"Lala bohóc, jövő héten már ne gyere be hozzám a kórházba, addigra meg fogok halni"

Sokan a Magyar Televízió Cigánykerék műsorából ismerhetik dr. Lalát, az artistát és bohócot, akiről nemrég dokumentumfilm készült, amely hazánkban és Horvátországban is első díjat nyert neves filmfesztiválokon – vele készített interjút Novák Hunor, orvos.

Novák Hunor: Kórházunkban látom, hogy mennyire várnak téged a gyerekek. A néhány éves piciktől kezdve a 18 éves lányokig mindenkivel megtalálod a közös hangot, ha röhög egy egész kórterem, onnan tudom, hogy megérkeztél. Bohócdoktorként azonban nem minden a nevetésről szól, hiszen nagyon sok súlyos beteggel találkozol. Mesélnél nekünk a másik oldaláról is?

Több mint tíz évvel ezelőtt egyik nap mentem a budapesti gyermekklinikára bohócdoktori vizitet tartani, amikor a nővér azt mondta: Lala, Józsihoz most inkább ne menj be. Tényleg ne, mert haldoklik... Megértettem, így egy másik kórteremhez sétáltam, hagytam a szülőket és a gyermeket háborítatlanul ebben a nehéz pillanatban. Józsi azonban meghallotta, hogy a közelben vagyok, szüleit kiküldte és kérte, hogy csak én menjek be hozzá, senki más ne legyen bent. Mondtam a nővérnek: micsoda? Ez olyan hülyeség, én bohócdoktor vagyok, nem az anyja, mit csináljak egy ilyen helyzetben? Végül nagy nehezen bementem, Józsi mondta: Lala, nagyon szarul vagyok, meg fogok halni, és tudom, hogy előző héten megígértem Neked, hogy megtanulom azt a három angol szót, de nem tudtam – hiába nyugtatgattam, hogy ezt most nem fontos, ne add fel, majd jövő héten... Előttem halt meg. Az anyja sem volt bent, én voltam az utolsó látogatója. Nem tagadom: lelkileg nagyon nehezen tudtam feldolgozni, rövidebb időre vissza is vonultam.

Egy időben még Szombathelyre is lejártam minden szerdán, közel 500 km-t utaztam oda-vissza. Volt két nagyon beteg gyermek, akikben az utolsó pillanatig próbáltam tartani a lelket. Mai napig emlékszem Danira, aki egyik szerdán azt mondta: Lala bohóc, jövő héten szerdán miattam már ne gyere be a kórházba, addigra meg fogok halni – nagyon gyengülök, már nem látlak, csak a hangodat hallom, tudom, hogy nincsen tovább, a testem kezdi feladni a küzdelmet. Kegyetlen ilyen szavakat egy gyermek szájából hallani. Mondtam, hogy ne mondjon ilyet, küzdjünk együtt a végsőkig. Egy hét múlva ismét lementem: pár órával érkezésem előtt halt meg, így már nem találkozhattam vele. Ahogy sok más gyerek, ő is pontosan érezte, mi az, amikor már nincs remény, nincs tovább.

Ha velem tart, felesleges gyógyszerek nélkül, a legmodernebb terápiával gyógyulhat gyermeke:

Novák Hunor: Mi a helyzet az öngyilkossággal próbálkozó gyerekekkel, hogyan tudod a szituációt kezelni bohócként?

Több öngyilkossággal próbálkozó gyermekkel találkoztam már, a mosoly és nevetés mindenkire pozitív hatással van, de mindig igyekszem a lélekkel is foglalkozni. Volt egy 15 éves lány, akinek egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után azt mondtam: te egy gyönyörű lány vagy, téged odafent még nem várnak, neked nem kell meghalnod. Erre ő könnybe lábadt szemmel azt mondta: micsoda, Lala? Már fönt sem várnak? Mert tudod, engem otthon sem vár senki… Ekkor azt mondtam neki: én mindig várlak, és várom, hogy találkozzunk. Neki is megadtam a telefonszámomat, minden öngyilkossággal próbálkozó gyermeknek megadom, és kérem, hogy ha krízishelyzet van, hívjon fel. Megbeszéljük, találkozunk, csak ne csináljon őrültséget. És sajnos/szerencsére volt, hogy csörgött ilyenkor a telefonom…

Novák Hunor: Tehát nem pusztán nevettetsz, hanem lelki támaszt is nyújtasz, sőt: bármikor elérhető vagy egy reménytelen helyzetben a gyermek számára. Hét éven át a Magyar Televízió Cigánykerék című népszerű műsorának egyik főszereplője voltál, ezt követően az egyik legnagyobb svájci cirkusz fellépőjeként dolgoztál. Az ígéretes külföldi karrier folytatása helyett a magyarországi kórházakban kötöttél ki – sokak azt gondolnák így elsőre, nem egészen vagy normális… Hogyan jött a fordulat?

A Cigánykerék műsorunk hét évig futott, ezt követően Svájcba mentünk, mert szerettük volna kipróbálni, mit tudunk nyújtani a szakma krémjében. Ekkor hat hónapig nem láttam a néhány éves lányomat és a feleségemet. Amikor kijöttek meglátogatni, a lányom futott felém, én széttárt karokkal vártam, leguggoltam, kiáltottam neki, majd a lányom 10 méterrel előttem félrekanyarodott és elkezdte simogatni a bocit. Egy tehén fontosabb volt számára, mint az apja - elidegenedett tőlem, alig ismert meg, apaként ezt megélni iszonyatosan fájdalmas és keserű volt. Ekkor eldöntöttem: a család fontosabb, mint a hírnév és a karrier, ezért nem vállaltam tovább munkát külföldön, hazajöttem. A bohócdoktorság nagyon boldoggá tesz, úgy érzem jól döntöttem, és ha tehetném, sem csinálnék mást.

Novák Hunor: Mitől lesz valaki jó bohócdoktor és hol tart a „bohócdoktorság” hazánkban?

Egyik nagy mesterem, Alfonzo bohóc mondta: a vicc az utcán hever, csak le kell hajolni érte, észre kell venni. A legfontosabb az improvizáció és az, hogy az adott szituációban feltalálja magát az ember. A nevetés gyógyít, ezt már egy osztrák alapítvány is felismerte, amely segítségével 1996-ban az I. sz. Gyermekklinikán kezdődtek a bohócdoktori vizitek (Piros Orr Bohócdoktorok) hazánkban. Kezdetben ebben én is részt vettem, ám végül a Patch Adams-féle vonal fogott meg: azaz ne pusztán nevettessünk, hanem foglalkozzunk többet a beteg lelkével és a szülővel is – hiszen velük alig foglalkoznak, pedig nem lehet egyszerű feldolgozni, hogy valakinek a gyermekénél például agydaganatot diagnosztizálnak. Ezért alapítottam meg a Magyar Bohócok a Betegért Alapítványt, Patch Adamssel is felvettem a kapcsolatot (róla készült Robin Williams főszereplésével a film), így az ő iránymutatásai, elvei alapján dolgozunk és tartjuk a bohócdoktori viziteket.

Novák Hunor: Ha jól tudom, komoly anyagi gondokkal küzdötök, legutóbb már benzinre sem futotta, és 8 órát bicikliztél hozzánk, a székesfehérvári kórházba a beteg gyerekekhez…

Igen, kezdetben 12 bohócunk dolgozott, mára ketten maradtunk: dr. Jázmin és én, dr. Lala… Magyar Bohócok a Betegért Alapítványunk bevételei – melyeket főként az adó 1%-os adományok tesznek ki – kevesebb, mint húszadára csökkentek. Így most már csak a Heim Pál Kórházba, a Semmelweis II. sz. Gyermeklinikájára és a székesfehérvári Szent György kórházba tudunk járni „bohócdoktori” viziteket tartani. Eljött a pillanat, amikor a Magyar Bohócok a Betegért Alapítvány kasszája üres volt, én is rosszul álltam otthon anyagilag, legatyásodtam, így benzinre sem volt pénz... De tudtam: a beteg gyerekek várnak, ezért kínomban elkértem a fiam biciklijét és Budafokról letekertem Székesfehérvárra. Négy óra volt az odaút, visszafelé még több, így hatvanévesen ez eléggé megterhelő volt. De továbbra is azt mondom: ez nem nagy dolog ahhoz képest, amennyit egy beteg gyermek szenved egy kórházban.

Novák Hunor: A statisztikák szerint az emberek kb. 50%-a senkinek nem ajánlja fel adójának egy százalékát, sokan pedig egy nagy szélhámos alapítványának adják az 1%-ot. Mivel tudnak nektek segíteni az emberek, a szülők?

Nagyon sokat segítene, ha a Magyar Bohócok a Betegekért Alapítványnak adnák minél többen adójuk 1%-át – az alapítvány ügyeit is én intézem. Banki átutalással is lehet segíteni, de nagy szükségünk lenne különféle ajándékokra, hajtogatható lufikra, vagy cégek reklámos csecsebecséire, amit osztogathatunk a gyerekeknek.

1%: Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány, adószám: 18238657-1-43
Átutalás, támogatás: K&H Bank 10403136 – 31306553 – 00000000
Ha cégként, magánszemélyként apróságokkal, ajándékokkal segítene, írjon ide:  lala@bohocdokik.hu
http://bohocdokik.hu

„Nem azt mondom, amit a szülők hallani akarnak, hanem az igazat! Tények, tévhitek, konkrét gyakorlati tudnivalók főként a gyermekgyógyászat témaköréből”