Történetünk főhőse Kata. 38 éves, 20 éve házasságban él. De kezdjük az elején.

Kata 15 évesen ismerte meg Lacit aki tőle 8 évvel idősebb volt, 18 évesen Kata hozzáment. Elhagyta szülővárosát, szüleit, elköltözött Laci szüleihez, egy kisszobában kezdték közös életüket. Nyár végére már az is kiderült hogy egyre több a konfliktus sokáig nem maradnak a szülői háznál. Őrült lakás, ház keresésbe kezdtek Lacival. Lacinak volt egy pici félretett pénze úgy gondolták a többit felveszik hitelként.

Novemberben már büszke ház tulajdonosok voltak a bankkal közösen akinek a házból 80% volt a tulajdona. Beköltözni persze nem tudtak a házon a falakon és egy rosszul feltett tetőn kívül más nem volt kész. De semmi sem volt gond hisz Lacival szerették egymást és csak ez számított semmi más. Laci egyébként is ezermester, jó szakmunkás igaz nem abban dolgozik, mert Pesten többet kereshet. Következő tavasz, nyár, építkezéssel, újabb hitelek felvételével telt. De végre november végén sajátba költözhettek. Igaz nem volt az egész házban csak a fürdőszoba kész a konyhában két szék egy asztal egy gáztűzhely volt. A kisszoba is siralmasan nézett ki egy ágy két fotel egy láda rajta a tv. De nekik mindez úgy nézett ki mintha egy kastélyba költöztek volna be.

Utána jöttek a kiábrándulás évei. Hétköznap reggeltől estig dolgoztak, rengeteg túlórával, hogy fizetni tudják a törlesztő részleteket, csekkeket. Hétvégén legtöbbször ketten dolgoztak a kicsi házon, hogy úgy nézzen ki, ahogy megálmodták. Kata is felment a fővárosba dolgozni a több pénz reményében, mindennap hajnali 4-kor kelt, 5 órakor már a vonaton ült, este 8 – 9 órakor érkezett haza. Szüleivel kapcsolata megromlott, mert egyre ritkábban járt haza, mert hétvégén, a házon dolgoztak. Gyerekre még gondolni se mertek.

Eltelt 12 év. A ház a kert kezdet úgy ki nézni ahogy megálmodták sőt végre letudták az utolsó kölcsönöket és végre valóban saját volt a saját nem a banké.

Kata egyre többször gondolt a gyerekvállalásra, betöltötte a 30, Laci mindjárt 40 éves. Laci is egyetértett vele bár szíve szerint még várt volna 1-2 évet. Szeretette volna egy kicsit az életet is élvezni. A 12 év alatt a nászúton kívül nem voltak egyszer sem nyaralni, moziba nem voltak egyszer sem, Kata valamikor imádott úszni a 12 év alatt összesen 4 alkalommal voltak strandon. Mindig csak a munka a munka. Elérték az álmukat 12 év alatt nem volt hitelük, úgy hogy szinte nulla segítséget kaptak, csak egymásra számíthattak. Kata engedett Laci kérésének. Tavasszal a születésnapjára meglepte egy Görögországi nyaralással. Soha nem volt még egyikük sem külföldön, főleg nem a tengernél. A nyár lázas izgalommal telt hogy mikor lesz már szeptember. Csodálatos 10 napot töltöttek a tengernél ez volt az igazi nászútjuk, nem a 13 évvel korábbi. Jött a következő év eljutottak végre moziba is többször, sőt még egy két színházi előadást is megnéztek, kiállítást, ősszel újra kimentek Görögországba. Igaz ez már nem volt olyan jó mint a tavalyi de ez is csodálatos volt. Eltelt két év úgy hogy végre magukra is gondoltak és nem csak a csekkekre, kölcsönre, házra. Végre nem csak a munkáról szólt az életük, hanem egymásról is.

De az idő nagyon gyorsan telt. Végül Laci is azt mondta legyen gyermek, hiszen nem fiatalodnak ők sem. Nem akar saját gyerekének a „nagyapja” lenni. Újévkor a pezsgő koccintás már erről szólt, idén ha Isten is úgy akarja szülők leszünk.

Hát azok lettek sokkal gyorsabban, mint gondolták. Februárban Kata terhességi tesztje pozitív lett. Sugárzott a boldogságtól Ő is Laci is. Kata jól érezte magát továbbra is dolgozott. Nyár elején Laci dereka feladta a több éves vezetéssel járó kínt és Pest közepén egy piros lámpánál csődöt mondott kiszállni se tudott az autóból. Több hetes orvosi kezelés következett. De nem idegeskedtek, az orvosok azt mondták pár hónap felépül visszamehet dolgozni. Eközben a kis pocaklakó gyönyörűen fejlődött Kata hasában, Kata is remekül érezte magát mindennap ment dolgozni igaz már nem az ötórás vonattal csak a hetessel járt pestre.

Szeptember végén a szülés előtt 1 hónappal a férjét berendelték a munkahelyére. Laci idegesen jött haza kiderült „közös megegyezéssel” 16 év munka után elküldték, mert ő rá nem tudnak, tovább várni elvégre 4 hónapja nem dolgozik. Mellesleg a 16 év alatt egyszer sem volt betegállományban csak most először.

Kata nehezen tudta csak meggyőzni Lacit hogy nem dőlt össze a világ, még úgy sem épült fel teljesen legalább együtt lesznek, ha világra jön a pocaklakó. Kata szülés előtt egy héttel hagyta abba a munkát, Lacinak először meg sem merte mondani, hogy most tudta meg hogy hiába keresett jól, bejelentve csak minimál bérrel volt, amit 6 év után most tudott meg. De hát ez a „maszek világ” mondta a főnöke búcsúzóul „jól kerestél, miért nem tettél félre”.

De fő az optimizmus. Kata egy hét múlva megszülte Lacikát egészségesen, újabb egy hét múlva már otthon is voltak. Semmi nem számított se Laci munkanélkülisége, se a 28.000Ft gyes, csak is Ők hárman.

A következő hónapok gyorsan teltek Laci nem talált csak alkalmi munkákat ahol hol kifizették hol nem, bejelentve persze nem volt, rendes helyre meg nem akarták felvenni mert 40 éves elmúlt túl öreg.

Kata meggyőzte Lacit hogy a gyes mellett elmegy Pestre takarítani, hiszen ott „jól” fizetnek ha jól dolgozol. Igaz nem vagy bejelentve nem fizetik az utazást de nap végén a kezedbe adják a pénzt. Így Kata is hetente 2-3-szor elment takarítani, napi 8-10 órát. Mire este haza ért hulla fáradtan Lacika már rég aludt.

Évek teltek így el Lacika már nagycsoportos az óvodában, Lacinak két éve van bejelentett munkahelye igaz csak a minimálbért keresi. Kata 4 órára bevan jelentve egy helyi vállalkozónál 38000Ft keres havi 160-180 órára, hétvégenként még mindig Pestre jár takarítani.

Kata Lacikát nézi ahogy a szőnyegen játszik és azt kérdezi Hol rontottuk el? Igaz nincs diplománk „csak” érettségink és szakmunkás bizonyítványunk meg egy csomó tanfolyamról papír amivel semmit sem érünk. De soha nem loptunk, nem álltunk segélyért sorba, nem vertük az asztalt az Önkormányzatnál ingyen ebédért, nem szültem 6 – 7 gyereket azért hogy a gyerekek után járó pénzből éljünk. Nézi Lacikát és igen átsuhan a gondolat a fejében „bárcsak meg se születet volna”, mire, erre a kilátástalan világra?

De a következő pillanatban már megfedi magát, hiszen ettől nagyobb boldogság nem lehet, mint két ember szerelméből született gyermeket nézni, ahogy játszik, ahogy mosolyog, ahogy felpattan a szőnyegről és oda szalad hozzád, átölel és súgja „anya szeretlek”.

Ilyenkor már semmi nem számít, a csekkek a fizetni való, hogy holnap már megint takarítani kell menni, csak a pici puha ölelő karok számítanak és az a két szó „anya szeretlek”.