bárányhimlõ

Kedves Reménykedő Kérdező!
Köszönöm a bizalmat. Azt tudom leírni amit én tennék.

Először is bemennék az intenzívre és leülnék mellé és elkezdenék hozzá beszélni. Elmondanám, hogy mennyire szeretem, hogy mennyire kétségbe vagyok esve, hogy itt maradok egyedül, nélküle. Azt is érdemes kimondani ami roszz volt az utóbbi időben,vagy amit ki kellett volna mondani de nem tettem meg. És közben fognám a kezét, vagy valahol a bőrét.

A lélek ilyenkor ott van a test mellett és mindent hall. Őszintén mondja el az érzéseit. (Nem az elvárásait, a kötelességét, hanem a saját érzéseit!) A kóma azt jelenti, hogy nem tudja, hogy menjen-e vagy maradjon. Vissza tud menni a testébe, ha akar. Ön az egyetlen, akit szerethet annyira, hogy visszajöjjön. Habár azt is érdemes megengedni, hogy ha úgy érzi, hogy nem akar élni, akkor elengedi. Döntsön ő szabadon. Tudom, hogy ezt a legnehezebb. Én ezt az agylágyulásos Édesapámmal tettem meg, és ő visszajött, Ma is él, holnap lesz 14 éve. Nem mondom, hogy minden szép azóta, hiszen egy béna embert kaptunk vissza, de itt van.
A mottó: "Engedd el, hogy visszajöjön!" Ha az elengedést meg tudom tenni, akkor akár magától is visszajöhet.
Sajnos nem ismerek olyan professzort, aki vissza tudná hozni, de önért visszajöhet. Amíg él, érdemes ezt minden nap megtenni. Ha már nincs mit mondani, akkor elég csak ülni é s fogni a kezét, dúdolni, vagy imádkozni, ha tud, az is átmegy.
Örömmel fogadom, ha megírja, hogy mi lett a változás.
Remélem tudtam segíteni!
Üdvözlettel:

Dr. Harsányi Edit
2011-12-05 23:41:58