lelki betegség és szex

Kedves Györgyi!

Egy szakpsychológus javaslatára keresek szexuál-psychológust.
Arról van szó,hogy 43 éves férfi vagyok,és úgy néz ki megrekedtem,vagy elakadtam,nem is tudom hogyan fogalmazzak.
Egyedülálló vagyok,és már jó ideje nem sikerül párkapcsolatot kialakítanom.Eléggé nyomaszt ez a dolog,mivel veszélybe kerül,hogy egyáltalán lesz valaha is utódom.Na,de ennek vannak előzményei.
Nem voltam még 17 ,amikor először szexuális kapcsolatba kerültem lánnyal,konkrétabban egy 19 évessel.
Inkább úgy fogalmaznék,hogy kerültem volna,mert teljes kudarcba fulladt az együttlét,3 nap leforgása alatt kétszer is megszűnt a merevedésem a döntő pillanatban.Eleinte meg volt,de aztán megszűnt.
Nagyon rosszul éreztem magam,szégyelltem magam.A lány igazából nem tetszett,unokanővérem barátnője volt,inkább ők akarták,talán picit erőltette a dolgot barátnője kedvéért(rég nem volt senkivel,te jól nézel ki,tetszel neki mondogatta nekem).
Ezt megelőzően volt egy osztálytársnőm,akivel fél évig jártunk,ott meg mintha ő lett volna türelmetlen,és úgy jött ki,hogy én nem akarom igazán a testi közelséget,és elhagyott.Szerintem ennek hatására mentem bele,hogy megpróbálok egy érzelem nélküli testi kapcsolatot,egyféleképp saját magamnak bizonyítást nyerni,de.....sajnos az történt ,amit följebb már leírtam.
Később 2-3 alkalommal másokkal sikerült sikeres kapcsolatot kialakítanom,valahogy átestem a kezdeti nehézségeken,de ez a rossz érzés mindig végig kísérte a kapcsolatokat,és fél évnél hosszabb kapcsolatot nem is sikerült kialakítanom azóta sem,az utóbbi időben pedig semmilyet sem...
A kerületi szakrendelő urológusával állok kapcsolatban másfél éve,ő hormonális eltérést talált(alacsonyabb testosteron szint),kezel is,sokféle gyógyszert és injekciót kaptam már,most májusban fel is ment a testosteron a megfelelő értéktartományba,szeptemberben lesz újabb vérvétel.
Az orvost kiemelten érdeklik a szexuális diszfunkció és merevedéssel kapcsolatos kérdések,talán ezért nem küldött andrológushoz,és szerinte van egy psychés komponense is a problémámnak,ami blokkolja a testosteron termelődését megfelelő mennyiségben.
Legutóbb komplett testosteron vizsgálat volt,FSH ÉS LH alacsony,Prolaktin normál tartományban,nem magas,testosteron úgyszintén rendben.
Ez az egyik dolog amit tudnia kell.
A másik az,hogy tavaly novembertől májusig jártam egy psychiáter szakorvoshoz kognitív,feltáró terápiára,kb.10 konzilium volt,de vizsgált neurológus is,teendőt nem vélt.
A kezelés végén egy összefoglaló ambuláns lapot kaptam,amit át tudnék küldeni Önnek az e-mail címére,amennyiben egyetért vele.
Tulajdonképpen van egy egészen részletes leírás is ,amit a psychiáter hölgy kollégája(neurológus) írt többnyire,később azt is fölcsatolható formába tudnám hozni.
Ami a legzavaróbb számomra,hogy kialakult egy erős gátlás bennem,amit egyedül nem igazán látom ,hogyan is tudnék föloldani.
Sokszor az jut eszembe ,hogy minden milyen jól is alakulhatott volna minden,ha nem ugrok bele olyan felkészületlenül a sexualitásba,és miért is nem voltam körültekintőbb,miért nem vártam meg a számomra megfelelő partnert és alkalmat,talán ma boldog lehetnék,és talán utódom is lenne stb.stb.,és ehhez hasonló negatív automatikus gondolatok gyötörnek.
Sok minden lenne még,később talán mindenre sikerül rávilágítani.
Kérem tanácsát,eligazítását,véleményét,és amennyiben tudnánk együttműködni további információkat és csatolmányokat küldök,amelyekben orvosok írják le a státuszt,ezzel is megkönnyítve a rólam kialakítandó vélemény hitelességét.

Várom megtisztelő válaszát,

Lajos.

Tisztelt Szakértő!
Mindketten huszonévesek vagyunk. Több éves kapcsolatunkban a szex valahogy nem működik. Én tapasztalattal érkeztem a kapcsolatba, páromnak előtte még párkapcsolata sem volt. Valaha szexéhes lány voltam, ami az évek alatt kihunyt belőlem. Párom a kezdetektől merevedési gondokkal küzd. Állandóan retteg, hogy nem tud megfelelni. Ebbe valahogy belefáradtam (sosem tettem neki emiatt negatív megjegyzéseket) mivel a szexualitás nem működött, igyekeztem a vágyaim elfojtani, ami olyan jól sikerült, hogy mára hónapokig kibírom szex nélkül. Soha felizgatni sem tudott, és az évek alatt egy együttlétünkre tudnám azt mondani, hogy jó volt. Valahogy sosem foglalkozott a vágyaimmal. Próbáltam tanítani, megmutatni, hogyan jó nekem, de valahogy sosem sikerült neki boldogulni. Sokat beszélgettünk is a szexről.
Nála a szorongás depresszióvá fajult és megmérgezte a kapcsolatunkat. A sírás, dühkitörés váltogatja egymást. Tartok tőle, hogy a fizikai bántalmazásig is elfajulnak a dolgok. Egyszerűen retteg a szextől.
Ha néha engedek a vágyainak (amikor a vágyai legyőzik a félelmeit), akkor meg csak magára gondol és nem foglalkozik vele, hogy nekem nem jó, nem kívánom, fáj. Valahol megértem, hisz havonta kb. 1x vagyunk együtt, de a szex mégiscsak kétoldalú dolog.
Viselkedése már nagyon taszító számomra és nem tudom menthető-e így ez a kapcsolat. Milyen megoldást javasolna? Betegségtudata nincs, hiába járt ideggyógyásznál, a szorongásoldó szedését rövidesen abbahagyta, mondván nem beteg. Elzárkózik a gyógyszeres kezeléstől és lelki támogatástól is. A problémát nem ismeri fel és nem is akarja megbeszélni. Tipikusan a strucc politikát követi. Úgy érzem, ennek így semmi értelme és nem tudok ilyen kapcsolatban még évekig szenvedni. Van ebből kiút?