"Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?" szól a jelmondat, a Föld Napjának egyik jelmondata. 1970. április 22-én - Denis Hayes, amerikai egyetemista kezdeményezésére - 25 millió amerikai emelte fel szavát a természet védelmében. Mégis, húsz évvel később, amikor 1990-ben Magyarország is csatlakozott a ma 125 országot tömörítő mozgalomhoz, az ökológiai válság jelei már láthatóvá váltak. Pusztuló bioszféra az üvegházhatás és az ózonlyukak következményeként, az elképesztő mértékű ipari szennyezés, a veszélyes hulladékok növekvő mennyisége, a kiirtott őserdők, az elsivatagosodás, a túlnépesedés, és sorolhatnánk tovább - mind-mind azt bizonyítják, hogy a világ vezető politikusai az eltelt években nem sokat tettek a természet védelmében.

Nem úgy mint az ünnepségre készülő kis csapat. Tagjai nem vezető politikusok, nem rendelkeznek milliárdok fölött, így lehetőségeik sokkal korlátozottabbak. De nap mint nap tesznek azért szerény eszközeikkel, hogy javítsanak a körülöttünk lévő világon, és másokat is rávegyenek erre.

De itt és most nem a 36 éves Föld Napja állt a középpontban, hanem egy másik születésnap. Az ország egyik legismertebb és legelismertebb természetgyógyásza, a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületének elnöke 75. életévét töltötte be ezen a napon. Dr. Török Szilveszter nyugalmazott egyetemi tanár, a biológiai tudományok professzora sokat tett azért, hogy az őt ünneplők ezt a pályát választották.

Ahogy egyik ismert tanítványa fogalmazott; "...nem csak az egészséges életre, életmódra nevelt, hanem a maga szerény módján olyanokat is tanított, mint a tisztesség, a szerénység, a jóindulat és a jó szándék, a bölcsesség, a tanulási vágy, és ha mindezt egy szóban kellene jellemezni, azt kellene mondani; a tanár úr a szeretet tanította nekünk évtizedeken keresztül, töretlenül. Köszönjük szépen mindazt az időt, amit együtt tölthettünk tanár úrral."

"Annyira rövid az élet, és olyan fontos minden percét kihasználni - nekem elhihetik - elsősorban saját fejlődésünk érdekében" - kezdte a professzor, miután megköszönte mindazt a szeretetet, ami az őt köszöntők másfél órás műsorában kapott. Most sem tagadta meg tanító mivoltát. Miközben vizeink megfékezésén ezrek dolgoztak a gáton, a professzor a víz fontosságát magyarázta el hallgatóságának. Mindazt, amit a vízről, mint őselemről, mindenkinek tudni kellene.

"A víz nem csupán H2O - mondja Masaru Emoto a vizet több, mint fél évszázada kutató japán tudós - a víz gondolataink tükörképe" - folytatta a professzor. A víz gondolataink tükörképe. A világ legérzékenyebb, legcsodálatosabb, mindent tudó élőlénye. Az élet vízben keletkezett, vízben zajlik. És ne felejtsék el, hogy a bennünk lévő hetven százaléknyi víz nagyon hasonlít a Földanya felszínéhez. Tehát analógiái vagyunk a Földnek, ezért jó lenne ha tudomásul vennénk, hogy számunkra a víz az egyik legfontosabb táplálék. Nyilván a levegő is az, és ezzel a két dologgal kellene tudni bánni. Ha a víz gondolataink tükörképe, akkor nem mindegy, hogy ki hogyan gondolkodik. Aki tele van negatív gondolatokkal, az a saját vízkészletét kezdi lebontani. Nem kell várni arra, hogy lesz majd végső ítélet. Az ember negatív gondolataival azonnal kimondja maga fölött az ítéletet. Gondolják végig; nem érdemes gonoszkodni. Jónak kell lenni. A világ legnagyobb businesse, hogy az ember jó. Higyjék el, hogy jó gondolatokkal, szeretettel, tisztelettel, humanitással ezer dolgot lehet kimondani ami az embert jellemezhetné..."

 S miután az ünnepség ezen "hivatalos" része véget ért, a résztvevők átvonultak a másik terembe, ahol az egészséges életmód kiváló ismerői által, saját kezűleg elkészített ételekkel megrakott asztal várta őket, amelyet a kötetlen beszélgetés közben tiszta vízzel öblítettek le. Tették ezt annak reményében, hogy még hosszú éveken keresztül adhatnak hálát professzoruk tanításainak.