Tavaszi séta az erdőn

Az első felvetődő kérdés hogy hova? Nos a város körül rengeteg szép kirándulóhely van. A Moszkva térről indulva sok helyre el lehet jutni, alig pár perc buszozással. Nekem a kedvencem a Budakeszi Vadaspark és környéke, de persze más irányba is el lehet indulni.

Hogyan öltözzek, mit vigyek magammal?

Tudom, hogy közhely, de a réteges öltözködés elengedhetetlen. És ne felejtsük el, nem divatbemutatóra megyünk, inkább az a néhány gúnyos becsmérlő pillantás a buszon, mintsem hogy megfázva térjünk haza. Az erdőben nincs büfé, érdemes némi szendviccsel, teával felkészülni. Visszatérve a ruházkodásra a gyerekeket azért jobb néhány feltűnőbb ruhadarabbal ellátni, hisz annyi új dolog vár rájuk kint a szabadban, könnyen elcsavaroghatnak, az élénk színeket hamarabb észrevesszük jobban szemmel tudjuk tartani őket. Érdemes magunkkal vinni távcsövet és fényképezőgépet is. Fölösleges azonban magunkkal cipelni súlyos növény és madárhatározókat, ezek azok, amik soha nem kerülnek elő egy kirándulás során, és a kismadaraknak is van egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy pont akkor repülnek el, amikor arra az oldalra érünk, ahol ők vannak. Nem kell labda, és tollasütő sem, csak elvesznének, és az erdőben egyébként se nagyon tudnánk használni. És apa is nyugodtan otthon hagyhatja az óriás halefet, nem túlélni megyünk, csak kirándulni.

Mi van, ha ránk támad egy vadállat?

Nem fog, ez egészen biztos. Ők ugyanis sokkal jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük. Magyarországon ma már nem él szabadon olyan nagytestű ragadozó, mely prédának tekinthetne minket. Ha mégis valami jószággal találkozzunk, azt tekintsük kivételes szerencsének. Nem kell kiabálni, hogy elszaladjon, magától is el fog menni. Jusson eszünkbe, súlyos pénzeket fizetünk azért, hogy a tv adókon ilyeneket láthassunk, most pedig itt van élőben, csak itt, csak most csak nekünk... Később, - május, június - előfordulhat, hogy elkóborolt állatkölykökkel találkozunk. Velük is úgy kell bánni, mint felnőtt társaikkal, csendben megfigyelni, és tovább engedni. Semmilyen szín alatt ne próbáljuk megfogni őket, mert az anyjuk akkor többé nem fogadja magához, ha megérzi rajta az ember szagát!

Mit vihetek haza?

Nehéz kérdés, szívem szerint azt mondanám semmit, hiszen mindannyian tudjuk mi lenne, ha mindenki, csak egy vödör vizet vinne el a Balatonból, az augusztusban érkezőknek már csak sivatag maradna. De tudom, az ember a sok csodából szeretne valamit hazalopni, valami kis emléket a boldogságból, a panelház magányába.

Nos úgy gondolom, a mértékletesség itt is célravezető lehet, azaz nem kell leszedni az összes virágot, egy kis csokor is pompásan mutat majd az otthoni vázában.

Tudom, minden szakaszhoz sok mindent lehetne még fűzni. A helyhiány miatt, most megpróbáltam a legfontosabbakat összeírni, eloszlatni azokat a tévhiteket, eszméket, amik meglátásom és tapasztalatom szerint, sokakat visszatartottak, vagy elriasztottak az erdőtől.

Hiszem, hogy az erdő mindenkié, kirándulóké, természetvédőké és vadászoké egyaránt.

Hiszem, hogy az erdő az élet iskolája ahol mindnyájan elférünk, hiszem hogy az erdő a béke temploma, ahol mindenkinek jut hely... Gyertek el legalább egyszer, hidd el, hogy megéri!