12 hónap filmezés után, beszél arról a kihagyott évről, amit a gyerekeivel töltött, a nyolc éves Miával, aki Jim Threapletonnal kötött első házasságából, és az ötéves Joe-val, akinek Sam Menders filmrendező, Kate második férje az édesapja. New York-ban és Gloucestershire-ben élnek.

- Miért hagyott ki egy évet?
- A színjátszás az remek dolog, imádom, de véresen kemény munka is egyben, hihetetlenül időigényes és hatalmas kihívás. Mióta a fiam megszületett, játszottam rengeteg nagyon igényes szerepet, de eljött az a pont, amikor szükségem volt egy kis szünetre. Anya akartam lenni végre, igazi anyu, aki nem dolgozik reggeltől estig.

- Hogy boldogulnak a gyerekek a filmsztár-anyukával?
- Jól kiegyensúlyozott, normális, laza gyerekeim vannak, nem tipikus filmes-csemeték. Nagyon szilárd, erős személyiségük van. Azt hiszem, Sam-nek és nekem sikerült normális családot teremtenünk a gyerekeink számára.

- Hogy tud egyensúlyt teremteni a karrier és az anyaság között?
- Sok bűvészkedés kell hozzá! Légy feleség, mert a férjed persze ezt szeretné, legyél anya, mert a gyerekeidnek meg az kell - szaladj minden reggel velük az iskolába, légy velük felnövekvő éltük minden sorsdöntő pillanatában - és közben végezd a munkád, ami ez esetben a színjátszás, és ami emocionálisan annyit kivesz belőled, mert természetesen ezt sem lehet félszívvel csinálni...
Azt hiszem nekem is csak annyi dolgom, van, mint bármely más dolgozó anyának, de nagyon jó időbeosztás kell hozzá. A srácaim, mindig az eszemben járnak, és amikor velük lehetek, csak az övék vagyok.
Amikor pedig este elmegyünk valahova a férjemmel, megpróbálunk nem beszélni a munkáról, és ha dolgozom, akkor meg csak arra koncentrálok.

- "A szabadság útjai"-ban a férje volt a rendező. Milyen volt vele dolgozni?
- Hihetetlen volt látni Sam-et munka közben. Nézni, hogy dolgozik velem és más színészekkel. Bámulatos tanár, alkalmazkodik a körülötte lévő összes színész igényeihez, pedig nagyon különbözőek vagyunk.
Leonak és nekem elég néhány szó, "OK, mondd, mit szeretnél - jó ötlet, megvan." De kedvesen bánt Kathy Bates-sel is, aki egy kisebb szerepet játszott a filmben. Kathy nagyon szelíd teremtés, szüksége volt egy kis irányításra. Hasonló korban van, mint Sam édesanyja, így ő egy kicsit a fiává vált a forgatás alatt. Nagyon szívmelengető volt látni. Csodálatos rendező.

- És csodálatos férj?
- Nos, azt hiszem, igen! Úgy gondolom, hogy minden kapcsolat alapja az őszinteség. A miénkben ez megvan, rengeteget beszélgetünk és megosztunk egymással  minden érzést, ami csak felmerül bennünk. Igazi társak vagyunk. Az sem kérdés, hogy ki viselje otthon a nadrágot, egy párként mindegyikünknek jut egy-egy szár.

- Nem volt féltékeny, amikor az ágyjeleneteket vették fel DiCaprio-val?
- Természetesen nem. Nem vagyok pornósztár, aki másokkal szeretkezik kamerák előtt. Sam nagyon aggódott, ezért megnyugodtam, mert biztosra vettem, hogy alapos indoka van rá, hogy beletegye a filmbe.
Már szerepeltem ruhátlanul más filmekben is, ezek a jelenetek is egytől egyig kihangsúlyozták, tovább árnyalták a történet fonalát, ezért fontos helyet töltöttek be a filmben. Sam is megerősített ebben, és itt is erről van szó.

- Magával vitte a gyerekeit is a forgatásokra?
- Igen, de nem gyakran. Nem akartam, hogy egész nap arra várjanak, hogy lássák az anyut, aki aztán csak egy percet tölthet velük. Ez lehangoló lett volna.
A gyereknevelés számomra állandóságot is jelent, többek közt, és napi rutint. A gyerekek szeretik a megszokott dolgokat. Szeretik tudni, mikor ebédelnek, hogy milyen sorrendben követik egymást az események a nap folyamán.

- Ön valóban ilyen szigorú anyuka?
- Nem, egyáltalán nem. De valamiféle rendszerünk természetesen van, különben káosz uralkodna otthon. Én nem vagyok olyan szülő, aki hagyja, hogy a gyereke este tízkor is fenn maradjon. Az enyémek fél nyolckor ágyban vannak. A srácoknak szükségük van alvásra. Különben nem működnénk jól, nem tudnák a legtöbbet kihozni az életükből. A gyerekeim tudják, mi a különbség jó és rossz között - tudják, hogy nem szabad az ágyon ugrálni, például.

- Tisztában vannak azzal, hogy Ön milyen híres?
- Nem, még nem. Azt szeretném, hogy maguktól jöjjenek rá, maguk módján értsék meg, amikor úgy gondolom, kész vannak rá. Pillanatnyilag úgy hiszik az anyunak az a munkája, hogy a hangját adja egy Rita nevű patkánynak az "Elvitte a víz" c. rajzfilmben (Flushed Away) és ez milyen klassz dolog. Engem nem látnak a TV-ben. Ha egy talk show-ba hívnak, emlékeztetem Sam-et, hogy kapcsolja ki a televíziót. Nincsenek magazinok otthon, ha sétálok a gyerekeimmel és meglátom magamat egy filmplakáton, akkor megfordulok és egy másik utcán megyünk.

- Szóval nem vágyik arra, hogy a magánélete olyan nagy nyilvánosságot kapjon, mint Angelina Jolie-é és Brad Pitt-é?
- Bár nem ismerem őket, van elképzelésem a helyzetükről. Életük olyan, akár egy szappanopera, a közönség alig várja a folytatást. Én nem azért választottam ezt a hivatást, hogy híres legyek. Színészcsaládból jöttem, láttam mennyi küzdelemmel jár ez a szakma néha, szóval mindig szerencsésnek érzem magam, ha felkérnek egy szerepre.
Hálás vagyok a sikereimért, mert színésznőként bizonyos szabadságot nyerek általa. A dolog rossz oldala, hogy jobban a figyelem középpontjába kerülhetek. Nem szeretném, hogy Mia, vagy Joe azt gondolná, hogy csupán abból áll a sikeresség, ha ott feszíthetnek a vörös szőnyegen egy mesés ruhakölteményben. - ez az eredménye ennek a nagy hangsúlyeltolódásnak...

- Hogy birkózott meg a lámpalázzal?
- Megtanultam kezelni a helyzetet az idő múlásával. Voltak olyan időszakai az életemnek, amikor össze voltam zavarodva, egy kicsit elveszettnek éreztem magam, az önbecsülésem sem szárnyalt az egekben. De ez már a múlté.
Később magabiztosabb leszel, ahogy egyre többet tudsz, és, mint színész, muszáj, hogy az legyél, különben nem kapnál munkát. Ha egy meghallgatáson nincs elég önbizalmad, azt abban a percben kiszagolják, amint belépsz a terembe.

- Lassan itt van az idei Oscar-díjkiosztó is. Reménykedik-e benne, hogy most végre elhozhat egy szobrot?
- Ötször voltam már jelölve, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam, de persze szép lenne már meg is nyerni is azt az Oscart. Játszottam már rengeteg különböző karaktert, fene sok időt, energiát ölve bele, szóval igen: szeretném, ha kapnék érte már egy kis elismerést.

- Stresszesen éli meg a díjkiosztó ceremóniákat?
- Hát én sosem voltam egy "stressz-mentes emberke", de most már nyugodtabb vagyok, különösen azóta, mióta megvannak a srácaim. Nem süppedhetsz bele a problémáidba, ha anya vagy, - egyszerűen nincs rá időd.