Bizarr fogamzásgátló módszerek a múltban: a születésszabályozás meghökkentő történelme

Fogamzásgátló-történelem
 

Az Őstermészet:

A fogamzásgátló módszerek egyik első ábrázolása egy Kr.e. 1551-ből származó papiruszon jelent meg. Egy gyapjúból készült, tamponhoz hasonló eszköz volt, amelyet őrölt tűlevelűekbe, datolyába és mézbe mártottak.

Sáfrányleves:

Az ősi Kína módszere volt a gyógynövényes lé, helyesebben irrigáló folyadék. Ha az uralkodónak olyan légyottja volt, melynek nem akarta, hogy emléke maradjon – ágyasai valamelyikének méhében –, akkor rendelhetett egy eunuchot segítségül. A hű szolgák meg is jelentek a sáfrányból főzött „levessel”, hogy azzal ők maguk végezzék el a hüvelyöblítést a hölgyeknél.

A vasbugyi:

Bár az erényövet sokszor a középkor vasból készült kínzóeszközeinek népes táborába sorolják, valójában az 1800-as években élte fénykorát. A fém pántokból készült, kulccsal, zsanérok mentén nyitható, a kérdéses területen szegecses kiegészítőt a nők azért hordták, hogy elkerüljék a szexuális zaklatást és erőszakot. Előfordult azonban olyan féltékeny férj, aki elvárta asszonyától, hogy hordjon erényövet – elkerülendő a maszturbálást és a félrelépést.
 

Higany:

Egy dolog fémet viselni, és egészen más meginni azt. Leginkább életveszélyes, de néhány kínai asszony mégsem riadt vissza attól, hogy higanyt és ólmot fogyasszon fogamzásgátlás céljából. Az elmélet abból a szempontból megállta a helyét, hogy a higany valóban sterilitást okoz – de mindezt egy sor egyéb, káros hatással együtt teszi, melynek a vese, vagy az agy is áldozatául eshet, végül akár halálhoz is vezethet.
 

A kovács vize:

Soranus, egy második századi görög orvos úgy találta, hogy ha közösülés után az asszony hétszer hátrafelé ugrik, majd olyan vizet fogyaszt, amiben a kovács hűti a forró pengét, bizonyosan elkerülheti a megtermékenyülést. Egynémely fém valóban hatékonyan gátolja a teherbeesést, főként, ha a szóban forgó nő mérgezésben elhalálozik. A módszer ennek ellenére sokáig nem kopott ki a köztudatból - az első világháborúban sok nő jelentkezett gyári munkára: ólommal szerettek volna dolgozni abban a reményben, hogy így elveszítik termékenységüket.
 

Bebugyolálás:

Az első „óvszert” a Minósz király-korabeli Krétán említi Homérosz Iliásza. Ezt a szerepet akkor a kecske hólyagja töltötte be, a jó király ezzel óvta asszonyát a kígyóktól és skorpióktól, melyek a lába közt lehetnek. Az évszázadok során számtalan anyagot használtak a férfiak erre a célra, a textiliákon kívül például báránybelet vagy halhólyagot.

Krokikaki:

A hüvelykúpok gondolata több nép történelmében is megjelenik, idővel ugyanis rájöttek, hogy a fő feladat akadályt képezni a sperma és a női méh között. Népe válogatja, hogy mik voltak a fő összetevők, sokan használtak gyógynövényeket, mások bizarr alapanyagokat. Ezek között a legriasztóbb talán a krokodil ürülékéből és mézből készülő fajta, mely az ősi egyiptomiak kreativitását dicséri.
 

Nyiss a világra!:

Egy bizonyos kólagyártó cég elhíresült szlogenje egy ideig más mögöttes tartalmat hordozott, mint manapság. A Harvard Egyetem kutatói ugyanis 1985-ben nyilvánosságra hoztak egy tanulmányt, melyben közölték: laboratóriumi körülmények között, a kémcsőben elhelyezett üdítő elpusztította a spermiumokat.
Az új kóla legendája kacsának bizonyult, s bár állítólag a light verzió hatékonyabb volt spermaölőként, azért senki ne szaladjon bevásárolni belőle fogamzásgátlási célzattal: egyetlen későbbi vizsgálat sem tudta igazolni a hatékonyságát.
 

Intim „tisztaság”:

A tisztítószerek mindent csillogóvá és tisztává varázsolnak, az intim testrészeknél azonban érdemes meghúzni egy határt. Az 1800-as évek végén létezett egy törvény, mely tiltotta a fogamzásgátlás „halálos” formáit. Ebben az időben a legtöbb fogamzásgátlót női mosakodónak álcázva árusították, hogy a törvényt megkerüljék. Az egyik leghíresebb „fogamzásgátló” a Lysol volt, melyet igen nagy számban adtak el akkoriban, annak ellenére, hogy heveny gyulladást, fájdalmat és néhány esetben halált is okozott.
 

Itt úgyse jössz át!:

A spermiumok megakadályozása abban, hogy a női test belsejébe jussanak, nem mai találmány. Az emberiség az évezredek alatt a legkülönbözőbb - gyakran bizarr - anyagokkal próbálta útját állni a „bajnak”:

• Az ősi India és Egyiptom népe szent állatok ürülékéhez folyamodott, mint az elefánt, vagy a krokodil. Savasságuknak köszönhetően valószínűleg még működött is a módszer.
• Afrikában aprított füvet, vagy szövetet használtak, hogy afféle dugót képezzenek belőle.
• Japán prostituáltak bambuszkendőt használtak hasonló céllal.
• Iszlám és görög hölgyek gyapjúval „béleltek”.
• A szlávok vászoncsíkokkal próbálkoztak.
• Zsidó asszonyok régi praktikája a selyembe tekert tengeri szivacs, melyre zsineget erősítettek. Meglehetősen hatékony lehetett.

Citromos frissesség:

A híres csábító, Casanova arra kérte szeretőit, hogy használjanak citromot teherbeesés ellen. Mivel annak savassága elpusztítja a spermiumokat, valószínűleg működőképes volt a módszer. Az, hogy a hölgyek egyáltalán elgondolkoztak az alkalmazásán, bizonyítja a legendás hódító csáberejét és sármját.
 

Varázslat:

Ha minden kötél szakad és semmilyen módszer nem válik be, még mindig fordulhatunk a mágiához, hogy megvédjen bennünket a nem kívánt terhességtől. Persze a mai kor embere már csak mosolyog azon, hogy a sötét középkor idején különböző amuletteket viseltek az emberek fogamzásgátló gyanánt.
Az egyik „bevált” recept a talizmán alapanyagait tekintve: az öszvér fülzsírja, menyét heréje és egy – szigorúan az állat bal oldaláról származó – macskacsont. Ártani biztos nem ártott… rejtély, miért nem alkalmazzák ma is…?

Az élet sója:

A 9-10. századi Perzsiában több módon is védekeztek a nem kívánt terhesség ellen, ezek közül a legfurcsább talán a kősóból készült hüvelykúp. A kor gyógyítói ugyanis felismerték, hogy az ondó hüvelybe jutásából származik a baj, ezért a módszert megszakított közösüléssel is kombinálták olykor. A só jelenléte bizonyára nem volt túl kellemes.
 

Szálkásság:

Aki még mindig nem döbbent meg eléggé, az próbáljon elképzelni egy fatuskót „odabenn”. Extrémnek hangzik, de bevett gyakorlat volt egy időben – az asszonyok megkönnyebbült sóhaja megrengethette a világot, amikor ezt a módszert 1930-ban végre kínzóeszköznek nyilvánították.

Ahogy láthatjuk, mindig is léteztek házi praktikák, de emellett akadtak bölcs emberek, gyógyítók, tanítók, orvosok is, akik megfelelő tanácsot adtak volna a probléma megoldására. Az, hogy ezek a furcsa módszerek fennmaradtak és most mosolyoghatunk, csodálkozhatunk rajtuk, valószínűleg annak a következménye, hogy sokan az előbbit választották az utóbbi helyett. Kész szerencse, hogy ma már felvilágosult világban élünk, megfelelő szakemberekkel felvértezve, így nem szorulunk rafinált ötletekre – az utókor úgyis csak derülne rajtuk, ahogy most mi is!

Fotó: mark6mauno/flickr