Kedves Szakértő,
50 éves nő vagyok, húgom 46. Neki volt főiskolás korában párkapcsolata, később is egy fél évig, egy b*rom, aki szerintem rosszul bánt vele. Mégis, ahogy vmit szóvá tett a húgom a palinál: "utoljára csináltad ezt velem!", akkor a palinak állt följebb, elérhetetlenné tette magát húgom számára, mégis húgomnak esett rosszul a szakítás. Szóval, gondolom, húgomnak sem lehetett sok kapcsolata, nekem egy sem. Korom ellenére, szeretnék. Akármikor szóba hozom a témát húgomnak nagyon rossz véleménye van, normális férfi nincs, stb... De ha nem is szól semmit már, látom az arcán, hogy nagyon haragszik a témára. Vagy nem akarja, hogy nekem legyen társam, normális társam? Féltékeny lenne? Vagy tényleg olyan gyalázatosak a férfiak... Vagy neki jó így, h. én mosok rá, itthon vagyok, van kihez szólnia, ha haza jön munkából (a húgom). Én sajnálom őt, ha meg akarta találni a férfi társát, de nem sikerült, vagy nagyon megbántották, esetleg (ő túlsúlyos, de ő az egyetlen olyan nő??). De ez a probléma mégis az övé..., miért haragszik, hogy én szeretnék párt?... Tudom, nem ismeri a húgom, de azért szeretném Önt megkérdezni, mi a véleménye.
Köszönettel
Egy kora szerint nem fiatal, de amúgy fiatal nő