem, hogy magyarázza el, most éppen mi a trendi. Még mindig a magastalpú. Olyanod sosem lesz, válassz másik divatházat.
Kedd
Végre kijött egy szakember, és ledugott valami drótot a kéménybe. Kiderült, hogy az a kamera. Ott tolongott az összes lakó, hogy láthassa egyenes élő adásban a kéményünket belülről. Az én kéményem - mondogattam büszkén, egészen addig, míg ebben az én kéményemben föl nem fedezték azt a hibát, ami miatt már a csapból is füst folyik. De már nem lehetett rákenni másra az én kéményemet...Valami hülye beletéglázott, mikor felújítottuk a fürdőszobát. Elsompolyogtam. Kár volt összeveszni az önkormányzatos nővel, most aztán állhatok a sarokba. Legalább kávéval megkínálhattam volna.
Mondott valamit a gyerek a hétvégéről? - kérdem Anyámat.
- Semmit, csak azt, hogy jó volt... - válaszolja, mert már elfelejtette, hogy ez a semmi egy tízévesnél felér egy kisregénnyel.
- Semmit, csak azt, hogy jó volt... - válaszolja, mert már elfelejtette, hogy ez a semmi egy tízévesnél felér egy kisregénnyel.
Délután jön korrepetitor néni, aki alaposan elmagyarázza a gyereknek, hogy amit tanulnak az isiben, annak mi a lényege. Nem mintha a lényeg nélkül nem tudná megtanulni, de hátha úgy mégis könnyebb. Mivel valaha egy messzi galaxisban pedagógusként végeztem, én nem foglalkozhatok a gyerekkel, mert 4,5 perc után ordítozunk egymással.
Egyébként nem csak cipőt kell venni. Mindent. Tovább szélesedik a generációs rés.
Szerda
Leszokom a dohányzásról. Esküszöm. Holnap azonnal azzal kezdem, hogy nem gyújtok rá.
És nem is eszem este tízkor marhapörköltet. Két kenyérrel. De már két hete zöld teával kezdek reggel, cukor nélkül! Utána azonnal megfájdul a fejem, mehetek megint a gyógyszertárba, már felzabáltam egy egész levél Algót.
A patikában előttem egy fiatal srác Daedalont kér. 800 forint, üti be a fiatal csaj. Hááát, nincs olyan régi, nem dobozos, hanem leveles... - kérdi röstelkedve a srác. Nem tudom, milyen az a régi, leveles, ez van... - bunkóskodik a csaj. A fiú nem veszi meg. Nyolc kiló egy Daedalon?!
Ma kimenőm van, Újpasihoz megyek, de az elsősegély ellenére kiugranak a szemeim, úgy fáj a fejem. Otthagyom szegényt a többiekkel a törzskocsmában, megyek haza aludni. Fel sem ébredek, amikor megérkezik, ő meg akkor, amikor én reggel elmegyek. A hosszú kapcsolat titka a jól időzített alvás. Azért átvándorol a keze a takaró alatt, és végigsimít a karomon. Mert már csak ez a testrészem tartózkodik az ágyban. Mert ráfeküdt.
A reggeli maradékára hazaérek, valami különös okból kifolyólag a gyerek nem eszi meg semminek a sarkát, végét. Így fölzabálom a kifli csücskeit (miért nem eszik két kiflit, akkor nekem négy csücsköm lenne), a virsli végeit, aztán húzunk a suliba köszöngetni.
Miután hazaérek, csinálok egy kávét, és rágyújtok.
Csütörtök
Eljött az idő...
A Tízévessel ma megállapodást kötöttünk: a házból kilépve még foghatom a kezét,
de ha befordulunk a célegyenesbe, leszek szíves azt elengedni. Én kezdeményeztem a tárgyalást, mert feltűnt, hogy az iskola felé haladva a gyerek rendszeresen keres valamit a zsebében. Viszont azt a valamit soha nem találta meg, s erre pontosan csak az iskola előtt jött rá. Nem nagy séta, de elég idegesítő egy folyamatosan önmotozó gyerekkel haladni. Erre én fölettem a kérdést. Ő meg őszintén válaszolt. Az én szívem elnehezült. Ő viszont megkönnyebbült.
Így született az egyezség.
A Mary Poppins jutott az eszembe, amikor a kisbaba megszületik... Egészen egyéves koráig vígan társalog a napsugárral vagy a madarakkal. Aztán mintha elvágták volna. A madárral együtt bőgtem. Csak ő bent a regényben, én meg kint a párnámon.
Attól tartok, rövidesen ismét módosíthatjuk a ma keltezett kontraktust.
Délután elmentem a megrendelővel a készülő lakásába. Még messze van a lakberendezéstől, de a biztonság kedvéért követtem a munkálatokat.
Várunk a kulcsra, kémlelem a lefelé kanyargó lépcsősort. Egyszer csak megindul a szemüvegem lefele...
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy odakapjak-e vagy attól csak nagyobb lendületet kap. Mire ezt végiggondoltam, a szemüveg elengedte a fülemet, leszánkázott az orromon, átzökkent azon az idegesítő szemölcsön, és eltűnt a mélyben.
Ha eredendően azt akartam volna, hogy a korlátok közötti, kb. tíz centiméter széles résen áthasítson, az első fordulónál beakadt volna a szára. Így a pincében kötött ki. A pincefel(le)járó viszont zárva volt. Csaknem fél órámba került, mire megleltem a (pince) kulcsembert. De addig négy munkásnak + építésvezető el kellett mondanom, miért is keresem...
De nem törött el.
Péntek
Ma megjött Apa a Karibiről. Jó barna. A szemét.
Hozott a gyerekének egy fateknőst, nekem meg egy szusi-készletet. Annyira kellett vihognom, de igyekeztem megőrizni dacos arckifejezésem, mely azonnal rátelepszik az arcomra, mihelyst Apa feltűnik a színen. Rossz reflex. Le kell szokni róla, mint a cigiről!
Szóval, a karibi fateknősről szegény Patina jutott az eszembe. Ugyanis megtaláltam a kamrában. Azt hittem, sokkot kapott szegény, olyan merev tekintettel állt az egyik sarokban, valami ruhakupac alatt. Gyorsan vizet engedtem, állítólag a meleg stresszoldó hatású, majd óvatosan belehelyeztem az állatot. Az fújt néhány buborékot, majd a hátára fordult, s úgy lebegett a vízen. Ekkor vettem észre, hogy Patina igazság szerint már nem nagyon van az élők sorában, a hosszú bujdosás során gyakorlatilag mumifikálódott. Ott álltam a vízen lebegő teknősmúmiával, s igazság szerint siratnom kellett volna a kínjait, csorogtak is a könnyeim.
Igaz, a röhögéstől. Meleg víz, stresszoldás...Hát, ez a Patina aztán totálisan lement alfába.
Majd elvisznek engem az állatvédők! De akkor az egészet a macskákra kenem, miattuk volt.
A 15 dolláros szusicucc viszont nagyon jól jött, éppen felkúszott a bronzfokozatú bevásárlólistára, tehát vettem volna az elkövetkezendő öt évben egyet. Újpasival ugyanis japán étteremben jártunk, s nagyon bejött mindkettőnknek. Pedig rosszul indult, egész egyszerűen képtelen voltam leparkolni, én jobbrahátra nem tudok, így át kellett adnom a kormányt a felhősödő tekintetű Újpasinak. A kaja viszont csodálatos volt, igaz, Popeye odaszólt a séfnek, hogy jövünk.
Popeye egykor világjáró tengerész volt, s halovány emlékeim szerint évekkel ezelőtt önhatalmúlag kinevezett a nőjének pusztán azért, mert válaszoltam a leveleire (mint barát), s mert fogadtam - az egyébként "R"-típusú - telefonhívásait... Nagyon megharagudott, amikor az aktuális horgony kivetése után nem vártam itthon gyöngyös pártában. Azóta már kiengesztelődött, s én a világ legmelegebb szívű skinheadjét ismertem meg benne.
Szombat
Pocsék egy idő lett.
No és Apás hétvége.
Ami annyit jelent, hogy Apa elviszi a gyerekét, majd rábízza az anyukájára, s elmegy a haverjaival bulizni. Nem az én dolgom. Írásba adom most, hogy feladom az Élő lelkiismeret című színes, szélesvásznú film vetítését. A gyerek már nem kisbaba, beszéljék meg, ha valami gáz van.
Én kiszállok ebből a ringből, belefáradtam. Hálásak vagyunk Apának a nagylelkűségéért. Se több, se kevesebb. Barátnőm exe Híresember, mostanában tele van vele a sajtó. Híresember itt, Híresember ott, műsor Híresemberről, Híresember díjat, Híresember sok-sok pénzt kap. S Híresember évek óta fütyül a gyerekére, a házába sem engedi be, s a minimális összegű gyerektartást is minden hónapban úgy kell kihisztizni belőle. Egy szemét. De híres.
Ehhez képest Apa egy Grál-lovag.
S évek óta négyszögesíti a kerekasztalt...
Így szabad szombatom volt Újpasival, aki elment a haverjaival bulizni.
Ha már a lakásban ragadtam, elhatároztam, hogy ebédet főzök. Miután ezt Újpasi tudomására hoztam, elsorolta az összes biztonsági intézkedést, valamint a tűzoltók és a katasztrófa elhárítás telefonszámát. Fölösleges volt, ezúttal nem csináltam semmi rosszat, pedig abban a lakásban átok ül a kezemen, mindig bajt okozok. Most csak annyi történt, hogy a vasalóállvány kinyitása közben letörtem a yuccát, az olajba valahogy víz került, ezért szerterobbantak a forró olajcseppek, továbbá totálisan eláztattam a mosogató alatti szekrényt, mert az a megátalkodott túlfolyó éppen az én főzésem alatt esett szét.
A kaja jól sikerült.
Csak a juhtúrót nem kellett volna megsóznom.
Vasárnap
Nem találtam a cipőimet. Már láttam magam előtt, hogy egyszer csak rájuk bukkanok valahol a kamrában egy ruhakupac alatt...mumifikálódva.
Pedig csak a szekrényben voltak, gondosan egymásra forgatva. A papucsok meg az előszobai rattan komód alá besorjázva, szintén gondosan egymásra forgatva.
Ebből rájöttem, hogy Apa a lakásomban járt.
Azért szólhatott volna, bár az "üzenet" így is átjött.
Megjött Kinga Nepálból. Már nagyon vártam. Mielőtt elment, azt mondta, hogy nekem zárva vannak a csakráim. S hogy ő fog segíteni rajtam. Egyszerűen lenyűgözött, ahogy beszélt, nekem mindig Rafiki jutott az eszembe az Oroszlánkirályból, de ezt nem mertem mondani, mert ő reikinek vagy minek hívta, de a csakráim, amelyek csak az enyémek, nagyon felvillanyoztak.
Igen, azt hiszem, valahol itt van a baj. Hogy valami, ami csak az enyém. Hogy ebből igen kevés van.
Ha az ember gyereket nevel, ráadásul egyedül, olyan lesz, mint egy megosztott számítógép. Meg átjáróház. Meg feltételes megálló.
Ideje céget alapítani. És férjhez menni.
De először megvárom, hogy kinyíljanak a csakráim.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Családinet hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Előző hír
Hol jár az eszem?....
Következő hír
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: