Kőrözött liptói

Vendégségbe vagyok ma hivatalos, ahová a meghívottak mindegyike visz magával valamit az asztalra. Ha nem lenne ilyen ócska idő, még pikniknek is nevezném, vagy inkább kerti parti, de nem grillezős, na de végül is teljesen mindegy, milyen kategóriába tuszkoljuk be a rendezvényt, minden bizonnyal pont olyan jó lesz, mint az eddigiek. Az én egyik darabom, amit viszek - a másikat még nem árulom el, mert a csajok is olvassák a blogot, és meglepetésnek szánom... -, az kőrözött liptói, azaz juhtúró. A kőrözöttet sokféleképpen elő lehet adni, én azt a variációt, amelyikben nincs juhtúró, kevéssé preferálom. Az én változatom így készül:

Hozzávalók:

20 dkg juhtúró (lehetőleg ne legyen nagyon csípős, a Fehérvári úti csarnokban az emeleten van egy tejes, aki házi tejet is árul, fantasztikus juhtúrója van. Lehet egy kevés tehéntúróval dúsítani a krémet, ha sok embernek készül, de azért nekem a tisztán juhtúrós az igazi)

10 dkg vaj, éspedig szigorúan vaj, nem margarin (egyre nagyobb teret hódít a főzésemben a vaj megint)

egy csokor zsenge újhagyma

egy mokkáskanálnyi mustár, tényleg elég egy mokkáskanálnyi, nem több, mert elviszi az ízét, pedig nem az a cél

őrölt köménymag, ezt sokan nem szeretik, szerintem mértékkel nagyon kell a kőrözöttbe

pirospaprika, jóféle, nem gagyi

bors

só, de csak akkor, ha tényleg kell

szükség esetén sűrű tejföl

Elkészítés:

Nem túl bonyolult: a hozzávalókat habosra-krémesre keverjük. Először a túrót a vajjal és mustárral, aztán mehetnek hozzá az ízesítők-színesítők, végül pedig eldöntjük, van-e szükség a tejfölre. Legjobban rozskenyérre kenve szeretem, vagy ellenkezőleg: pihekönnyű, ropogós héjú fehérkenyérre. Ma grissinit sütök mellé, azzal jól lehet majd tunkolni. És a friss zöldséget, paradicsomot, paprikát ne felejtsük le mellőle az asztalról!