hozzátáplálás

Kedves Nóra!

Köszönöm megnyugtató válaszát!
Az orvosváltás már a mi fejünkben is felmerült, talán segítene megnyugodni.
Akkor nem gond, ha 7 hónaposan még nem igazán pépezik? Próbáltam neki puhára főtt zöldségdarabokat (édesburgonya pl.) adni, szájába vette, de sokszor kiesett onnan. Próbálta rágni, marcangolta. Rácsodálkozott :D A pufit, kifli csücskét szívesen rágcsálja, legutóbb a túrós bukta beléből "lakmározott" egy jót. Szó szerint beleharapott és rágni kezdte (két darab foggal igen mókás volt a dolog). Azért is aggódok és vagyok türelmetlen, mert a két nagy ilyenkor már húsos bébiételt, zöldségeket, gyümölcsöt, tejpépet, mindenfélét evett, Miska meg egyenlőre inkább a táp-de most, hogy fent is, lent is duzzadt az ínye-mostanában azt sem nagyon.
Tényleg okozhat szellemi lemaradást a nem megfelelő hízás? Mert ezt egy főorvos magyarázta nekünk. Lehet ez miatt retardált valaki? :D
Hogyan érdemes nekikezdeni? Csak ültessük magunk közé és adjunk neki a miénkből a szokásos tápszere mellé? Éhesen ültessem oda kóstolgatni, vagy tápszer után?
Kész túlélőshow minden egyes gyermek :)
Minden jót kívánok!
Egy (továbbra is) aggódós édesanya

Kedves Nóra!
A segítségét szeretném kérni, mert már lassan ott tartok, hogy nem bírom tovább.
Három gyermekes édesanya vagyok, a legkisebb gyermekemmel vannak gondok. Ő most 6,5 hónapos, egészséges kisfiú. A probléma, hogy szinte sosem éhes (nagyon sokára jelzi az éhségét), vagy ha eszik is, hát valóságos műsort kell rögtönöznöm hozzá. Általában ringatom, énekelgetek-van, hogy egy órán keresztül kell vele bohóckodni.
Kisfiam időre született, 3855gr. és 54cm volt, 3550gr-al hoztuk haza. Az első hónapban szépen és nagyon ügyesen szopizott, több, mint egy kilót hízott. Azután elkapott egy náthát- és bár meggyógyult- visszamaradt egy szörcsögő hang-a szakorvos szerint megduzzadt az orrmandulája. Lehet emiatt, lehet azért, mert sokszor gyomorideggel mentem szoptatni, de egyre kevesebbet hízott, étvágya változó volt. Mindenki nyugtatott eleinte, voltunk már kórházban is. Mivel minden eredménye, lelete negatív lett (vérkép, vizelet, hasi Uh, stb.), így ráfogták, hogy biztos tejfehérje allergiás. Ez miatt, meg az én szamárságom miatt-mert azt hittem jobban fog tőle gyarapodni-áttértünk a tápszerre. Talán túl hamar váltottunk át, hetekbe telt, mire megtanult üvegből enni. Közben telt az idő, három hónapos korától egyre figyelmesebb, a szopit is abbahagyta minden zörejre, minden érdekesebb volt, mint az evés.
A kicsi jelenleg 6670gr (tegnap mértük) és kb. 70cm.
Háziorvosunk szereti javasolni a tömést(kedvence a fecskendő), én is próbáltam álmában etetni, csak még egy korty-ezért kezdtem el ringatni is. Ő a harmadik gyerekem, mégsem tudom, mit kéne csinálni. Napközben általában kétszer alszik, és kb. 6x eszik. A mennyiség változó 100-160között, átlagban 120ml. (Mielött leírtam írni önnek 10!ml tápot volt hajlandó inni, szintén egy órás hajcihő után).
Nemrég antibiotikum kúrán esett át, mert az orrváladéka sokadjára is bakteriális fertőzést mutatott. Rendbe jött a gyógyszer után, viszont mellékhatásként szájpenésze lett, amit nem ismertünk fel időben (életünk első szájpenésze), majdnem kórház lett a dologból. Ecseteltük, elmúlt. Sajnos ahogy abbahagytuk a kezelést, hamarosan ismét előjött a fertőzés, az ágyékán is gombás fertőzés jelentkezett (ez utóbbit sikerült kikezelni).
Nagyon összetett a dolog, szeretném, ha vége lenne már ennek és végre rendesen enne-ringatás meg minden cirkusz nélkül-és hízni kezdene. Próbálom bevezetni nála a püréket, de azt veszem észre, nem tud vele mit kezdeni, kifolyik a száján, félrenyeli, stb. 1-2 kanállal eszik meg belőle kb. Sokat bohóckodunk, mire ez is sikerül, utána mintha már nem lenne türelme a tápszerhez, jön a ringatás és a többi.
Kezdek teljesen kikészülni. A nővére oviba jár, innen a sok fertőzés, mind az öten köhögünk hetek óta, makacsul, kitartóan.
Amit még azt hiszem tudni érdemes, hogy családi örökség a vékonyka testalkat és a rossz étvágy, én is, férjem is, édesanyám és anyósom is rossz evők voltunk. Testvérei sem voltak nagyétkűek, de ennyire nem volt rossz a helyzet.
Nem tudom mit kéne csinálni. Amit még észrevettem, hogy amikor ébren van egy darabig és játszik/tornázik, utána jobbat eszik. Ha alvásból ébred/keltem, akkor borítékolható, hogy nem fog annyit enni. Azt sem tudom, éjjel hagyjam-e, napközben felkeltsem-e négy óra elteltével, vagy hagyjam aludni. Mint egy kezdő. Szánalmas,nem? :)
Misó mindennek dacára életvidám, mosolygós baba, szereti, ha a testvérei foglalkoznak vele, érdeklődő. Ügyesen mászik, stabilan ül, kapaszkodva áll. Minden érdekli, mindent a szájába vesz, nagyon figyelmes kis apróság. Szeretem, de félek, hogy én rontottam el a dolgot az erőltetéssel, lehet rossz élmény neki. Ha igen, hogyan lehet ezt feloldani? Ezért nem akar/tud püréket enni? Mit lehet ilyenkor tenni?
Őszintén szólva, ha ez az evés dolog nem volna, minden rendben volna. De így az egész napom körülötte forog. Mikor evett- mennyit evett- még hány evés fér bele a mai napba-mennyit kéne egyen még,stb. Mellé ott a középső (most a legnagyobb is, mert beteg) és a háztartás. Pörög a mókuskerék, hajnaltól késő estig. Kérdezték tőlem, miért nem élvezem ezt az időszakot (babázás). Hogy lehetne? Azt tudni kell, hogy a gyerekorvosunk ültette belém ezt a mániát, táblázatok, mérlegelés,stb. Jóvoltából megjártuk már a Heim Pál kórház evészavaros rendelését is, volt, hogy az előírt hízás ellenére is ott akartak fogni minket-tovább terrorizálva ezzel az idegrendszeremet. Miért ennyire fontos a hízás? Tényleg elmaradhat az értelmi fejlődésben, ha nem a megfelelő ütemben hízik?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!

Egy aggódó édesanya

Kedves Nóra! Hét és fél hónapos kisfiam hozzátáplálásával kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. A problémám az, hogy a gyerek retteg a kanáltól, amint felé közelítek a kanállal kapálózni kezd mindkét kezével, a fejét elfordítja, a száját összeszorítja. Rájöttem, hogy nem az étel nem ízlik neki, hiszen a kanálból még az anyatejet sem fogadja el, pedig csak szopizik születése óta... A gond onnan datálható, hogy nagyon hasfájós baba volt, ezért kapott gyógyszert, amit kanállal adtunk be neki. Később 4.5 hónaposan már kijött az alsó két foga, majd a felső kettő is, de rettenetesen szenvedett tehát ismét gyógyszert kapott kanállal... Mostanra tehát gyűlöli a kanalat, de az anyatej már nem elég az elmúlt hónapokban semmit nem hízott. Igaz, nem vékony, dehát egyszer muszáj elkezdeni a hozzátáplálást. A cumisüveggel ugyanaz a helyzet mint a kanállal, így az anyatejen kívül semmi mást nem tudok neki adni, kényszeríteni nem szeretném de nem tudom, hogyan győzhetnénk le a félelmét. Minden étkezésnél odateszzük az ülőszékét az asztalhoz, de hiába eszünk ő nem nyitja ki a száját, csak figyel. Annyi történt csupán, hogy a saját kezébe adott szilárd ételt, például körtét, babakekszet megnyalogatta, de senki és semmi nem juthat el a szájáig. Pár hete a fogzásra kipróbáltuk a homeopátiás bogyókat és úgy látszik azok segítenek a fájdalomcsökkentésben, de az ételeket gondolom a rossz élmények miatt nem fogadja el. Tudna tanácsot adni arra, hogyan szeretessük meg vele a kanalat? Hogyan érjük el, hogy kinyissa a száját és ne féljen? Már mindennel próbálkoztunk azzal is, hogy játék közben a szőnyegen etetem, de ez se jött be :(....

Előre is köszönöm a segítségét! Adrienn

Kedves Nóra!

Kisfiunk május végén lesz 6 hónapos. Eddig csak szopizott, most kezdtük el pár hete a hozzátáplálást. Mivel én vagyok vele otthon, napközben én etetem kiskanállal, és utána még szopizik. Este a szoptatás után még tejpépet kap cumisüvegből. Mivel a férjem csak 4-5 óra körül ér haza, ő fürdeti, hogy többet lehessen vele. Próbáltuk, hogy este ha megszoptatom apukája adná neki oda a tejpépet, de az a probléma, hogy nem fogadja el tőle. Ahogy megpróbálja a szájába tenni a cumisüveget, elkezd sírni, nem eszik. Hétvégén is előfordul, hogy a déli etetéskor ő adná oda a kisfiunknak az ebédet, de időnként ilyenkor is elfordítja a fejét, sír, ha én adom, tőlem megeszi. Nem tudom miért nem eszik, ha a férjen etetné, ő pedig mindig elszomorodik, hogy őt nem szereti a gyerek. Mit csináljunk kedves Nóra? Próbáljuk erőltetni, hogy megtanulja, nem csak anyától fog mindig ennivalót kapni, mert az apukája is szereti és szeretne vele lenni, vagy hagyjuk, mert még kicsi és próbálkozzunk később. Vagy lehet, egyszer csak megszokja, hogy este az apukája eteti és ő teszi az ágyba? Érdekes módon a múltkor nem voltunk este itthon, anyósomtól kapta a tejpépet, tőle elfogadta, nem igazán értem, hogy a férjemtől miért nem.
Válaszát előre is köszönöm!