szakítás

Kedves Györgyi!
50-es éveim közepén járó férfi vagyok. Közel 30 év házasság után váltunk el a feleségemmel. Igazából szexuális téren sosem volt összhang köztünk, különböző igényekkel, vérmérséklettel rendelkeztünk. Vagyis én voltam az, aki feladtam a vágyaimat az ő kedvéért, elfojtottam azokat, és ez rendkívül frusztrált engem. Mégsem kerestem soha szeretőt, mert ezt aljasságnak éreztem volna vele szemben.
A válás után pár évvel találkoztam egy hölggyel, akivel már az ismerkedés után nagyon egy hullámhosszon voltunk, szexuális téren is. Vele minden jól működött minden, amit korábban soha nem tapasztaltam. Igaz, egyetlen egyszer voltunk együtt, de számomra meghatározó élmény volt vele lenni. Ennek ellenére mégsem lett belőle kapcsolat, bár ő nagyon akarta volna, én viszont nem tudtam elszánni magam. Valahogy vonzott is, meg féltem is tőle. Elszakadtunk egymástól néhány hónapra, és ezalatt én találkoztam egy kedves hölggyel, akivel összejöttünk. Más téren megvan az összhang, de szexuális téren ugyan ott vagyok, mint a feleségemmel. Alig igényli az együttléteket, és akkor sem mindig jön össze. Engem ez nagyon frusztrál.
Viszont pár hónapja jelentkezett az a hölgy, akivel korábban annyira jó volt. Nem tudta, hogy kapcsolatom van, amikor megírtam neki, akkor el akart köszönni, de valahogy én is ragaszkodtam hozzá. Levelezni kezdtünk, megbeszéltük, hogy csak barátok vagyunk. Ennek ellenére a régi emlékek hatására elmentem hozzá, és egy csodálatos időt töltöttünk együtt. Akkor úgy gondoltam, hogy máskor is találkozom vele. De azóta nem bírok kikecmeregni a bűntudatból. Ő nagyon megértő, én pedig nem tudom mit tegyek. Kedvelem a jelenlegi páromat, nem is akarok egyelőre szakítani vele, de ez az állandó elfojtás is kikészít. Nagyon sokat gondolok a másik hölgyre is, elképesztően jó élmény volt vele. Erre volna szükségem. Sokszor gondoltam arra, hogy amit a jelenlegi páromtól kapok kedvességben, ragaszkodásban, gondoskodásban, azt a másik hölgytől is megkaphatnám, de azt amit a másik hölgy tud nyújtani szenvedélyben, szerelemben, azt a mostani páromtól soha nem kaphatom meg. Nem tudom mit tegyek. Illetve úgy érzem, hogy ki kell tartanom a jelenlegi párom mellett, viszont azt is érzem, hogy minél inkább szeretném elfojtani a vágyaimat, annál inkább erősödnek...
Hogy látja ezt Ön szakemberként, kívülállóként?
Köszönöm válaszát!
Egy tanácstalan férfi

Üdvözlöm Kedves Szakértő!
Hatalmas önismeretet tartottam friss szakításom után.Azóta lelkiismeretfurdalás gyötör,hiszen olyannyira beláttam a saját hibáim a kapcsolatomban, hogy csakis magam okolom azért,hogy elhagytak. Amikor megismertem a párom, az igazi társat láttam benne. Elhagyta az akkori párját miattam, és azt hittem,mi elválaszthatatlanok leszünk. Ez az illúzió elég hamar feloszlott, kezdtem a hiányosságokat észrevenni,és a hozzá való viszonyulásom is megváltozott....szenvedély terén...Viszont nagyon akartuk egymást,így együtt maradtunk,sőt komoly dolgokba vágtunk bele..... sok feszültség alakult ki kettőnk között, legfőbb probléma a nem megfelelő kommunikáció egymás felé.... félreértések, sértődések sorozata alakult ki. Egy ideje éreztem,hogy nem stimmel valami körülötte,de nem tettem semmit..... amikor figyelmeztett,hogy valaki más komolyan érdeklődik iránta, nem rendeztem féltékenységet,mert bíztam benne,hogy tudja ki mellett a helye. Ám a másikat választotta..... a másikat,akitől elmondása szerint csak kedvességet kap,nem számít hogy mit hagy maga mögött, mert neki a saját lelki békéje mindennél fontosabb.és én most döbbentem rá,mennyire fontos is volt nekem.most jön elő minden érzés,ami valamiért nem került felszínre egészen addig,míg el nem ment..... azóta megpróbáltam őszintén elmondani neki az érzéseim,és szerettem volna helyre hozni,de teljesen elutasító,és a másikkal még szorosabbra fűzte a viszonyát, és nekem végig kell néznem,hiszen nyilvánosan felvállalják egymást.Azt mondta, majd most megmutatja,hogy nélkülem is boldogul.... Úgy érzem,hogy amíg szüksége volt rám,kitartott mellettem,ám amint jött egy jobbnak tűnő lehetősége,azonnal döntött..... teljesen elveszítettem önmagam,de szeretnék ebből az iszonyatos lelkifurdalásból kikeveredni. hiába a pozitív gondolatok, ha úgy érzem,ezt a kapcsolatot én rontottam el, hagytam elveszni az embert,akivel az életem terveztem... minden nap ugyanaz a gondolatsor gyötör... az,hogy elrontottam...szakításunk után 1 héttel már nyilvánosan vállalták egymást,de tagadják,hogy előtte lett volna bármi is köztük..ez nem változtat a helyzeten,tudom,sőt..... úgy érzem ez valamiért egyfajta bűntetés számomra...
Hogy lehet ebből a lelkifurdalásból kikeveredni?
( nem huszonéves lány vagyok. 30 feletti 1 gyermekes eddig önmagam erősnek,érettnek hitt nő vagyok,aki most megtört....)