SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK
Dobiné Olasz-Papp Nóra


Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó

Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
             http://www.valaszkeszszulok.hu
Választott témakör:

sírás

Témakörök

Kérdezz-felelek

Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.

Hasfájás, állandó sírás

Kedves Doktornő!

5 hetes babám iranyított csaszarral született, sajnos nem tudok szoptatni, tápszert kap. Máe valtottunk tapszert, mert nagyon hasfajós. Két hettel ezelőttig ha nehezen is de naponta volt szeklet. Most 2 napja nincs és ez mar a harnadik alkalom. Nagyon szenved, már mindent kipróbaltunk. Infacol, espumisan tegnap óta Lactase Comfort, pocakmasszázs, Biogaja. Ráadásul sajnos trauma is érte szegenyt. Vasárnap a pihenőszék fogóresze eltörött es a picim leesett a földre a székkel együtt, mivel Hal Istennek be volt kötve. Ő először csak nezett rám én viszont bepánikolzam, hirtelen felkaptam akkor rögtöm sírni kezdett. Kialtotzam férjemnek, hogy segítsen, megvizsgaltuk de a bizzonságkedvéért elvittük a Heim Pal kórházba. 24 órá bent voltam vele, mert annyira pici mindenképpen meg akarták figyelni ennek mondjuk örültem. A hideg kiráz még most is ha belegondolok mi történt és iszonyúrosszul érzem magam tőle. Tegnap haza jöttünk, de azóta ha felveszem, felvesszük sír. Ma mar jobb volt, de délután keservesen 20 percig üvöltött. Sajnos kakija még mindig nincs ez is okozhatja de felek a trauma is okozza. Nagyon finoman emelgetem, beszelek hozzá, énekelek, ringatom, de nagyon aggódom miatta. Hogyan tudnek neki segíteni? Egytészt a kakilasban másrészt, hogy biztonságban érezze magát és jól aludjon, ne sírjon ilyen keservesen. A szivem szakad meg.
Nagyon köszönöm!

Szilvi
Kedves Szilvi!

Széklet ügyben és a megfelelő tápszer megtalálásában gyermekorvos tud segíteni, keressék fel őt, ezt tudom javasolni!

Az eséssel kapcsolatban: nem csodálom, hogy megijedt! Még alig telt el eleve idő a szülés óta, az ember szinte fel sem fogja, hogy szülővé vált, ráömlik a sokféle érzelem, érzelmi hullámvasút, felelősség súlya. Ezekkel önmagukban is elég megbirkózni, nem még egy ilyen hirtelen váratlan és ijesztő esettel! Örülök, hogy fizikailag nem lett baj! A lelki résszel több idő lehet megbirkózni, ami teljesen normális, főleg, hogy még a gyermekágyas időszak is tart, ami eleve egy érzelmileg fokozott és kiszolgáltatott állapot/szakasz.
Kranioszakrális terápiát kipróbálnék a babájuknál mindenképp! Testnek-léleknek csodálatos hatású és hatékonyságú, egy vagy több alkalmas folyamat,traumákat is old, harmonizál és nem lepődnék meg,ha még a székletproblémára is jótékony lenne!
A sok sírás egy ilyen pici babánál önmagában sem meglepő és néha nem is olyan egyszerű megtalálni egymáshoz az utat. Ez is lehet abszolút normális, de ha úgy érzi, nehéz ezzel megbirkózni, érdemes lehet szakember segítségét is bevonni! Tudok ajánlani doktornőt, aki a fizikai síkon túl a lélekben is szakképzett. Ha szeretné, megírom szívesen őt, csak írjon nekem az info@dobinenora.hu címre!

Legjobbakat kívánom Önöknek és mihamarabbi nyugalmat testben és lélekben!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2022-03-29 21:16:52
Olvasói értékelés: nincs még értékelés

Nem alszik a babám

Kedves Szakértő!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy az 1 hónapos kisfiam nem alszik rendesen. Has fájós, ezt tudjuk, orvos írt fel neki görcsoldót (napi 3x), espumizant, laktóz cseppet illyetve colic reliefet(ez utóbbit nagyon dicsérik, 2 napja használjuk). Anyatejes a babám, de szokott néha pótlásnak tápszert is kapni mert nem mindig elég neki. Ezek a gyógyszerek mellett elméletileg nem szabadna fájnia a pocakjának. Miután evett nem bír elaludni, pirosak a szemei és csak sír keservesen, se kézben sehol nincs el olyankor. Van hogy meg tudom nyugtatni, ilyenkor elalszik a kezemben de pár perc után felkel, de ha nem, mikor megpróbálom az ágyába rakni mindenképp. Mikor fogom a kezemben is ordít, karmol és tol el magától.
3 óránként eszik, ebből jobb esetben 20-30 percet talán alszik, sokszor kézben a többi pedig nyüglődés és sírás. Nem hinném hogy éhes mert igény szerint kap cicit, próbáltuk már cumisüvegből az anyatejet, éjjel jó, nappal viszont katasztrófa ugyan úgy.
DE. Este kb. 8-9 között eszik utoljára, egy óra mire elalszik és éjjel 1 körül kel, utána simán visszaalszik és 5 körül kel megint, ott még talán vissza alszik kicsit de utána eljön a délelőtt és onnantól kezdődik előröl. Evés aztán ordítás. Létezik hogy ennyire fájna a hasa egész nap? Vagy mi lehet a probléma?
Remélem érthető azért, ahogy leírtam.
Válaszát előre is köszönöm, Bianka.

Kedves Bianka!

Nagyon megterhelő és elbizonytalanító lehet Önöknek a sok sírdogálás, miközben eleve olyan bizonytalan, sok kérdéssel tarkított a szülés, születés utáni időszak!
1 hónap egyszerre tűnik hosszú időnek, egyszersmind még alig telt el idő a szülés óta, ez még bőven a gyermekágyas időszak, a kisfiuk szempotnjából pedig az ún.negyedik trimeszter időszaka. Az első 3 hónap a külvilághoz való alkalmazkodásról szól, meg kell szoknia, tanulnia testének, szervezetének önálló funkcióit, emésztést is többek közt. Ebben a szakaszban sok baba többé-kevésbé sírós, ha esetleg nehezebb szülés/születés volt, még annak feszültségét is tudják így oldani magukban. A testközelség biztosítása többek közt ezért is fontos, s az eleve létszükséglet, nagyon jó, hogy biztosítják ezt számára!
Az mindenképp megnyugtató, ha a fejlődése, gyarapodása rendben van a kisfiuknak! Széklete rendben van? Büfizik, pukizik sokat?
Esetleg szoptatási szaktanácsadót érdemes lehet házhoz hívni, ha van rá lehetőségük, hogy megnézze alaposan a szoptatási gyakorlatot, kisfiuk anatómiai és egyéb jellegzetességeit, a szükséges pótlás gyakorlatát, mert ezek mind közrejátszhatnak ebben a nehéz időszakban! (ibclc.hu)

Ami még segíthet a pocakon, az a babamasszázs! Talán neten is találhatók videók, de könyv is van a módjáról, kivitelezéséről, ám a leghatékonyabban oktató által lehet elsajátítani szeméyesen vagy online, egyéni vagy csoportos formában.

Hordozást próbálták már? Sok segítséget nyújthat ez is!

Kitartást kívánok Önöknek és gyors megkönnyebbülést!

Üdvözlettel:



Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-06-19 17:15:06
Olvasói értékelés: nincs még értékelés

Miért nem sír a baba?

Kedves Nóra!

Lehet teljesen bagatell dologban kérek segítséget, de első baba anyuka vagyok.
Kisfiam 3.5 hónapos baba. Korának megfelelően fejlődik. Végtelenül nyugodt baba, értem ezalatt, hogy ha elmegyünk boltba, nézelődik, figyel nagyon ritkán nyűgös. Mindenhol azt mondják, hogy jujj de nyugodt, kiegyensúlyozott baba. Csak akkor sír, ha éhes vagy,ha álmos.
Engem mégis zavar egy dolog, ha megijed látszik, hogy meglepődik, de nem sírja el magát, sőt van, hogy mosolyog utána, ha babákat hall sírni, akkor is csak fülel, de nem sír. Amikor megszületett és behozták a szobaba 3 gyerek üvöltött, ő meg aludt. Először azt hittem, hogy baj lehet a hallásával, de azzal minden rendben van. (Nincs a családban kisgyerek ezért időközben sem szokhatott hozzá)
Mennyire normális dolog ez a fajta nyugalom?
Mindenhol csak olyan írást találok, hogy miért sír a baba.. Ezért is bátorkodtam itt feltenni a kérdést.
Köszönettel: Anett
Kedves Anett!

Azt gondolom, nincs bagatell dolog, buta és/vagy felesleges kérdés, akárhányadik gyermek is érkezzen a családba!
Bármilyen jelenség tud furcsa lenni, pláne, ha az eltér az úgymond megszokottól! Úgy értem,valóban többször hallhatja egy anya, hogy a babája nagyon sokat sír és ez is okoz rengeteg bizonytalanságot, míg ennek ellenkezője- ami szintén abszolút normális- kevésbé van jelen anyák közt is, ám a bizonytalanság kiváltódása hasonló.
Szóval, a lényeg, hogy egy rendben fejlődő, gyarapodó, életkorának megfelelően aktív, kiegyensúlyozott gyermeknél az is rendben van, ha kevésbé hangsúlyos a sírása. Vannak nyugodtabb típusú emberek, ettől függetlenül képesek jelzéseket leadni, venni a külvilág jelzéseit, maga módján reagálni. S ha jól értem, kisfia pont ilyen: lehet vele kapcsolódni, kommunikálni, jelezni a szükségleteit. S ez így teljesen rendben van!
Sok örömet kívánok Önöknek! :-)
Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-02-09 17:04:35
Olvasói értékelés: 5/5

Nem sír a baba éjszaka

Kedves Nóra!

Kisfiam 2 hónapos és annyira "jó baba", hogy szinte sosem sír. Ezt elsőre biztosan sokan irigyelnék, de van egy elég nagy problémám ezzel, mert akkor sem sír, mikor felébred éjjel és éhes. Ő csak nyöszörög, de nem sír. Amikor alszom, akkor a nyöszörgést nem hallom meg sajnos, nem ébredek fel rá (pedig közvetlenül mellettem alszik, a bölcsője az ágyunk mellett van éjszaka). Ébresztőt szoktam állítani a 3 órás periódus szerinti időre, ilyenkor felkelek, de ha ő még alszik, akkor megvárom - ébren - míg felkel. Ez van, hogy plusz egy egész óra éjjel kettőkor például. Volt alkalom, amikor nem szólt az ébresztő valamiért (vagy annyira fáradt voltam, tudattalanul lenyomtam és továbbaludtam), és eltelt plusz másfél óra, felriadtam, a kisfiam pedig ki tudja mióta nyöszörgött már. A szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy ő jelez (a nyöszörgéssel), de mivel nem ébredek fel rá, nem kap választ, nem kap biztonságot azáltal, hogy jelzésére reagálnak a szülei.
Kb. 3szor sírt fel álmában, amiből 2 tényleg álmában történt, fel sem kelt, simogatásra megnyugodott, továbbaludt, a sírásra azonnal felkeltem, azt meghallottam. De a nyöszörgést sajnos nem :( Emiatt borzasztóan kialvatlan vagyok (nem merek igazából elaludni, csak akkor merek igazán elaludni, ha tudom, hogy valaki ébren van mellettünk, pl. a férjem, vagy néha a nagymama, ilyenkor tudok 2-3 órát aludni). Az eddigi maximum alvása egyébként 4 óra volt, általában napközben 20-40 perceket alszik, este van egy nagyobb alvása fürdés-etetés után kb éjfélig (3 óra efyhuzamban, vagy rekordként a 4), utána kezdődik a 40 perces alvási részletek.

Mi lehet a megoldás arra, hogy felébredjek a jelzésére, vagy fog Ő valaha sírással jelezni, hogy felébredt és éhes?

Köszönöm szépen előre is a választ!
Kedves Kérdező!

Olyan szívmelengetően kedves ez a levél!
Alapvetően kiindulhatunk abból, hogy egy egészséges, rendben fejlődő baba jelezni fog, ha szopizásra, evésre van szüksége! Kisfia szopizik és/vagy cumisüvegből eszik, vagy tápszeres? Időpont szerint kap enni vagy inkább az éjjeli időszakra szól az idő figyelése, attól való félelmében, hogy Ön átalussza az éhséget?
Egy egészséges kisbaba, ha szükségletei kielégítésre várnak, jelezni fog. Ki azonnal nagy hangerővel, ki fokozatosan nagyobb fokozatokra kapcsolva, ki kivárva. De egyetlen egészséges kisbaba sem fog lemondani a táplálásról beletörődve az éhezésbe! Az nagyon jó, hogy kisfia ilyen közel lehet Önhöz! Van rá lehetőség esetleg még közelebb egymáshoz elhelyezkedni? Ha megfelelő nagyságú a fekvőfelület, akár teljesen együttaludni? Mert minél közelebb van egy kisbaba az anyukájához, annál nagyobb az esély a kezdetleges éhségjelek észrevételéhez.
A várandóssága, szülés hogyan zajlott? Mekkora szerepet kapott a magabiztosság, magába vetett hite?
Azt gondolom, a legjobb helyre született ez a kisfiú, akiről ilyen érzékenységgel és szeretettel gondoskodnak!
Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-01-08 19:44:41
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves szakértő! Kislányom 3 hónpos múlt nem rég, újszülött korától kezdve vittük társaságba, mindenkinél elvolt kézről kézre járt, viszont most 3 hete azzal küzdünk, és a helyzet egyre rosszabb, ha nagyobb társaságba megyünk vagy elég ha jönnek hozzánk látogatóba, keserves sírás tör rá, és ennek nem tudunk mit tenni, itthon nagyon jó kedélyű kislány, de csak akkor ha anya és apa van itthon. Csak nagyon kimerítő, és rossz érzés ha tényleg bárki hozzászól/rá néz már sír is, legyenek ezek a nagyszülők akiket minden héten lát. Tanácstalan vagyok mit tudok ennek tenni, vagy ez az állapot meddig tarthat el. Előre is köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező!

Az első 3 hónap az ún.negyedik trimeszternek nevezett időszak, kicsit a méhen belüli létnek a folytatása is, de persze az a fajta szimbiózis folyamatosan alakul át, ismerkedik másokkal is. De mégis, az elsődleges és legfontosabb másik az anya, miközben elfogadja mások jelenlétét is. Aztán 3 hónapos kor körül kinyílik a világ, a baba egyre inkább kifelé fordul, meglódul a mozgásfejlődés is, stb.s ezzel egyidejűleg felfedezi azt is, hogy anya és ő nem is egyek. Így egy időre mindenki más ijesztővé válhat számára, de ez csak átmeneti időszak!
Ne vegye a szívére senki a rokonságból, nem fordult el tőle a kislányuk, nem ellenük szól, hanem arról, hogy belépett egy következő fejlődési fázisba!
Mindenki legyen türelemmel és elfogadással a kislányuk felé, és lehetőleg ne erőltessék a kontaktust, ha számára ez jelenleg ilyen reakcióval jár, ez a fajta tiszteletben tartás nagyon fontos! Persze a látogatást nem kell megszüntetni, sőt! De ha ő nem szeretné, akkor ne fogja kézbe más,stb. Eljön még az ideje újra ennek ellenkezőjének! :-)

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-08-22 09:11:38
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt szakértő!
Tanácstalan vagyok. Van egy 4 hónapos babám, aki születése óta sírós, az elejétől fogva nem volt rendszer sem az alvásvan, etetésben, semmiben.
Nem szereti a babakocsit, hordozó kendőt, és a kinnt létet sem.
Igényli hogy a nap 24 órájában 26-ot vele foglalkozzak.
Nem tudom lerakni játszani egy percre sem egyedül, sőt aludni sem tud egyedül.
Ezeket nagy kudarcnak élem meg, mert a környezetemben több babás anyuka is van és nekik nem ilyen.
Hogyan kezelejem ezt, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott tudjak maradni.
Úgy érzem kezd a depresszió eluralkodni rajtam. Nem vagyok boldog, pedig annak kellene lennem. Hol rontottam el a kapcsolatom a babával?
Miert sír mindíg, pedig igyekszem mindent Megtenni. Már szinte tehernek élem meg az anyaságot és így nagyon nem jó.
Kérem, adjon tanácsot hogyan lehet ezt az állapotot javítani, nem szeretném hogy szorongó babám legyen miattam.
Válaszát előre is köszönöm!!
Kedves Kérdező!

Nagyon kimerült lehet már ettől a helyzettől! Egy baba valóban nagy változásokat és "feladatokat" hoz egy család életébe, de azért némi szusszanásnyi időre szoktunk számítani, s ha az sincsen, hamar eljut az ember a totális kimerültségig, akár önmaga megkérdőjelezésééig is. Hisz a fejünkben úgy élhet, hogy ha jó anya vagyok, akkor meg tudom nyugtatni, el tudom altatni, stb. a kisbabámat, s ha ez nem sikerült -akár tartósan-, akkor hihetem azt, hogy amiatt van ez, mert én nem vagyok elég jó neki, valami elronthattam. Pedig Ön NEM RONTOTT EL SEMMIT! Hallott már a többemberes baba fogalmáról? Ők olyanok, amilyen jellemzőket Ön is leírt. Érdemes utánaolvasni a dolognak, s az már önmagában nagyon sokat segíthet, ha látszik, hogy ő ilyen, sokkal több törődést, figyelmet igényel. Tudom nehéz, de érdemes lehet kizárni azt, hogy a többi ismert baba milyen! Egyrészt, nem tudhatjuk, hogy a nap 24 órájában hogyan nyilvánulnak ők meg, másrészt pedig mindenki annyira egyedi és más! Ez nem a szülői gondoskodás bizonyítványa, sokkal inkább egyéni, veleszületett temperamentum kérdése is, milyen "típusú" egy kisbaba. Az Ön kisbabája is épp olyan csodás és tökéletes, mint bárki másé!
Az is felmerül ilyenkor,hogy milyen volt a szülés, születés élménye? Esetleg még visszább menve az időben, a várandósság alatt történt-e bármi olyan, ami akár érzelmi vagy fizikai megrázkódtatás?
Fejlődése rendben zajlik összességében? Fizikailag egészséges?

Segítséget tud kérni családtól, baráttól, akár külső személytől? Aki néha babázna kicsit, vagy épp a háztartásban és egyéb feladatokban segítene?

S ha úgy érzi, bármikor fordulhat pszichológushoz, perinatális szaktanácsadóhoz is, aki érzelmileg nyújthatna támogatást és segíthetne a szálakat összefűzni!

Erőt kívánok Önnek és ezt a további szerető gyengédséget, amit kisbabája irányába mutat!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-08-10 09:46:09
Olvasói értékelés: 5/5

Kedves Nóra!

4 hónapos kisfiunkkal kapcsolatban írok, mint gyakorló apuka. Az a problémám/problémánk, hogy nagyjából egy hete megváltozott a kapcsolat, vagyis az ő hozzáállása. Eddig a pontig (egy héttel ezelőttig, amikoris gyógytornán voltunk) én voltam az, akinél szinte minden este elaludt, akinél megnyugodott, bármikor is sírás volt. Most pedig ott tartunk, hogy nálam csak elvétve alszik el (közben nagymamánál szépen lenyugodott, el is aludt tegnap), vasárnap konkrétan egyből ordított, ahogy felvettem. Gondoltunk rá hogy a borosta szúrja, levágtam, 1 napig jobb lett a helyzet, de újra nyugtalan ha aludni készülünk. Játéknál egyébként nincs baj, mosolyog, sikongat, csak akkor, amikor látom, hogy álmos, és próbálom altatni. Természetesen nem bántottam, nem okoztam neki fájdalmat, maximum annyi, hogy én adtam a Dévényes gyógytornász kezébe. Kérem, legyen kedves tanácsot adni, hogy mi lehet a probléma, a "hős, nyugalmat adó apa" miért tűnt el benne, normális folyamat-e, és ha nem, hogyan tudjuk visszaállítani?

Üdvözlettel,
Péter, 28 éves apuka

Kedves Péter!

Milyen szívmelengető olvasni, hogy apaként ilyen gondoskodó, féltő szeretettel áll kisfiuk mellett!
Ha jól értem, a fordulópontot a gyógytorna hozta? Lehet, hogy az az alkalom hozott neki feszültséget is, de nem haragra, elfordulásra gondolnék kisfia reakciója alapján!

3-4 hónapos kor körül eleve nagyot változik egy baba élete, sokkal intenzívebben fordul kifelé, a külvilág felé, egyre nagyobb mértékben szeretné felfedezni azt, s ezzel egyidejűleg az alvási mintázat is változni képes. Nem akar már oly könnyedén elaludni, mert nehogy lemaradjon valami izgalmasról. Sokkal több inger is éri, s van olyan, ha elfárad, az már az igen intenzív fáradtság időszaka, akár át is billen, s sokkal nehezebb lesz elaltatni. Érzi a fáradtságot, de "mehetnékje" is van még, s ebből lehetnek kisebb-nagyobb sírások is.
Az nagyon jó, ha van jelen más is, akinek átadható ő, ha ringatásról van szó, főleg, ha esetleg az ember már feszült, tehetetlennek érzi magát!
Hordozásról esetleg lehetne szó, próbálták már? Az is csodákra képes! :-)
Érdemes lehet most kicsit éberebben figyelni a fáradás jeleit, s kicsit talán előbb megkísérelni az altatást, hogy ne billenjen át.

Ha pedig feszültséglevezető sírásról van szó, akkor jó ennek megadni a teret!

Gratulálok Önnek, igazán remek apa lehet!

Üdvözlettel:



Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-07-15 22:53:00
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Nóra!
A kisebbik lányom 6 hónapos múlt, és, az első pár hét kivételével, szinte soha nem sir... Aránylag jól alszunk (együtt), kétszer-háromszor még szopizik éjszaka, kissé megtámasztva ül egyedül. Komunikál, gügyög, sokszor jókedvű, kacag, játszik, van hogy unott és fásult, tehát produkálja a babáktól megszokott `hangulatokat`, kivéve hogy nem sir feszültséglevezetésként. Pedig valamennyi stresszben biztosan van része, a családi életünk nem felhőtlen. Nem panaszkodni akarok, hiszen egy szülőnek ez kényelmesebb mint egy sokat siró baba, de nem jelez ez valami gondot ön szerint?
Válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel,
Annabella
Kedves Annabella!

Azt hiszem, sok anya irigyelné valóban, a kevés sírás miatt! :-)

Azt olvastam a soraiból, hogy kislánya remekül fejlődik minden szempontból, aktív, éber, érdeklődő, önmagát korának megfelelően kifejezni képes kisbaba, aki rendkívül derűs és kiegyensúlyozott.
Vannak ilyen Buddha-típusú babák, akik tényleg csendes szemlélődőek, nyugodtak, derűsek, s ez az alaptermészetükből fakad. Ezen a veleszületett temperamentumon változatni nem lehet (tudom,nem is ez a cél), de itt is az a kulcs, hogy mindenkit fogadjunk el úgy, ahogy van.

Ha esetleg akkor sem sír, ha fizikailag éri behatás, pl.eldől, beüti a buksiját, főleg később, ha már mászik, totyog is, akkor érdemes lehet tovább vizsgálódni, de ha amúgy a repertoárja része a sírás is, csak meglepően ritkán, akkor azt gondolom, megnyugodhat!

További minél kiegyensúlyozottabb időszakot kívánok!

Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-07-15 22:43:32
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Kisfiam lassan 11 hónapos, de a párom szüleitől az esetek 90%-ban sír. Amikor nem sír, akkor is nyöszörög, nem akar odamenni hozzájuk, egyszerűen semmit nem akar velük csinálni.
Azt azért még tudni kell, hogy párom szüleivel a pici fogantatása előtt nem voltunk jóba, beszélő viszonyba, ugyanis az anyukája nem tudta azt elfogadni, hogy lett valaki a fia életében rajta kívül. Mindenkinek a családba elhordtak mindennek és hazugságokat terjesztgettek. Azt még elmondom, ilyen eset volt korábban is.
3 hónapos terhes voltam, mikor elmondtuk mindenkinek, hogy babánk lesz, persze nekik is ( itt még nem voltunk jóba). Aztán párom megkért felejtsük el amik történtek, menjünk el hozzájuk. Belementem. Jártunk is néha hozzájuk
Domi születése után ránk akartak telepedni, de megkértük őket hagy találkozzunk 2 hetente, hogy azért nekünk is legyen olyan hétvége, hogy hárman vagyunk együtt. Nem tetszett nekik. Annyit még tudni kell, hogy az én szüleimet Domi az első perctől kezdve elfogadta, főleg anyukámat. Ő szokott is rá vigyázni fél napokat, amíg mi a párommal kikapcsolódunk. Anyummal nagyon szeret lenni, sokat játszanak és nem hiányol. Ezt onnan tudom, hogy amikor ott vagyunk én és a pici hetköznap akkor szinte csak a mamával akar játszani, például ilyenkor anyum tudja elaltatni is. Anyumat akárhányszor meglátja már mosolyog és menni akar hozzá.
Párom szüleinek nem tetszik, hogy anyumékkal jobban el van, ezt egyszer szóvá is tették páromnak, amire ő megmondta, ha ezt csinálják tovább nem fogunk menni 2 hetente sem. Ráerőszakolják magukat a picire
Én nem szoktam odaadni nekik mikor nagyon sír, de a párom van hogy hagyja. Sajnos az is előfordult, hogy a pici ilyen eset után nem aludt jól 2 éjszakát. Azt még talán tudni kell, hogy a párom szülei között se felhőtlen a viszony. Mit érezhet ilyenkor a kisfiam, mi lehet a baja? Mert bevallom én már ennek a 2 hetente szenvedésnek se tenném ki
Engem megvisel utána a dolog. Én feszült nem vagyok ha megyünk, túl vagyok a dolgokon, de a kisfiam nagyon zokon veszi a találkozókat. Volt jogy sírt a kezükbe és inkább probálták ők nyugtatni és nem adták oda, vagy éppen elvitték egy másik szobába ahol nem látott engem se és az apját sem.
Mi tudnánk tenni, hogy a fiamnak jobb legyen?
Választ köszönöm
Kedves Anya!

Elnézést a kései válaszért!

Nehéz lehet 2 hetente ezeket a feszültségeket átélni, a következményekkel együtt (nyűgösebb éjszaka), talán már előre aggódik, mi lesz, ha mennek.
Az biztos, hogy a babák, kisgyerekek könnyedén át tudják venni a kimondott és kimondatlan, ám a levegőben lebegő konfliktusokat, feszültségeket.
Ahhoz, hogy el tudja dönteni, mely út lenne a legmegfelelőbb Önnek, Önöknek, érdemes lenne, akár pontról pontra átbeszélni a kialakult helyzetet először a párjával, majd ha Önök megegyezésre jutottak, tudják egymást támogatni, akkor a kialakult helyzetről beszélni párja szüleivel is. Persze nem támadva, ítélkezve, inkább én-üzenetek formájában, pl. "én ettől és ettől a helyzettől így és így éreztem magam, stb.". Bízom benne, hogy tudnak olyan kölcsönös megelégedettségre szolgáló egyezségre jutni, mely könnyedebben élhető és kisfia is élvezheti apai nagyszülei társaságát is.
Azt gondolom, kisfiának szüksége van a nagyszülőkre (persze, nem mindenáron, de élhető formában), és a nagyszülőknek is az unokára. Néha ez az egymásra találás, öszehangolódás nehézkesebb, előfordul, hogy a nagyinak fel kell előbb dolgozni a családot ért nagyobb változásokat, de én hiszek a megbeszélés, érzelmi jelenlét erejében és kívánom, hogy együtt tudjanak dűlőre jutni!

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2016-06-06 10:54:48
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Nóra!
Kislányom 3 hónapos, a jelenség pedig, amiről érdeklődnék, 3-4 hete kezdődött.
Kétgenerációs családi házban élünk, együtt az anyai nagyszülőkkel, a szomszédban pedig ott lakik a dédimama és a nagybácsi. Őket a kezdetektől ismeri. Illetve az apai nagyszülők és dédimama sem laknak messze, velük is heti szinten találkozik. Azonban néhány hete megfigyeltem, hogy a kislányom gyakran elkezd sírni, ha a nagypapa vagy a nagybácsi kerül képbe, ha beszélnek hozzá, egy darabig figyeli őket, esetleg halványan mosolyog is, aztán elkezd sírni. Ez néha előfordul a nagymamánál is, de nem olyan gyakran. Ez egyaránt érvényes azokra a nagyszülőkre, akikkel együtt lakik, és azokra is, akiket ritkábban lát. Egyik este annyira elkezdett sírni a nagypapának, hogy szinte visított, egyszer hallottam így sírni születésétől kezdve, amikor a 2 hónapos oltást kapta. Alig tudtam megnyugtatni, és az este folyamán többször is felsírt, mikor a nagypapa már nem volt jelen, akkor is. Anyukám szerint fájt valamije, de én erről nem vagyok meggyőződve, szerencsére az orvos sem talált nála semmit, rámondták, hogy biztosan fájt a hasa. Szerintem pedig apukámra reagált így, és volt egy hasonló, csak nem ennyire durva eset a nagybácsival is. Semmilyen rossz élménye nem kötődik tudtommal hozzájuk, és szerencsére az édesapjával ezt nem csinálja, de elképzelhető, hogy most valamiért kiborul a férfiaktól? Miért lehet ez, és hogyan reagáljuk le? Nagyon sajnálom a családtagokat is, mert rajonganak a piciért, de őrá sem akarok semmit ráerőszakolni.
Válaszát előre is köszönöm!
Adrienn
Kedves Adrienn!

Ez biztosan meglepő és egyben ijesztő tapasztalás volt! A babáknál előfordulhat olyan, hogy akár egyik napról, pillanatról a másikra sírással reagáljanak bizonyos személyekre (az ő érzelmeikre, jelen állapotukra), akár anélkül, hogy konkrét rossz tapasztalata lett volna velük. Tulajdonképp ez csúcsosodhat ki abban, mikor a szeparációs szorongásról beszélünk:ha anya eltűnik a látótérből, a baba keserves sírásra fakad, mert ráébred hogy anya és ő nem egyek, ezért folytonos testkontaktusra van szüksége a megnyugváshoz.
Amit leírt kislányáról, még nem ez a fajta jelenségnek tűnik, pláne, hogy ez a szakasz fél éves korhoz közeledve kezdődik a leggyakrabban (egyéni eltérések persze adódhatnak!). Leveléből azt érzem, hogy kislánya valamire jelzést adott Önöknek, a szülőknek, hogy valamiért abban a helyzetben nem érzi jól magát. Nem valószínű, hogy konkrétan adott személynek szólt, hogy őt magát utasította volna el, csak már nem kívánt abban a helyzetben maradni. És ő ugye szavakkal még nem tudja elmondani, ha valami számára épp nem megfelelő, viszont a sírásra van reakció, válasz.
Az érintettekkel érdemes megbeszélni, hogy ne vegyék ezt magukra, érthető, ha rosszul esik, de higgyék el, a kislány most is szereti őket, ez nem ellenük szól! És persze, érdemes továbbra is a kislányuk jelzéseit tiszteletben tartva reagálni, ahogy eddig is! Sokszor érzi egy baba magát a legjobban anyánál, ebben lehetnek intenzívebb és lazább szakaszok, s ez így van rendjén! Nagyon jól tette, hogy kislányát próbálta megnyugtatni a saját testközelségével!
Bizonyos sírások konkrét okát sosem találjuk meg, nem megnevezhető (ez nagyfokú nehézséget is jelenthet, hisz olyan megnyugtató, ha tudom az okot s ezzel meg is szüntethetném a kiváltó okot), de minden esetben a célravezető, ha a babát meg tudjuk nyugtatni, az érett idegrendszerrel és személyiséggel rendelkező felnőttel pedig megbeszéljük, hogy ne aggódjon, szeresse továbbra az unokát bátran, mert ő is szereti őket, csak meg vannak a saját jelzései, érzelmei, véleményei s ez ugyanolyan fontos, mint bármelyik más embertársunk érzésvilága!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2016-03-17 09:35:39
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Krisztina! 4 hónapos a lányom, és nagyon nyűgös, nyugtalan, és rengeteget sír. Az első hónapokban amikor állítólag "csak enni és aludni" kellett volna, akkor alig aludt, inkább sírdogált. 3 hónapig hasfájós volt, de most mire fogjam rá? Most többet alszik, de minden elalvás előtt ordít ahogy csak bír. A babakocsiban eddig aludt 2 órákat, aztán egyik napról a másikra visított benne. Most már csak úgy tudom levinni levegőzni a kocsiban, amikor nagyon álmos, akkor 10 perc bőgés után elalszik. Ha felébred, akkor viszont folytatja a sírást. Fürdetésnél nem volt vele gond, most ahogy kiveszem a vízből és törölgetném, visít egész addig, míg fel nem öltöztetem, utána nagy nehezen megnyugszik. Van olyan napja (elég sűrűn), hogy hiába játszom vele, énekelgetek, mondókázok, egy rövid mosoly után folytatja a nyöszörgést. Enni 2 2és1/2 óránként eszik, szoptatom. Este így alszik el, de mostanában cumizik inkább a mellemen, ami nekem már fáj. Éjszaka alszik, általában 2-3 óráig, aztán 6-kor ismét fent van, de a kettő között nagyon nyugtalanul alszik. Még álmában is nyöszörög, néha felsír. Orvosnál voltunk, szervi baja nincs. Szerinte nehezebb az átállás neki erre a világra. Néha azt hiszem, hogy mindentől fél, bár nem tudom miért! Én már teljesen kikészültem tőle, úgy érzem minden csak rosszabb lesz, és nem tudom mit tegyek, hogy végre boldog baba, én meg boldogabb anyuka legyek! Ha van valami tanácsa örömmel kipróbálnám! Rámférne valami csoda! Köszönettel: Noémi
Kedves Noémi!

Kérdése hozzám került, ha nem bánja, válaszolok rá!

Ha jól értem, akkor kislánya tulajdonképpen újszülött kora hasonló megnyilvánulásokat mutat. Levele végén utalást tett arra, hogy talán nehéz számára az átállás erre a világra. Ezért teszem fel a kérdést, kislánya születése és a szülés körüli időszak hogyan zajlott, történtek-e nehézségek, melyek feldolgozásra várnak?

Igen, sajnos, az van benne a köztudatban, hogy egy újszülött, csecsemő csak eszik-alszik, de ez sokszor kiderül, hogy nem így van. Vannak babák, akik születésüktől fogva élénkek, mocorgósabbak, sokat vannak ébren, nem a "nagykönyv" szerint működnek. Az nagyon jó, hogy kislánya szopizhat, a nehézségek közepette is talán ez egy olyan kapcsolódás lehet Önök közt, amiben egymásra találnak, s közben kislánya hozzájuthat nem csak a táplálékhoz, hanem az anyatejben található nyugtató és egyéb jótékony hatású összetevőkhöz is.
A babakocsit sem minden gyerek tolerálja jól, hiába ez az "elvárt" egy babától társadalmi szinten is. A hordozáson gondolkodott esetleg? Ez a módozat nagyon sok esetben nyújt hatékony segítséget a nyűgös, nyugtalan időszakokban, hisz a testközelség alapvető igénye a babáknak és megnyugtató lehet számukra az anyai testközelség, s a megfelelő hordozóeszköz szorossága, s így az altatási idő is lerövidülhet, s ha már a baba érzi, hogy elég volt az ingerekből, egyszerűen visszavonulhatnak ebben a pozícióban.

A három-négy hónapos kor eleve egy fordulópont a babák életében, s ez is okozhat átmeneti nyugtalanságot számukra. Elkezdenek egyre jobban kifelé fordulni, egyre nagyobb mértékben veszik be a külvilágból érkező ingereket. A szoptatási idő is lerövidülhet, melyet majd éjszaka igyekezhetnek pótolni, ill.hangsúlyosabbá válhat a komfortszoptatás iránti igény. Ha jól van mellre tapadva a baba, a hosszabb mellen töltött időnek sem szabadna fájdalmat okoznia fizikailag.

Érzem elkeseredettségét, s aggodalmát, talán önmagában keresi a hibát, de higgye el, kislánya számára Ön a legjobb! Ön pontosan érzi, hogy kislánya jelzéseket ad Önnek, s Ön mindent meg is tesz azért, hogy a megfelelő választ adja neki! Talán érdemes lehet megvizsgálni, volt-e Önben elvárás, milyen egy ideális kisbaba, van-e környezetéből érkező elvárás, hogyan kellene Önöknek együtt lenni, működni, milyen egy "jó" baba, s egy "jó" anya? Néha az elvárások azok, amik akadályozhatják a természetes áramú kapcsolódást s kételyeket ébresztenek bennünk, amikkel aztán nagyon nehéz időnként megküzdeni.

Az mindenképpen megnyugtató, hogy orvosi szemmel nincsen semmi elváltozás, probléma.

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2015-08-01 13:08:52
Olvasói értékelés: 5/5
kedves Nóra!
A 2 éves kisfiam kedvenc mûsora a tvben Barney és barátai.Egesz nap azt nézné.Kapott tôlünk kicsiben egy plüss Barneyt.Elsôre magahoz sxorította nagyon megilletôdve nézte aztan bekapcsoltam es dallamosan jatszotta a fôcimdalt.Ettôl el kezdett sírni és azota nem kell neki a plüss dino.A meset azonban továbbra is szereti.A plüss dinot ha meglátja rögtön legörbül a szája.Erõltetni nem fogom csak a kérdésem,hogyan barátkoztassam meg vele.A zenélõ kütyüt már kiszedtem belôle.Amúgy a kisfiam nem egy félôs szégyenlôs gyerek.Bátran odamegy idegenekhez megöleli ôket az ugatós kutyák a kedvencei nem fél tôlük.
Válaszát elôre is köszönöm
Üdvözlettel Dóra
Kedves Dóra!

Azt gondolom, az idő megoldja majd ezt a problémát! Az erőltetés szerintem sem lenne optimális. Ha szem előtt van a plüss, tehát kisfia számára hozzáférhető, de teljesen rá van bízva, közelít-e felé, szeretne-e játszani vele, akkor a saját tempójában, a számára megfelelő módon várhatóan befogadja majd a játékot.

Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-04-25 14:31:59
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözlöm!Másfél éves kisfiam sokszor az őrületbe kerget nemcsak engem,hanem a közeli hozzátartozókat is.Borzasztó anyás,olyan szinten hogy ha kimegyek a szobából,csillapíthatatlan hisztiben tör ki,és ez akkor is így van,ha elmondom neki hogy anya most ide meg oda megy,sőt ilyenkor már abban a pillanatban elkezdi az üvöltést,még egy lépést sem tettem.Az hogy másra hagyjam lényegében lehetetlen,volt már többször próbálkozás 7 hónapos kora óta,csak annyi,hogy 20 percre kellett valahová elmennem,addig a mamával volt,de borzalmas volt.Csak sír és sír....illetve hisztizik csillapíthatatlanul,a fejét az ajtóba ütögeti,és úgy kiáltozik utánam,már a sok sírástól nemegyszer hányt is.A helyzet akkor sem jobb ha a 3 éves nővére is ott van.Amint hazaérek,megnyugszik.Egyedül apával van el,de nyűgösebb napokon még vele sem,sőt ha éjjel felébred,akkor sem jó,ha apa megy hozzá,addig hisztizik,rugdos,csapkod amíg én fel nem kelek és megyek oda.Egyre nehezebben viseljük mindannyian a helyzetet,főleg én,nagyon nehéz szívvel hagyom mostmár bárkire,mert tudom hogy nem fog lenyugodni.Miért van ez?Egyszerűen csak szeparációs szorongás?Normális ez?És ez sosem fog elmúlni?Miért nem tudom vele megértetni hogy anya nem megy el örökre?Azt reméltem ahogy nyílik a kis értelme ez elmúlik idővel,de hiába elmondom szépen neki hogy anya most elmegy egy kicsit,hiába "elszökök" előle,sehogy nem jó.
Kedves Kérdező!

1,5 éves kor körül jelentkezik az ún. újraközeledési krízis, ami nagyon hasonlít a szeparációs szorongáshoz (ami hat hónapos kor körül kezdődik) megjelenését tekintve, de itt már arról is szó van, hogy a kisgyermek maga is el tud távolodni édesanyjától, ezért meg kell bizonyosodnia arról, hogy vissza tud menni, vissza mehet a Legfontosabb Másikhoz (Önhöz). Ilyenkor a különválás elég nehéz lehet és ha nem muszáj, akkor ebben az intenzív szakaszban nem is annyira javasolt.
Tehát ez a megnyilvánulás lehet a normális fejlődés velejárója is és átmeneti időszak.

Ha túl intenzívnek érzi ezt, kisfia megnyugtathatatlan, egyéb jelek is aggasztják, érdemes lehet átgondolni, történt-e valami változás a kisfiú életében, a családban?

Ha a hordozás nem túl idegen az Ön számára, az is sokat segíthet a teendők ellátásában és közben kielégítheti kisfia megnövekedett testközelségi igényét is.

Üdvözlettel:




Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-04-14 21:42:56
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!

A 20 hónapos kislányommal kapcsolatban kérném a segítségedet. Mindig is félénk, anyás természetű, az új, ismeretlen dolgokkal szemben bizalmatlan baba volt. A mozgásfejlődése is megkésett, neurológiailag negatív, de a családban több későn érő családtag is van. 4 héttel ezelőtt egy enyhe felfázást diagnosztizáltak nála. Első megbetegedése volt, még a védőoltások után sem volt hőemelkedése soha. Most sem volt semmi probléma, 2 napig volt egy kis láza, és a popsija volt pirosabb. De még ez is annyira megviselte, hogy a hőmérőzések és a popsiprobléma miatt az első nap végén már tisztába tenni is alig lehetett, annyira sírt, ha lekerült a pelenka. Ez egy pár nap alatt normalizálódott, azonban a fürdés azóta is rendkívül megijeszti, sír és reszket a kádban. Próbálkoztunk fürdőpelenkával, és akkor is sírt. A vizelet és széklet nem zavarja, így azt gondolom, hogy nincsenek már fájdalmai. Próbálkoztunk néhány dologgal: átvittük a kádat másik szobába, napközben bevontuk a játékba a kádat, együtt fürödtem vele, fürdette az édesapja is, játszottunk közben, volt, hogy 2 napig csak mosdattam, de nem vezetett eredményre. Már több, mint 3 hete meggyógyult, előfordulhat, hogy egy ilyen kisebb egészségügyi probléma is ekkora nyomot hagyott volna a kislányomban? Van esetleg valami ötleted, mivel szerettethetném meg újra vele a fürdést?
Válaszodat előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

Nehéz időszakon mentek most át! :-(
Ez a reakció a fürdésre egyértelműen a betegség óta tapasztalható?

Igen, sajnos előfordul, hogy egy-egy betegség, az azzal járó élmények nyomot hagyjanak a testükben-lelkükben.

Nagyon valószínű, hogy inkább az idő az, ami a legnagyobb segítőtársatok lesz és a végtelen türelem. Hogy a maga tempójában dolgozhassa fel a történteket.
Nagyon jó dolgokat próbáltatok ki, hasonlókat javasoltam volna én is (főleg az együtt fürdést :-) ), de néha nem a megoldáscentrikussággal tesszük a legtöbbet, hanem a puszta jelenléttel, értő és érző figyelemmel, amikor "csak" mellette vagyunk, értjük és érezzük őt és meghallgatjuk a fájdalmát, 100-szor vagy 200-szor is, miközben szavainkkal és testünkkel, érintéseinkkel is azt fejezzük ki felé, hogy "így is szeretlek, "elmondhatod", amit érzel, melletted állok!"
(Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ebbe elfáradnotok és ne lenne a legjobb kiiktatni ezt az egész helyzetet.)

Ha nincs már semmilyen fizikális probléma, akkor én ebben az irányban mennék tovább.

Kitartást kívánok Nektek!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-09 22:42:18
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Doktornő!
15 hónapos vegyespáros ikreim vannak. Alapvetően nyugodt, értelmes, önmagukat elfoglalni (nyilván az életkoruknak megfelelően) tudó babák. A kisfiam nagyon előreszaladt a fejlődésben, kb. 10 hónapos kora óta egyedül jár, de a kislányom lassabban fejlődött, ő pont egy hónapja kezdett járni. Gondolom, hogy ez utóbbiból is adódik jónéhány probléma közöttük. A kislány gyakran elesik, felborul részben a saját lábában, részben valamiben megbotlik vagy a tesó dönti fel. Ez lényegében szinte 2 percenként előforduló eset. Ilyenkor jön a sírás. Valamint a tesó elveszi tőle a játékokat, ilyenkor is sírás van. Vannak napok, amikor szinte egész nap folyamatos nyekergés, vinnyogás, sírás, ordítás, stb van. Délután pedig - gondolom a fáradtságtól - kb. 5-től 7-ig folyamatosan csetlenek-botlanak, semmi nem jó nekik, egy permanens nyekergés az a két óra. Nyáron ilyenkor nem volt különösebb gond, elmentünk sétálni, de most, hogy sötét van, a mi környékünkön ezt nem lehet megtenni. Kérem, adjon tanácsot, mit lehet tenni a délelőtti tulajdonképpen ok nélküli nyekergéssel, kell-e egyáltalán reagálni rá, ha igen, akkor hogyan kellene? Illetve a délutáni, fáradtságból adódó sírással. Próbálom ilyenkor lekötni őket közös játékkal, de ez 2 órán keresztül nem nagyon megy. Talán ebben a korban még nem is köti le ennyi ideig semmi a figyelmüket. Őszinte leszek, ez a folyamatos nyafogás teljesen fel tud őrölni és a vége az, hogy kiabálok, amit persze nem szeretnék és utólag általában meg is bánom.
Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!

A 15 hónapos kor önmagában nézve is intenzív korszak, egy gyermekkel is! Ne hibáztassa magát, amiért nehézségekbe ütközik vagy elfárad időnként!
A soraiból azt látom, mindent megtesz értük és hogy béke legyen. Talán túl sokat is!
Igazából, az teljesen természetes dolog, hogy vannak konfliktusok is, tesók közt is. Egyre közelednek az én kialakulásának időszakához, egyre több mindent képesek megtenni egyedül és nagyon erősen törekszenek is erre.

A tesók (ikrek is), sokszor teljesen más személyiségűek, eltérő a temperamentumuk, ahogy a fejlődésük üteme is. Lehet, hogy némi könnyebbséggel járna, ha a kislánya is hasonló ütemben haladt volna és akkor a csetlős-botlós része most hiányozna a mindennapokból már?
Mikor kicsit stabilizálódik egy új mozgásforma, általában nyugodtabb időszak jön e tekintetben, addig pedig- vérmérséklettől függően- hangot adnak a csalódottságnak, hogy nem úgy sikerült, ahogy ő azt fejben összerakta. Nagyon nehéz időnként ezt türelemmel kísérni, de igazából megéri, hiszen ezzel olyan mintát kap, amiben mindenki egyedisége elfogadásra kerül.

Valóban, a téli időszakban nehezebbek lehetnek bizonyos napszakok, mikor nem lehet annyi korlátlan időt kinn tölteni, de a gyerekek teljes és állandó lekötése sem kizárólagos szülői feladat. Inkább némi inspiráció, egy játék folyamat elindítása, de leginkább a gyermek fantáziájának kiteljesedése a cél. Rábízni, miből mit talál ki. Persze ez sem magányos tevékenység a gyermeknek, de a fantázia és kreativitás szárnyalása remek dolog! Az ehhez való hozzásegítés inkább kívánatos, mint kitalálni pontosan mit csináljanak, most mi lehetne a jó.

Lehet, hogy a megfeszített és békét elérő igyekezet helyett ki lehetne próbálni a "csak úgy vagyunk" típusú együttlétet. Esetleg dinamikusabb zene bekapcsolásával, egy együtt bohóckodós táncolás, akadálypálya építése a lakásban, finom birkózás, vagy fáradtság esetén összebújás, vagy kivárás, mit kívánnak a gyerekek, nekik mi esne jól.

Tehát az nem baj, ha vannak konfliktusok és nehézségek, mert ezek is az élet velejárói, a kérdés inkább az, hogyan reagálunk ezekre, megengedjük-e magunknak, hogy ezek is az életünk részei legyenek, mint az öröm, béke és nyugalom és mit kezdünk velük?

Nem muszáj a tökéletességre törekedni, szabad hibázni, gyengének lenni, elfáradni és segítséget kérni, ha lehet! A gyerekeknek pedig szintén szabad elfáradni, kiadni az érzelmeiket, segítséget kérni (ami náluk sírással, nyafizással, akár "hisztizéssel" fejeződik ki), megmutatni valódi természetüket, működésüket, rendetlenséget csinálni, jókat nevetni a káoszban, kísérletezni a tárgyak hangjával, anyagával, és még sorolhatnám.

Érzem soraiból a fáradtságát, ha van módja, segítség kérése, elfogadása esetleg sokat lendíthet a lelki feltöltöttségén.

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-12-29 18:18:35
Olvasói értékelés: 5/5
Üdvözlöm!
Hét hónapos a kislányom. Három hetes koráig semmi probléma nem volt,átlagos nyugodt baba volt. Sajnos volt akkor egy 3 napos kórházi megfigyelésünk, és azóta nagyon eldurvult. Csak és kizárólag ölben hajlandó lenni, amint nem így van síkit,örjöng,és légzés kimaradása van, mármint képes 20-30 másodpercig vagy tovább visszatartani a légzést. Próbáltuk leszoktatni az ölben levésről, de egyszerűen nem lehet. Hetekig próbáltuk, hol babakocsiban,hol járókában, de nem sikerült,csak még rosszabb lett. Ha én nem vagyok a közelében akkor képes perceket ellenni,de így sem mindig
Az éjszakáink is rémesesek. Már egy ideje (hónapok óta) 5-10 percenként kel,sírva, van hogy a cici megnyugtatja de van hogy az se és képes fél órákat síkitani. Ha egy éjszaka 2 órát alszom akkor már boldog vagyok,de ez nagyon ritka. Eddig az orvosok vagy hasfájásra fogták, vagy a fogára,de mi már mindent kipróbáltunk ami létezik. A szobát 4x rendeztük át, 2x cseréltünk kiságyat,a mi ágyunkat is. Vacsorára is mindent próbáltunk: tápszer,anyatej,tejpép,főzelék. Gyógyszerek közül:infacolt,espumisant,biogiait,nurofent, vibrucolt, chamomilt. Párásitottunk, minden fajta pelenkát kipróbáltunk,de ugyan úgy kel. Nappal maximum két órát alszik,de azt is részletekben. Egy dolog vált be,mikor a nagyszülőknél aludt egyszer nélkülem. Akkor 10-től hajnal 2-ig aludt,de sajnos erre nagyon ritkán van lehetőség.Sajnos kezdek ott tartani hogy már emiatt komoly egészségügyi gondjaim vannak. Hová fordulhatnék? Mit tehetnék?
Köszönöm.
Kedves Édesanya!

Megértem érzéseit, nagyon fárasztó tud lenni az a féle intenzitás, amit kislányánál tapasztal!
De tudnia kell, hogy ez a féle "anyásság"ennek a kornak természetes velejárója, ez a szeparációs szorongás, ami valahol öt és nyolc hónapos kor köztbkezd megmutatkozni.
Ez arról szól, hogy ahogy Anya kikerül a látótérből, szorongás és félsz lesz úrrá a csemetén, szüksége van az állandó testkontaktusra,a biztonságérzetre. Az erre utaló jelek akkor is megjelenhetnek, mikor idegen vagy rég/ritkábban látott idegen bukkan fel a gyerkőc közelében. Ez tulajdonképpen pozitívumként is felfogható, hisz azt jelzi, Ön és kislánya közt kialakult a kötés, a kötődés, de kétségkívül nagyobb fokú érzelmi és fizikális jelenlétet követelő időszak ez. Hullámzik ennek intenzitása, de ez a féle szorongás lelhető el a közösségbe való beszoktatásnál is, tehát ez kíséri a gyermekkort.
Ilyenkor az éjszakai ébredések is gyakoribbá válhatnak, mely szintén a fejlődés és ennek a korszaknak a természetes velejárója. A babának meg kell arról győzódnie, hogy gondozói, akik szeretik és vigyázzák őt, még meg vannak. Mindehhez hozzátársul a mozgásfejlődés és esetleg a fogzás is, ami pluszban fokozhatja az ébredések számát.
Ha pedig kislányának volt a kórházi élmény miatt szeparációs élmenye, hiszen ijesztő az idegen hely, vizsgálgatják, megfigyelik, nem tudom, végig mellette lehetett-e Ön, de az ilyen tapasztalások mindenképp bizonytalansággal járhatnak és félelmetesek, tehát bizony ez is teheti kislányát még ragaszkodóbbá.

Azt gondolom, kislánya jelzései Ön felé érthetőek, természetesek és ösztönösek, épp ezért ezekről megpróbálni leszoktatni nem biztos, hogy jó irányba vezetne. De ezt Ön is érzi, hisz kipróbált jó pár dolgot, de nem hozta meg a várt eredményt. Valószínűleg azért nem, mert kislánya problémája nem ilyen hiányokból fakad, hanem élete jelen szakaszában megnövekedett természetes igénye édesanyja iránt.
Nem szerencsés ezekben az intenzívebb időszakokban növelni a szeparációt, tehát a nagyszülői segítséget, ha lehet, érdemesebb lehetne olyan formán igenybe venni, hogy ők menjenek Önökhöz és segítsenek pl.a háztartásban, egyebekben, Ön pedig pihenjen! Ha édesapát be lehet vonni, az ő segitsége is vehetne le Önről terheket.
Fontos ilyenkor az extra pihenés, együtt aludni a kislányával napközben (is), ha lehet.
Talán Ön is megkönnyebbül egy kicsit attól a tudattól, hogy ez nem nevelési vagy egyéb hiba következeménye, hanem a fejlődés velejárója. Ha Önnek megfelel, nyugodtan kerülhet kislánya többször is mellre, nem tesz rosszat azzal, ha nappal is és éjjel is szoptat, többször is, igény szerint.

Szeretettel:
 


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-10-21 21:46:01
Olvasói értékelés: 5/5
Kedves Nóra!
Kislányom 7 hónapos, másodikként érkezett a családunkba. Első gyermekünk 3 és fél éves kisfiú, aki az első nehézségektől eltekintve, nagy szeretettel és türelemmel veszi körül kishúgát. A probléma az, hogy kislányom egy zsarnok. Tulajdonképpen ha nem nálam van, az ölemben vagy nem ülök a földön mellette 5 cm-nyi távolságban, akkor ordít és hisztizik. Amikor készülődöm a sétára, amikor reggelizünk, ebédelünk, uzsonnázunk, le kell hogy tegyem és ő néha annyira behergeli magát, hogy gyöngyözik a homlokán az izzadság és csak akkor nyugszik meg, ha felveszem. Szerintem ebből fakadó probléma, hogy a hátán vagy a hasán sem hajlandó már lenni, csak ülni akar és ez meg azért aggasztó, mert ugyan megcsinálta a forgásokat egy párszor, de nem használja, nem alkalmazza és így meg nem fogunk eljutni a mászáshoz. nem beszélve arról, hogy a kisfiammal is szeretnék minőségi együttjátszásokat. Ha elmegyünk sétálni, akkor addig alszik, míg megy a kocsi. Így kint sem tudok 100%osan a fiamra koncentrálni. Kezd a helyzet kicsit kétségbeejtő lenni, már csak azért is, mert az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot és nem akarok idegroncs anyuka lenni. Válaszát előre is köszönöm. Ditta
Kedves Ditta!

A fejlődés során, valamikor 5-8 hónapos kor közt megjelenik a szeparációs szorongás szakasza. Ez arról szól, hogy a gyermek fél külön lenni édesanyjától, már tudja, hogy ő és anya nem egyek. Ebben a szakaszban az Ön által is leírt jelek érzékelhetők. Tehát ez egy teljesen normális megnyilvánulás kislánya részéről és egész biztosan nem azért teszi, mert manipulálni vagy zsarnokoskodni szeretne vagy mert hozzá lett szoktatva a felvevésekhez.
Ez a szakasz minden gyermeknél megfigyelhető, de egyéni temperamentum kérdése is ennek intenzitása. Lehet, hogy kislánya eleve temperamentumosabb hölgyike lesz. :-)

A mozgasfejlődésben is megfigyelhető, hogy a végcél vizszintes emberkéből függőleges emberré válni. Tehát, ha ő ülni szeretne, szól arról, hogy fejben előrébb tart, mint amire esetleg teste képes, és a környezetből szeretne ehhez segítséget kérni. Ha önmagától, egyedül képes már az ülésre, akkor abba gyakorlatilag nem lehet beleszólni, mert csinálni fogja, ami nem baj! Ha egyedül még nem megy az ükés, akkor nem biztos, hogy pl. a megtámasztás célravezető. Általában ezek átmeneti szakaszok és rá fog kislánya is jönni, hogy kúszva-mászva gyorsabban és megbízhatóbban elerhetők a távolabbi dolgok is, több lehetősége lesz bármire. Tehát ha van tere és módja gyakorolni, akkor nagy valószínűséggel előbb-utóbb élni fog a lehetőséggel! Eddigi fejlődésével minden rendben alakult?

Talán azt is érdemes lehet átgondolnia, Önben milyen érzéseket kelt a kétgyermekes anya-lét? Talán érezheti úgy, hogy kisfia kevesebbet kap Önből, és ezert bűntudata lehet?

Segítsége van a hétköznapokban? Hogy lenne módja néha picit lecsípni valamely napokon az idejükből, amit csak kisfiára fordítana? Ezt lehet otthon is, pl.fürdinél vagy mese olvasásnál vagy ha alazik kislánya, akkor az alvás alatt valami olyat játszani a nagyobbik gyerkőccel, amit ő választ.

Kislánya testkontaktus igényére meleg szívvel ajánlom a hordozást, akár otthonra is, nem tudom, ebben az irányban tajekozódott-e már esetleg? Ezeket az intenzívebb, de érzelmileg és mindenhogyan fontos időszakokat segíthet élhetőbbé tenni a hordozás. A legtöbb visszajelzés ilyenkor az, hogy a gyermek nyugodtabb, szívesen nézelődik anya testéről, jókat alszik, stb. Ez a fajta nyugodtság pedig Önre is jó hatással lehet. A hordozás a mozgásfejlődésre sincs negatív hatással, sőt!
Ha szeretne a hordozásról többet is megtudni, szívesen válaszolok további kérdéseire is!

Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nem kell tökéletesen teljesíteni anyaként! Ön is elfáradhat, kimerülhet, és lehetnek igényei is! Az önazonosság fontos eleme a gondoskodásnak. Ha maga felé is válaszkészen fordul, megkonnyítheti a gyermekek felé is válaszkészen fordulni. Lehet, hogy sokat segítene most Önnek egy extra pihenés, fontossági sorrendek átkalkulálása.

Ám bízom benne, hogy már az is megnyugtatólag hat Önre, ha tudja, kislánya leírt megnyilvánulásai a fejlődés természetes velejárói és tulajdonképpen a kötődés megnyugtató jelenlétét jelzi. Nehéz és fárasztó lehet ez Önnek, de a hosszútávú hatásokat tekintve megéri kielégíteni a testkontaktus iránti természetes igényt.

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-08-18 22:15:23
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Tanácsot szeretnék kérni azzal kapcsolatban, hogy van egy kislányom, aki 9 hónapos. Az elmúlt pár hétben nagyon ragaszkodó lett, ami nem is lenne probléma, csakhogy fél az idegenektől, főleg a gyerekektől. (kb. 1, másfél hétig nem volt gyerekek közelében) Amelyik gyerek hangosabban beszél, hangosabban nevet, vagy éppen síkít, egyből sírva felém fordul, nyújtja a kezét, hogy vegyem fel. A család felnőtt tagjait már megszokta, rájuk csak nevet. Ez ebben a korban normális? Vagy mit tehetnék, hogy újra "megszeresse" a gyerekeket? Köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező!

Teljesen normális, ne aggódjon! Ez a szeparációs szorongás időszaka, ami az erősebb ragaszkodással jár, mert már tudja, hogy anya és ő nem egyek, és fél az elvesztésétől, ha csak egy percre is eltűnik a szeme elől, félni kezd és hangosan követeli őt, másik összetevője az idegenektől való félelelem. Már külön tudja választani az ismerőst az idegentől, és az idegenek, zajok szintén félelemmel töltik el, és a megnyugváshoz szintén csak Anya jó és ez így van rendjén.

Ez a jelenség hullámzó intenzitással hosszú folyamatban jelentkezik, nem pár napos-hetes dolog.

Teendő csak annyi van, hogy elfogadja ezt a jelenséget, kislánya reakcióit és mindig megnyugtatja őt, lehetőleg szoros testközelséggel.
Ha fárasztó is ez az időszak, gondoljon arra, hgy tulajdonképpen ez pozitív dolog, kislánya kötődését mutatja Ön felé.

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-08-29 15:25:36
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!

Kisfiam most 5 és fél hónapos, nagyon értelmes, ennivaló gyermek, de nagyon nehezen viseli, ha egyedül marad, mégha csak pár percre is. A házimunkát az alvásidejében csinálom, vagy ha a párom otthon van, rengeteget foglalkozok vele, énekelek, mondókázok, masszírozom, szeretgetem, de vannak olyan dolgok, amiket el kell végeznem úgy hogy ő nincs a karomban, és akkor a játszószőnyegre, ágyába teszem egy csomó színes játékkal, rágókával, cumival, és mindig mondom, hogy "Anya kimegy a konyhába / mosdóba, de mindjárt visszajön hozzád!" Ha pont tele van a pocija és nem is álmos (elég ritka hogy mind a kettő igaz legyen, mostmár egyre kevesebbet alszik nappal, pedig fáradt), akkor úgy 5-7 percig bírja sírás nélkül. Egyébként mire visszajövök a mosdóból, úgy sír, hogy áll a könny a fülében! és szinte fuldoklik, remeg a keze, lába, nagyon megijedek tőle. Hiába folytatnám vele a vidám játszást, mondókázást, éneklést, úgy ferhergeli magát hogy hosszú időbe telik megnyugtatni, nem felejti el a sérelmet a kis skorpió fiú. A legrosszabb, ha odaszólok neki mikor még nem vehetem fel, hogy "mindjárt kincsem!", mert mikor meglát, beleéli magát hogy felveszem, és ha látja hogy újra elmegyek, kikészül. Már akkor üvölt mikor a zenélő forgó felé nyúlok, olyankor kapcsol, hogy azért húzom fel neki, mert utána az ajtó felé fogom venni az irányt..Miért nem jegyzi meg, hogy mindig visszajövök?
Kérdésem: szerinted kinövi - ha igen, mikor?- vagy aggódjak hogy ennyire elkeseredik?
Nem anyás még, mert teljesen mindegy ki van vele (rokon vagy idegen nálam is jobban leköti őt), csak Ember legyen, a mozgó játék kevés neki.
Eddig is ilyen volt, de csak most jelent igazán nekem gondot, hogy a hozzátáplálást lassan elkezdtük (kevés volt a tejem), mivel frissen kell az ebédjét készíteni és az nekem ált. 20-40 perc (egy átlagos nőnél lassabban főzök) , nem mindig alszik akkor. Múltkor már kenguruban volt rajtam arccal felém, mikor az almáját pucoltam, pedig félek hogy a késhez nyúl. Vagy minden ebéd úgy kezdődik hogy előtte fél órát üvölt (autóshordozóból kifeszíti magát, csak a kengurut tűri, de egyre nehezebben bírom el, plusz veszélyes is lehet) vagy nem kap friss házi kaját..

Nem tudom hogy taníthatnám meg arra, hogy úgyis boldog baba lehet ha egyedül van időnkét egy kis időre, és hogy tudja hogy visszajövök (pl. jelelő beszéd?)?
A másik, hogy etetés közben pár perc után hirtelen elkezd sírni és kifeszíti magát a babahordozóból, pedig minden ízlik neki, minden kanál ételt lenyel és nagy étvágya van, de nem bír egy helyben maradni, az ölemben sem bírja sokkal tovább fészkelődés nélkül. Pár kanáltól nem lakik jól, állva nem etethetem, és sajnos legalább fél óra még 1,5 dl főzelék, püré bekanalazása. Ha erőltetem, hogy "na még egy kicsit", akkor talán rossz élmény lesz az evés, de ha rögtön kikapom a székéből, akkor félek egyévesen futólépésben fogom etetni az eleven kisfiút, és szaladgálás közben akarja majd elfogyasztani az ebédet, mert nem vártam el tőle félévesen, hogy egy helyben maradjon míg megeszi. Mi a helyes hozzáállás? Ki szeretném váltani a déli tápszert.
A két kérdés összefügg tehát: hogyan neveljünk türelemre?
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! Bocsánat a részletes leírásért!
Kedves Anyuka!

Semmi gond, a részletes leírás mindig jó!:-)
Kisfiad pont abban a korban van,mmikor kezdődik az ún.szeparációs szorongás, azaz, ha eltűnik a szeretett személy a látószögből, félelemerzet lép fel elég intenzíven. Ez nem egy tanult magatartás, hanem belső működés, ami természetes és a normális fejlődés tulajdonképp örvendetes velejárója. Ennek intenzitása a gyermek temperamentumától is függ.
Az, hogy a játékok nem elegendőek neki, az szintén ősi dolog, hiszen a babák még ősi programok szerint működnek. Régen is az volt, hogy a babák a törzs, falka többi tagjával voltak, valaki mindig fel tudta kapni, nem volt egyedül, de ha épp olyanja volt, elfoglalta magát. Tehát a társaság iránti öröm, vonzalom érthető és fontos dolog! :-)
Az, hogy ez meddig tart, megjósolhatatlan. Tulajdonképp ez hullámzó dolog, és nem szűnik meg úgy, mintha elvágták volna. A lényege ennek a folyamatnak, hogy biztonságérzete kialakulhasson,mmegszilárdulhasson. De ez nem tanítástól, szoktatástól lesz jobb. Törekedni érdemes arra, hogy érezze a megértést, pici kora ellenére vegyük komolyan félelmeit, érzéseit. Ennek a jelenségnek az elfogadásában szokott segíteni, ha az ő fejével, ő szemszögéből gondolunk bele, mit élhet át a baba, ha egyedül marad a hatalmas világban és nincs látótávolságon belül, akitől a biztonságot kapjuk!
Az tény, hogy ez elég megterhelő időszak tud lenni, de nagyon jól ráereztél, hogy a testközelséggel lehet könnyíteni a gyerkőcön! Kisfiad kora alapján már ki is nőtt az elölhordozós korból, ha pedig már túl van az 5-7 kg-os súlyhatáron, akkor mindenképp. Ilyenkor lehet váltani háti vagy csípőn hordozásra, ami talán neked is könnyebbséget lenne a veszélyérzetedet csökkentve. persze mindezt megfelelő hordozóeszközzel.
Az is jó lehet, ha a konyhában melletted lehet a földön, játszószőnyegen pl. Alsó fiókokat esetleg szabaddá lehet tenni neki és kedvére nézelődhet, kíváncsiskodhat melletted, így veled van, te viszont főzhetsz.
Tehát ebben a korban nem hiszem, hogy az értelmére kellene hatni, hiszen nem tudatosan sír utánad, hanem mert a babák így működnek és mert valós érzelmi szükségletét fejezi ki feléd, amit ő mélyen átél. Erre a legjobb szintén érzelemmel válaszolni és törekedni a megnyugtatására és olyan megoldásokat találni napközbenre is, ami megfelel mindannyiótoknak, akár újabb napirend vagy átdolgozás.

Étkezés: szerintem az a fontos, hogy az evés kellemes élmény maradjon, és lehetőleg együtt étkezzen a család, vagy ha te vagy csak vele napközben, akkor együtt egyetek. Ha látja Anyán, hogy az evés egy örömteli és élvezetes dolog, ő is ennek az élménynek a részese szeretne lenni. Nem javaslom az erőltetését a minél több szilárd ételnek, bár értem torekvésedet, a tápszer kiváltására. Egy ekkora gyerkőc sem tüntet el mindig ugyanakkora adagokat és nem is lehet pontosan kiszámolni, mennyit kéne ennie. Ha jelzi, hogy elég volt, akkor jóllakott. Egészében érdemes nézni ezt is: jókedvű, fejlődik, pisil-kakil eleget? Ha szeretnéd letenni a tápszert és áttérni csak a szilárd ételekre, ennek menetéről talán érdemes lenne megkérdezni egy kompetens személyt.

Meglátásom szerint türelemre nem igazán lehet nevelni. Amiből a gyerekek a legtöbbet szippantanak be az agyukba, a szülők mindennapi élete, megnyilvánulásai, tehát a mintaadás. Ebben a korban is nagyon intenzív megfigyelők. Kisfiad megnyilvánulásai nem türelmetlenséget jelentenek, hanem jelzéseket és látszik, milyen jól halad!:-)
Nagyon jól csináltad, hogy válaszoltál neki, nyugtattad a hangoddal, ha ki kellett menned, kipróbáltad a testközelséget. Ezek mind azt jelentik, hogy törekszel Kisfiad megértésére és ez így van rendjén, erre buzdítalak továbbra is! Természetesen vannak olyan esetek, hogy várnia kell kicsit, de ettől nem lesz lelki sérült. A lényeg a törekvés a megértésre, válaszkészségre, stb.

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-04-11 00:26:29
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Köszönöm válaszát, melyben kérte, írjam le bővebben, mi történt.
Az előző levelemben csak annyit írtam, hgoy 2,5 éves kisfiamnak olyan dalokat énekelgettem, amiket a pocakomban hallhatott, a nővérének énekeltem akkor. És egyszer csak elkezdett sírni. Nagyon megijedtem, kérdeztem, fáj-e valamije vagy az énektől lett szomorú, de nem szólt semmit, csak sírt. Eltereltem a figyelmét, abbahagyta a sírást, azóta nem is emlegettem fel.
A terhesség nem volt problémamentes - emiatt is ijedtem meg, vajon mit érezhetett... Végig féltem valamitől. Az elején attól, hogy beteg lesz (éppen 35 éves lettem). A 12 hetes kockázatelemzéssel végzett eredmények nem voltak megnyugtatók, a 18. heti végre megnyugtató eredményig rettegtem. Aztán jött pár hét nyugalom, majd bevéreztem (a méhlepény erei véreztek, az ő ellátása megfelelő volt). Két hétig kórházban feküdtünk, utána itthon, számolva a napokat, heteket, mikor nem lenne baj, ha már megszületne.
A terhességet is nehezen viseltem, vizesedtem, híztam, nehéz volt mozogni, de hát nem volt pihenés. Utána pedig túl sok... Alig vártam, hogy végre "kint legyen".
Félős kisgyerek lett. Most már nem annyira, bár vannak félelmei, ami a nővérének ilyen idősen nem voltak. Igaz, ő beszélni sem tudott még ilyen idősen ilyen jól. A kisfiam már mindent szépen el tud mondani, így a félelmét is. (A bagolytól fél, egy mesefilmben látott egy gonosz baglyot. Azt gondolom, ebben testesíti meg mindazt, amitől fél.) De nem fél az emberektől, állatoktól, bölcsödébe jár, szépen eszik-alszik-játszik, bár sokszor bántja a többieket. Indokolatlanul is. De ez egy másik prolémakör...
Attól félek, ez a sírás a méhen belül eltöltött időszak tükröződése. Ezért kértem véleményét.
Köszönettel,
Viktória
Kedves Viktória!

Köszönöm a részletesebb leírását!
Hogy a múltkori sírás az van-e köze a méhében töltött életnek, azt nem tudom, de az tény, hogy a magzat mindent érez, amit édesanyja is. De ez nem egyenesen arányos azzal, hogy ugyanazt kell majd a babának éreznie, megélnie kint, mint bent. Nyilvan hatással van, de több mindentől függ, ez hogyan fog megnyilvánulni. A veleszületett temperamentum, alapszemélyiségjegyek mind befolyásolnak. Ezzel csak azt szeretném mondani Önnek, hogy ne rombolja magát továbbra is azzal, hogy bizonyítékot keres saját hibájára, mert az is kihat mind a saját életére, mind a gyermekkel való kapcsolatára. Van különbség aközött, hogy van tudásom arról, hogy hogyan éltem meg a várandósságot, értek hatások, amikre én így reagáltam, feldolgozom es ezáltal nagy tehertől szabadulok meg, kiderítem, mi van aháttérben vagy önostorozásba fogok és bizonyítani próbálom, mekkorát hibáztam!
Lehet, hogy érdemes lenne a félelmeivel, saját lelki világával foglalkozni.
Önnek két csodálatos gyereke van, akik különálló, egyedi személyiségek, eltérő vonásokkal, eltérő személyiségjegyekkel, biztosra veszem, hogy mindkettő csodás egyéniség, akik díjazzák a személyre szabott bánásmódot és élvezik egyediségük megélhetésért! Támogassa őket ebben, és ha egyedül nem bírná szabadulni a bűntudattól, hibáztatástól, sokféle segítség igénybe vehető. Megéri, hiszen Ön pedig egy egyedi édesanya, rengeteg érzéssel megáldva!
Szívesen válaszolok Önnek továbbra is, ha igényli!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-02-02 20:48:31
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
A szerkesztő ajánlja