alkoholizmus

Kedves Gabika!
Megértem, hogy szégyelli magát, én is így éreztem magam, amikor a saját édesanyámnál szembesültem ezzel. Először düh, bírálat, majd szép lassan megértés jött a helyére. És azaz érzés, hogy "Lehet, hogy én is ezt választanám az ő helyében, vagy még rosszabbat, ha az ő helyében lennék."

Ez ma egy átlag magyar család története. Szégyelljük, titkoljuk, de nincs jó megoldás. Az valamikor évekkel ezelőtt elszállt. Akkor amikor más városba mentek a gyerekek, amikor nem volt szükség a NAGYIRA. Mikor nem mentek az unokák. És neki nem sikerült megtalálni a fontosságát egy nyugdíjas klubban, vagy egy vallási közösségben, nem lett új párja, aki mellett fontos, hogy éljen. Mert egyedül nem tud. Illetve megtalálta a párját. Az alkohol "folyékony pszichiáter". Így, vele, tud élni. Különben már rég nem élne.

És itt jövünk mi. Felvállaljuk-e, hogy hibáztunk, hogy ebből mi a mi felelősségünk, és felvállaljuk-e, hogy az anyánk így döntött, hogy így éri meg neki az élet.
És ez az ő döntése. Ebbe beleszólni a gyereknek nem megy. Azt fog csinálni amit akar.

(Mikor észrevették, hogy iszik, már késő volt. Már volt párja. Ezért nem ment egyik gyerekéhez sem. Ezt előtte lehetett volna meglépni. Biztos küldte a jeleket, csak nem ordított, hogy egyedül van, és haszontalannak érzi a létezését.)

Hogy mit mond a város??? MINDEGY!
MINDEN CSODA 3 NAPIG TART!!!!
Majd elmúlik.
Én valószínű azt mondanám, hogy anyám zavart már egy ideje, elment az otthonból és elsodorta egy vonat. Ha kérdezik, hogy ittas volt-e, akkor azt mondom, hogy nem tudom, nem voltam ott. Ő meg nem emlékszik.

Otthonokban ez mindennapos történet. Én is voltam Idősek Otthonában 1 évig dolgoztam az elfekvő részen, de még onnan is lógtak meg betegek. Aztán lenyugtatóztam, mert folyton kilógott, és a villamostól hozták vissza, engem is megbüntetnek, ha baja esik. De a nyugtató hatására rosszabb lett az állapota. A hozzátartozó fenyegetőzött, és mondtam, hogy mi nem vagyunk zárt osztály. Ha ő egész nap őrzi, akkor nem kap nyugtatót. Azt nem vállalta. Egy hónap se kellett, és meghalt a néni.
Ebben az állapotban már nincs jó megoldás!!!! Csak halálig kísérés, úgy, hogy minket ne vegyenek elő. Vagy feladom a munkám, a családom és éjjel nappal vele alszom és követem, óvom. Mert ő újra gyerek lett. Jogokkal és felelősség nélkül...

Mi az amit ebből a helyzetből lehet tanulni?
1. Az anyám, nem én vagyok. Amit ő tesz, az ő döntése. Hálás vagyok neki, hogy életet adott nekem, hogy felnevelt, kitaníttatott. És tisztelem azt is, ahogy még most is az élet mellett döntött.
2. Én az életemet hogy szervezem? Öregkoromra mit mondok? Megyek a gyerekem után? Kialakítok egy olyan szerető környezetet, ahol fontos tudok lenni? Már most kialakítom a családon kívüli kapcsolataimat? Elmegyek időben idősek otthonába? Magam választom meg???

Aki pedig pletykál... az pont a saját életében lévő takargatnivalók miatt beszél másról. Ahelyett, hogy megoldaná a saját háza táján a sepregetést. Róluk nincs mit mondani. Messze vannak még a kicsi boldogságok lehetőségétől is. Mert az csak a saját életemben lehet megcsinálni. A káröröm pedig hamar elszáll, és marad helyette a fájdalmas üresség, meg a felismerés, én sem vagyok jobb, mint akit a számra vettem.

Valószínű nem ilyen válaszra várt!
Mégis köszönöm, hogy megkérdezett!
Remélem a saját jövőjében meghozza azokat a változásokat, hogy az Ön életében ne ismétlődhessen meg ugyanez. És akkor már megérte ez a hosszú levél.
Csak saját magunkért vagyunk igazában a döntés helyzetében. Mások életében csak asszisztálni tudjuk, lereagálni az ő döntéseiket.

Remélem tudtam segíteni...
Üdvözlettel:

Dr. Harsányi Edit
2016-04-03 11:13:09

Kedves Kérdező!

Sajnos én nem tudok más hasonló jellegű csoportot. pszichiáter orvost kell megkérdezni.

Az viszont biztos, hogy függést csak függésre lehet lecserélni. Komoly személyiségfejlődés nélkül nem megy. Pont azért kell az alkohol, mert ha egydül érzem magam, minden teher csak az én vállamat nyomja, akkor kell egy kis lelazítás, különben aludni sem tudok!-Igazából ezért kell az alkohol! Az alváshoz és a belső szorongás oldáshoz.

Ahhoz, hogy ez a szorongás oldódni tudjon, pedig kell bízni valami segítségben, kívülről. Tehát vagy az ezotéria és akkor kollektív tudattalannak hívom, vagy vallás és akkor Istennek hívom a segítőt.

Szóval ateistaként elég nehéz lesz, mert az eleve visszahúzza az alkoholhoz. (Neki most az alkohol az Istene!? Most hívő, csak az üvegben!)
De azért ne adják fel! Csak érdemes neki elmagyarázni, hogy olyan nincs, hogy csak egy dolog változik az életében és más nem. Tehát leteszi az alkoholt és mást nem kell odaadnia: kell még az ateistasága is.

Remélem tudtam új gondolatokkal segíteni.
üdvözlettel:



Dr. Harsányi Edit
2012-03-28 23:08:41