szex kezdeményezése

Kedves Györgyi!
A következő dologra "varrjon gombot". Párom 40-es jó megjelenésű, sportos. Mindig hízlalta a máját, mikor pozitív visszajelzéseket kapott a másik nemtől, mikor tudta, hogy tetszik a lányoknak. No mármost ha közeledtem hozzá, hogy szeretnék valamit... az is tetszett neki és valamikor ennyi. Nekem ez elég furcsa vagy furcsa volt hogy az ő lelkének ez jó, ám tett nem követte éppen. Most ez hogy van? Mert más pasi úgy gondolom hogy hajlik az együttlét felé, neki meg elég (volt) annyi, hogy jólesik a lelkének? Vagy éppen kicsit játszotta magát mivel irányító természetű, hogy jó de akkor lesz amikor ő úgy gondolja. Nem értem én ezt. Az hogyan van, hogy egyik pasi tudja mi esik jól a nőnek(simogatás, csók, stb.) valamelyik meg forgatókönyvszerű?

kedves GYÖRGYI,24 éve élek házasságba .a férjem tudja nem vagyok kezdeményező ,soha nem adtam szóba tudtára szűkségem van az együttlétre de próbáltam úgy tenni vegye észre több kevesebb sikerrel .körülbelül egy őt éve nagyon megritkultak az együttlétek. nem rég rám kiabálta nekem soha nem kell ,hogy létezik nem kérem más no kéri-ezt vajon úgy is érthetem más no van az életébe onnan tudja -19 évet nem zavarta nem kérem most meg igen.inkább lefekszik alszik rá kérdeztem beteg nem igényli az együtt létet vagy valakije azt válaszolta egyik sem.nekem szukségem lenne NEM SZEXRE SZERETETRE amihez hozzá tartozik az egyuttlét.nem tudom mi tévo legyek.lehetséges kéthavonta egyszer elég egy egészséges férfinak.elore is koszonom megtisztelo válaszát

Kedves Gyöngyi!
Párommal kicst nehezebb dolgom van. Elidegenített már kicsit magától, meg is mondtam már neki, hogy miért és mivel. Távkapcsolatban vagyunk, ám mikor találkozunk sajnos hárítja ha úgy van kedve még az átölelést is. VAn amikor csak a találkozásunk utolsó napján van együttlét. ÉS mindegy hány napról beszélünk. Annak idején azt mondta a párom, tetszik neki, ha egy nő kezdeményez, ám egy idő után azt éreztem tőle, közeledésem ellenére mégis ő akarja eldönteni kénye kedve szerint, mikor legyen. Ilyen tekintetben a párom úgy van, hogy annyi igénye legyen a másiknak is dolgokra és az együttléteken más területen is kiterjed, amennyi neki van. Most ugyan megint azon vagyok, hogy próbáljam rávezetni. Nem igazán úgy van neki hozzá intelligenciája. Sajnos dolgokban éretlenebb. Én jobban igényelném a közelségét, törődést, volt, hogy azt mondta rám, hogy szeretet hiányos vagyok. Én nem így gondolom. Sajnos ő otthonról távolság tartást tanult, náluk nem volt gyerekkorban közelség ahogy megismertem őket. A kapcsolatunkból tud hiányozni a csók is. Azt mondta ő nem szereti. Aztán gondolkodtam róla, hogy nekem a csók azt jelentené, hoyg elismernek nőnek.A párom uyganis vegyesen tekint rám, ő azt mondja tapasztalatlan vagyok. Mivel majd 10évvel fiatalabb vagyok. Hozzá képest mondhatjuk.

Kedves Györgyi!
Párom és köztem 9év korkülönbség van. Ő a 40-et túllépte. Figyelmes az együttlét során, mégis hiányzik valahogy a szenvedélyesség. Hiányzik belőle a reagálás. Én biztosan tudom mikor akar a számhoz közeledni és reagálok is rá, benne viszont nincsenek ilyen reakciók, hogy miből mi lehetne. Sajnos félénk és gátlásos tudok lenni a hálószobában. Nem tudom miért. NEm mindig voltam ilyen. Hiába lát a párom fehérneműben, ha félreérthetetlenül nem közeledek, akkor ő nem közeledik. Nehezen lehet vele ilyen dolgokról beszélgetni. Olyan muja, félszeg tud lenni. PEdig amúgy egy határozott és magabiztos, jó kiállású. Sajnos néha azt érezem magamon, mintha kissé kiégnék pedig nem olyan az életvitelem. TAnácstalan vagyok, mert az ilyen helyzetet nem tudom hogyan kezeljem. Ő nem szokott úgy, hogy odajön, közeledni és a puszilgatás meg a simogatás átfordulna együtlétté. SOkszor nem tudom magunkat kezelni, ilyet még nem tanultam meg. Távkapcsolatban vagyunk. Olykor nehezen oldódok, cselekszem, félek a visszautasítástól, mert volt már olyan amikor neki nem volt alkalmas. Olyan tud lenni, mintha azt gondolná, ha van jó, ha nincs együttlét az sem gond. Olyan fura. Köszönöm segítségét. Mono

Kedves Görgyi!

Egy 21 éves nő vagyok ,és azzal a problémámmal fordulok önhöz amiről nem tudom sem én sem a hozzám közel állók,hogy miért alakulhatott ki ez bennem,vagy mitől lehet...A párommal 1,5 éve vagyunk együtt..Szeretjük egymást ,és minden rendben volt a szexuális életünkkel egészen az elmúlt 1-2 hónapig..Ő az első férfi akit igazán szeretek,akire felnézek ,akit tisztelek és egyben az első igazi szerelmem is! Olykor-olykor hajba kapunk kisebb dolgokon,de valahogy soha nem tudunk úgy össze veszni,hogy emiatt szakítsunk! November elején volt egy veszekedésünk,ami egészen addig fajult,hogy ő azt mondta,hogy szakít velem..erre én meg igazi önfejű nő létemre úgy ott hagytam ,mint "cicát wczni"és elviharzottam...Mondanom sem kell utána pár órával később már hívogatott és fűt fát ígért ,és azzal takarózott,hogy ő nem úgy gondolta,csak felidegesítettem és ezt hoztam ki belőle...1 hét múlva már ment minden a régi kerékvágásba..legalábbis azt hittem,hogy abba fog! Az elmúlt hónapokban se veled se nélküled volt a kapcsolatunk most már mondhatni normalizálódott a helyzet ,egy dolgot kivéve ,ami miatt írok Önnek ! A páromnak nagy a szexuális étvágya,viszont nekem véleményem szerint normális..Ha ő nem kezdeményez én magamtól nem teszem ezt!Ezt ő is érzi ,és szóvá is teszi nekem sokszor. Ilyenkor azt mondja,hogy prűd vagyok és nem is szeretem és nem érdekel a kapcsolatunk jövője,és mi lesz 10 év múlva ,ha már most alig szexelünk. Én szeretkeznék vele,de nem tudok kezdeményezni..Igazság szerint ő mindig ad nekem jeleket( rám fekszik,itt ott megérint) ,de én nem tudok tovább jutni a kezdeményezés szintjére .Sőt,ha konkrétan kezdeményez szeretem még kéretni magamat! Már alig szeretkezünk! Emiatt tartok attól is,hogy tönkre fog menni a kapcsolatunk,ha nem változtatok ezen a helyzeten és ezt nem szeretném!!Nem tudom,hogy miért vagyok ilyen...szeretek vele együtt lenni,és nagyon jó is! Megszoktam,hogy az előző kapcsolataimban is a férfiak kezdeményeztek,nekem soha sem kellett!Egyszerűen nem tudom,hogy hogyan kell.. Attól félek,hogy valami baj van velem a mai gátlástalan világban ...

Segítségét előre is köszönöm! Üdvözlettel: Krisztina :)

Kedves Kincses Györgyi!
A következő problémában szeretném a tanácsát, illetve a segítségét kérni: párommal minőségi, kielégítő és nagyon jó szexuális együttléteink vannak, ha vannak... És akkor itt van a kutya elásva. 4 éve vagyunk együtt (28,30 évesek vagyunk), az elmúlt kb. 3 évben már folyamatosak a kezdeményezési gondok. Az esetek 100%ában én kezdeményezek nő létemre, és átlagban olyan heti 1x sikerül összehoznunk. Ha elkezdődik az aktus már minden szuper, ezt látom, érzem és tapasztalom, de amíg odáig eljutunk, az néha igen nehézkes. És ez az évek során talán csak fokozódott... Szeretjük egymást nagyon, a lelki részével nincs gond. Hasonlókat kívánunk az ágyban, azzal sincs gond, látom rajta, hogy tetszik neki, amit lát, azzal sincs gond. Egy-egy eset után, nagy örömmel nyugtázzuk a napot, ezzel sincs gond. Mégis ott siklott el szerintem a dolog, hogy én talán több együttlétet igényelnék, (ő sokszor nagyon fáradt, vendéglátásban talpal napi 16-18 órákat), és miután elfogadtam, hogy sokszor ő nem igényli, csak ritkábban, még akkor is megállás nélkül én kezdeményeztem mindig. Tudom, hogy ezáltal egyáltalán nem válok számára kihívássá, de ha ő nem teszi, akkor mit tegyek? Hagyjam, hogy ne történjen semmi? Bevetettem én már mindent, utalások, masszír, csini ruha stb., valahogy úgy érzem a kezdeményezési ingere mára 0. És miután már többször beszéltünk erről, mostmár benne is van a levegőben folyamatosan, ezáltal úgy érzi, most megint biztos szexelni \"kell\", és még rosszabbul sül el néha a dolog. Próbálkoztam már azzal is, hogy várok türelmesen, míg ő kezdeményez, de siralmas hetek következtek... Miután beszéltünk róla, megbeszéltük, hogy ő nem tudja ez miért van, pedig semmi gondja velem, ha együtt vagyunk, akkor már minden szuper, egyszerűen csak SZERINTEM kényszer helyzetben érezheti magát... Volt egyszer egy időszak (egy hónap talán…), mikor nagyon jól éreztem magam a bőrömben, rendben voltam önértékelésileg, mindenhogyan, csak úgy ragyogtam, és nem foglalkoztam ezzel a problémával, akkor érdekes módon, valahogy minden gördülékenyebb volt, nem érezte valszeg úgy, hogy mindig ez jár a fejemben, vajon mikor teper le… Mindegy, végül megbeszéltük, hogy szánunk egymásra heti 1 napot, amikor pl vacsizunk, borozunk, egymásra figyelünk stb stb, majd végül ágyba bújunk. Még tetszett is neki az ötlet, hiszen megbeszéltük, milyen kár lenne 2 olyan emberért, akiknek az ágyban minden klappol… hány olyan kapcsolat van, ahol pont az ágyban nem stimmelnek a dolgok!!! És ezt vétek lenne veszni hagyni!!! Na hát ez 2 hétig működött is........ Utána megint minden visszállt. Egy szó, mint száz, ezt patt helyzetnek érzem, mert ha várok, hogy hátha megkíván, akkor várhatok....... ha meg kezdeményezek, megint csak ÉN kezdeményezek, és ha nem sikerül elég finoman és diszkréten, akkor megint kényszernek éli meg?... vagy én nem is tudom. Ő olyan az élet más területein is, hogy utálja, ha bármit is erőltet valaki, akkor már „csak azért sem”. Sajnálattal hallom, hogy vannak sorstársaim is, ráadásul a közvetlen környezetemben (kolléganő stb). Mi van a mai férfiakkal? Ez pont fordítva kéne legyen a „klasszikus mese” szerint, nem?... Őszintén mondom, hogy egy csinos, fiatal nő vagyok, akit mások megnéznek az utcán, otthon is mindent megteszek érte/neki, tudom, hogy büszke rám stb. Az ágyban is nagyon kiegészítjük egymást… Lehet kényelmessé vált neki, hogy túl hamar összeköltöztünk, és mindig ott vagyok szem előtt? Nem vagyok már neki akkora kihívás, hogy bármikor megkívánjon? Beléivódott az évek alatt tudat alatt, hogy nyüstölöm őt, hogy „kell” nekem a szex? Nem akartam, hogy idáig fajuljanak a dolgok, de tényleg szükségem van rá, sokszor nem is AZ aktusra, hanem az összebújásra, szeretetre stb. Ha szexelünk (és ezt ő is megállapította), utána napokig minden olyan csodás… sokkal közelebb hoz egymáshoz 2 embert… És ez a mókuskerék mégis idáig jutott… Mostmár hálleluja van, ha heti egyszer sikerül összehozni, úgy, hogy természetesen én kezdeményezek. „Lemondtam” a heti 2 alkalomról (amit kb igényelnék), „lemondtam” a spontán-essünk egymásnak szexről, „lemondtam” arról, hogy kívánatosnak érezhessem magam, hogy azt lássam, Ő megkíván őszintén… És már sírni volna kedvem. Van erre valami megoldás? Állnék elébe.. és lehet, hogy ő is!
Nagyon-nagyon köszönöm a válaszát!
Krisztina