A szülők tele vannak szorongással, bizonytalansággal: Talán nem „normális” a gyermekem? Miért nem  mehet a csoporttársaival együtt iskolába? Egyáltalán jót teszek neki, ha most küldöm iskolába, hiszen még annyira gyerekes, és játékos? Akárhogy is van, a szülők minden esetben erős aggodalmakkal és bizonytalansággal várják a vizsgálati eredményeket.
Az iskolaérettség azt jelenti, hogy a gyermek mind testileg, mind lelkileg, azaz fizikálisan, pszichésen, szellemileg és szociálisan is megérett egy magasabb fokú terhelés elviseléséhez.
Az iskolai oktatásban  az utóbbi években egyre inkább érvényesül a könyörtelen verseny-szellem: minél több ismeretet elsajátíttatni minél rövidebb idő alatt. Az osztálylétszámok magasak, a gyerekek egyre kevésbé számíthatnak a pedagógus egyéni odafigyelésére és segítségére. Az iskolai munkával járó feladatok és kötelezettségek maximálisan igénybe veszik a gyermekek teherbíró képességét.
Fontos, hogy a gyermekek minél érettebben és felkészültebben kerüljenek az iskolába.
Az iskolaérettség elérése nagyon sok tényezőtől függ: egyéni adottságok, öröklött és szerzett tulajdonságok: a szűkebb családi és a tágabb óvodai környezet által közvetített hatások, illetve egyéb, a gyermek fejlődése érdekében nyújtott fejlesztő programok, készségfejlesztő foglalkozások (sport, zenei, művészeti  stb.).
Elsősorban azonban az idegrendszer aktuális érettsége az, amely  meghatározza, hogy a kérdéses gyermek rendelkezik-e az adott életkorban általánosan elvárható készségekkel.
Amennyiben a gyermek szeptembertől iskolás lesz, egész kis élete alapjaiban megváltozik, és neki egyik napról a másikra alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez és követelményekhez.
Sok gyermek életébe először lép be a rendszeres korai  ébredés, mint állandó feladat és kötelesség. Az ébredéstől kezdve a gyermek egy szoros napi- és heti-rend alapján kell hogy éljen ezután. Az iskolában töltött idő alatt idejét 45 perces kötött feladatokat megszakító rövid, és gyakran feladatokkal teli 10 perces szünetek váltják. A tanítási órák mozgalmasak, nem hagynak teret a lazításra. Legtöbb gyermeknél a délutánok hasonlóan kötött formában zajlanak: iskolaotthon, vagy napközi, leckeírás, délutáni külön programok.
Mondhatnánk azt, hogy a felsorolás szándékosan kissé túlzó. Valóban. Mondhatnánk, hogy a gyermekek nagy része eddig is hasonlóan kötött időrendhez alkalmazkodott. Ez is igaz. Mi hát az a nagy változás, ami akkora nehézséget fog hozni az életében?
Elsősorban az, hogy a gyermek sokkal kevesebb idő fölött fog saját szándéka és belátása szerint rendelkezni. Alapvetően sokkal kevesebb ideje marad a kötetlen játékra, ami az idegrendszer lazítása és feltöltődése szempontjából nélkülözhetetlen. Tehát a gyermeknek valóban egy stabil, érett idegrendszeri felkészültséggel és érettséggel kell az iskolába lépnie. Mik hát ennek a jelei, milyen készségek érettségét kell látnunk?

Bár az iskolaérettségi vizsgálatok általában a gondolkodási stratégiák érettségét vizsgálják elsősorban, én a pszichés és szociális érettséget tartom mindennél fontosabbnak az iskolába kerülés eldöntésénél. A gyermek az előbb vázolt szoros időbeosztás miatt folyamatos és feszített idegrendszeri terhelésnek lesz kitéve. Szükséges, hogy idegrendszeri érettségénél fogva képes legyen ezt elviselni.
Nagyon fontos, hogy a gyermek erre az időszakra képes legyen kisgyermekkori impulzivitását szabályozni, ismerje és alkalmazza a várakozás, a türelem, a késleltetés készségeit. Tudjon irányítást elfogadni, együttműködni, kompromisszumot kötni. Rendelkezzen megfelelő szintű önuralommal, képes legyen kisebb kudarcok elviselésére és kezelésére. Ezen készségek hiányában kiváló intellektuális készségek megléte esetén is nehézkes, esetleg kudarcos lesz az iskolakezdés.
Természetesen az iskolaérettségnek számos egyéb kritériuma is van.
Ilyen a megfelelően koordinált mozgatórendszer: a tudatosan és pontosan irányított nagymozgások és finommozgások rendszere. Speciális próbákon keresztül nézik, hogyan mozog a gyermek a térben, hogyan mászik, szökdel és labdázik. Figyelik a térben való tájékozódás biztonságát, a téri viszonyok (előtt, mögött, alatt stb.) helyes alkalmazását, valamint a kétdimenziós papírlapon történő tájékozódást, a jobb-bal irányok pontos ismeretét, a saját testen való eligazodást, stb. A kéz és ujjmozgások ügyessége szintén jól tesztelhető.  Fontos kritérium még az érett nyelvi kifejező-készség és jó beszédértés, az életkornak megfelelő tájékozottság a gyermek szűkebb és tágabb környezetében (pl. személyes adatok ismerete), ok- okozati összefüggések meglátása, időben való megfelelő tájékozottság, a megfelelő számfogalom szintje stb.
Az a tapasztalat hogy amely gyermekeknél a pszichés funkciók éretlenségét tapasztaljuk, legtöbbször a nagy és finommozgások területén, valamint a  nyelvi érés terén is késés látható. Tehát valójában az egész idegrendszer lassabb érési folyamatát tapasztaljuk, ami természetesen nem betegség, nem  sérülés vagy defektus, csupán a gyermek egyéni fejlődéséből adódó saját tempó. Szerencsére nem kell várnunk addig, hogy ez a „probléma” az iskolaérettség kapcsán derüljön csak ki. Ennek már sokkal korábban jelentkeznek tünetei: A mozgásfejlődés általános menetétől eltérő fejlődésmenet (kúszás, vagy mászás kihagyása), megkésett beszédfejlődés, meglassúbbodott nyelvi fejlődés, lassabb vizuo-motoros fejlődés (nem szeret és nem is tud rajzolni), figyelmi és fegyelmezési problémák stb. Nem az egyes tünetek megléte számit, hanem a tünetek együttesének a jelenléte kell, hogy felhívja a szakemberek figyelmét a fennálló problémára.  4 -5 éves kor körül a lassabb idegrendszeri érés tesztekkel biztonságosan kiszűrhető, és megfelelő szenzoros terápiák alkalmazásával az idegrendszeri érés felgyorsítható.

Fejlesztő szakemberként mind a család, mind a gyermek szempontjából azt tartom szerencsésnek, ha az éretlen idegrendszer következtében fennálló tünetek időben, még 1-2 évvel az iskoláskor előtt kiderülnek, hogy legyen elegendő idő az esetleges hátrányok lefaragására. Ebben az esetben  nem rettegve és aggodalmakkal telve tekintünk az iskolakezdés  elébe, amely egyébként egy csodálatos, új világ kapuit tárja ki a gyermek számára.

Óvári Andrea
készségfejlesztö pedagógus
Kölyökpark.hu