Csernobilról hallgatnunk kellett - A japán Fukushima atomerőmű-katasztrófáról beszélnünk kell!

A csernobili atomkatasztrófa 1986. április 26-án történt az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil városok melletti atomerőműben (1. ábra). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2006-os jelentésében úgy fogalmazott: „a baleset hatásai által leginkább érintett területen élők körében – különösen, akik a robbanás idején voltak gyerekek – jelentősen megugrott a pajzsmirigyrák előfordulási valószínűsége. Ez nagyrészt a reaktorból az első napokban kiszabaduló radioaktív jód nagy mennyisége miatt történt, amely lerakódott a legelőkön, s így a tehenek közvetítésével a tejbe került, amelyet a gyerekek fogyasztottak. Mivel ez az anyag viszonylag hamar elbomlik, ha a környéken élők néhány hónapig nem fogyasztottak volna helyi tejet, a kialakult megbetegedések jelentős része elkerülhető lett volna.” Akkor nem lehetett beszélni, s főleg írni erről a tragédiáról. A hivatalos indok az volt, hogy „ne keltsünk pánikot”. Ennek ellenére igyekeztünk lehetőségeinkhez képest minden megtenni. Az már az élet sajátos fintora, hogy az akkori cenzorok ma aktív politikusként a sajtószabadság „lánglelkű” harcosai…

1. ábra

Most sem nem szeretnék pánikot kelteni, de úgy gondolom, hogy az érthető aggodalommal terhes kérdésekre illendő választ adni, másrészt felvetni azt, hogy ne csak ilyen tragédiák után gondoljunk a káros sugárzás következményeire, mert sajnos lakásunkba is befészkelhette magát a rákot kiváltó sugárzás. Csernobil tragédiájának legfontosabb késői következménye a pajzsmirigyrák előfordulásának drámai növekedése volt azok körében, akiket gyermekkorukban ért a sugárzás - mostanáig több mint 6000 esetet ismerünk. Tragédia a tragédiában, hogy mindez megelőzhető lett volna, ha az embereknek időben elmondják, hogy ne igyanak a szennyezett füvet legelő tehenek tejéből, amely nagy mennyiségű radioaktív (131-es rendszámú) jódizotópot tartalmazott.

2. ábra

A WHO-jelentés kitér arra is, hogy a sugárzással összefüggésben nem álló pajzsmirigyrákos megbetegedések esetén a halálozási arány – 2,8 milliós csoporttal számolva – éves szinten 4-6000 körül van. Ismert ugyanis, hogy a pajzsmirigy termelte hormonok (a tiroxin és a trijódtironin) jódtartalmú aminosav-származékok, szintézisükhöz a pajzsmirigynek jódot kell felvennie a vérből, és ha radioaktív jódizotóp van jelen, azt éppúgy felveszi, mint a "normális", nem sugárzó (127-es rendszámú) izotópot. A pajzsmirigyben felhalmozódó 131-es jódizotóp rákot okozhat, különösen gyermekekben.

A Fukushima-Daiichi erőműnél történt robbanások és a március 15-i tűz következtében radioaktív anyagok kerültek a levegőbe. A telephelyen a sugárszennyezés csúcsa 400 milli-Sv/óra volt. A húsz kilométeren belül lakókat már korábban evakuálták, de a tűz után a japán miniszterelnök felszólította az erőműtől 20 és 30 km közti távolságban élőket is, hogy maradjanak lakhelyükön, mert a reaktor közelében a sugárzás mennyisége jelentősen megnőtt. Az erőmű területén mért 400 milli-Sv/óra azt jelenti, hogy a dózis egy óra alatt elérte az egyéves egészségügyi határérték négyszázszorosát.

Mekkora sugárzás egy sievert? A sugárzás mértékegysége a sievert. Egy sievert 1000 millisieverttel (mSv) azonos. Az átlagember 2-3 mSv természetes sugárzásnak van kitéve évente, amelynek 80 százaléka természetes sugárforrásból (vízből, élelmiszerből, néhány sugárzó anyagból, és a kozmikus sugárzás révén a légkörből) származik. A maradék 20 százalék a mesterséges sugárexpozícióból ered: gyári sugárforrásokból, valamint orvosi berendezésekből. A CT-berendezésekben 2-15 mSv közötti sugárzást kell elviselnie a vizsgált szerveknek, egy röntgenvizsgálat során pedig 0,02 mSv sugárzást. Évente 100 mSv sugárzás már rákos daganatok kialakulásához vezethet! Egyszeri, egy sievert (1000mSv) mértékű sugárzás tartós betegségek kialakulását eredményezheti, de nem halálos. 5 sievertes sugárdózistól viszont az érintettek fele egy hónapon belül meghal.

Mekkora a sugárzás itthon? A hírforrások érthető módon újra és újra hangsúlyozzák, hogy a Fukushima-Daiichi erőmű teljesen más, mint a csernobili. Ez csak részben megnyugtató. Ezzel egy korábban megdönthetetlennek tűnő dogma dőlt meg: ezek az erőművek teljesen biztonságosak!(?) A Japánban lévő erőművek is! Bizonyára jogosan tette fel nekem a kérdést az egyik aggódó beteg, hogy a legbiztonságosabb erőmű ellenállna-e egy terrosista támadásnak (utalt szeptember 11.-re!)? Bizonyára nem! Úgy gondolom, hogy ezek után az emberiségnek el kell döntenie, hogy saját kényelme érdekében feláldozza-e nem csak önmagát, hanem Földünk teljes élővilágát…

Szerencsére nem tartunk itt. A magyar katasztrófavédelem tájékoztatása szerint a Japánban bekövetkezett katasztrófa csak nagyon kis valószínűséggel hathat a magyarországi sugárzási viszonyokra, mégis kiemelten ellenőrzik az ország környezeti sugárzását. A japán földrengést megelőző napokban 57 nano-Sv/óra minimum és 157 nano-Sv/óra maximum érték mellett hazánk háttérsugárzásának napi átlaga 90 nano-Sv/óra volt. Egy nano-Sv a mikroSv-nek is csak ezredrésze.

Hogy valakit ért-e sugárzás, könnyen megállapítható például a ruhájáról, a hajáról vagy a bőréről Geiger-Müller-számláló segítségével. Ugyancsak kideríthető a sugárzás radiojód-detektorral, amely a nyaktól 2-3 centiméterre tartva megmutatja, hogy a pajzsmirigyet érte-e radioaktív jód, és szüksége van-e az illetőnek jódtablettára. A fotók és TV riportok alapján Japánban az egészségügyi dolgozók az embereket Geiger-Müller-számláló és radiojód-detektor segítségével is mérték. A csernobili katasztrófa idején kálium-jodid tablettát javasoltunk, mivel ennek szedésével a pajzsmirigy telíthető a nem sugárzó jódizotóppal, ezáltal kivédhető vagy csökkenthető a radioaktív izotóp felvétele. A kálium-jodid a sugárzással való találkozást követő egy néhány napon belül képes kifejteni védő hatását, de minél később kezdi valaki szedni, annál kevésbé használ.

A jelenlegi helyzetben azonban erre nincs szükség, mert:

1. A kálium-jodid nem egy általános sugárvédő anyag, önmagában a radioaktív jód beépülését akadályozza meg. Erre csak akkor van szükség, ha a környezetben a radioaktív jód mennyisége megemelkedett, erről azonban nálunk szerencsére nincs szó.
2. A kálium-jodid alkalmazása (ha szükséges) nem napokon át javasolt. A készítmény szedése a katasztrófa bekövetkezése előtt és után 1-2 napig tanácsos, később már értelmetlen.
3. Ha Önnek pajzsmirigybetegsége van, pl. Basedow kór vagy gyulladás, akkor a kálium-jodid nem fog védeni, sőt kifejezetten káros lehet.
4. Ha pajzsmirigyműtéte volt és a pajzsmirigy működése csökkent, akkor a kálium-jodid nem indokolt.
5. A Japánban lévő katasztrófa tőlünk messze van, másrészt az uralkodó szélirány miatt sem kell most félnünk  jelentős sugárterheléstől.
6. Jelenleg a kálium-jodid alkalmazása több kárt okozna, mint hasznot, mert egyrészt nem jelent jelenleg védelmet, fölösleges, másrészt jelentősen megemelné a pajzsmirigybetegek számát. A jodid ugyanis fokozza az autoimmun gyulladást, mind fokozott, mind csökkent működét is kiválthat.
7. A jelen helyzetben a terheseknek sem célszerű magas dózisú jód tablettát szedni. Más szabadgyökfogó készítmények (erről még lesz szó): pl. a szelén szedése javasolt.

Beteg házak = beteg emberek? Már régóta észleltük, hogy egy-egy lakókörzetben szinte ugrásszerűen megnövekedett a daganatos betegek száma. A környezeti ártalmak sorában említhető például a radon, ami a rádium bomlása során keletkező radioaktív gáz. Korábban uránbányászokon figyelték meg a tüdőrák nagyobb arányú előfordulását, amit végül az emelkedett radon-szint „jelenlétével” hoztak összefüggésbe. Mivel a talajok mellett egyes építőanyagok is tartalmaznak természetes radioaktivitást, a bomlás során keletkező radongáz elsősorban zárt térben jelenthet veszélyt. Noha a természetes radonsugárzás főként különböző kőzeteknél emelkedhet meg, készültek nálunk is olyan épületek, amelyekben a szigetelőanyagként felhasznált, magas radontartalmú kohósalak veszélyt jelenthet. Az Európai Unió a lakó- és a középületekre nem szabott meg radonhatárértéket, ajánlásában beavatkozási szinteket javasolt csupán. Mivel az emberek idejük java részét lakásokban vagy a munkahelyen (tehát zárt térben) töltik, fontos feladat a magasabb radonkibocsátású építőanyagokból készült, illetve ilyen talajokon álló házak felmérése is. Sajnos hazánkban az utóbbi tíz évben nincsenek rendszeres radonmérések. Egy-egy konkrét eset kapcsán, időnként óvodákban, iskolákban végeznek a szakemberek vizsgálatokat. Ilyen radon térképre szükség volna, s csak remélhetjük, hogy ezeknek a tragédiáknak a bekövekezése után ezek el fognak készülni.

Mit tehetünk?

• Különösen, ha új lakásba költözünk vagy építkezünk, fontos tudni, mekkora radonexpozíciónak lehetünk kitéve. Ha felmerül a gyanú, hogy a lakás légterében radon található, érdemes megméretni annak koncentrációját. Ez viszonylag egyszerű módszerrel (Geiger-Müller-számláló segítségével) elvégezhető.
• Ha a radonszint magas egy lakásban, annak általában a padló vagy a födém építéséhez használt salak az oka.
• Amennyiben nem derül ki, hogy mi okozza a magas koncentrációt, akkor a gyakoribb szellőztetéssel kellő eredményt érhetünk el.
• A sugárzás megnöveli a káros szabadgyökök mennyiségét. Abban a helyzetben voltam már egyetemista koromban, hogy sugárvédő anyagokkal foglalkozhattam. Ezeknek egy része az emberi szervezet építőkövét képező aminosavak: pl. a cisztein szulfhidril (SH) csoportja miatt véd a sugárzással szemben. Nagy dózisban alkalmazva a sejtek osztódását leállíthatják, ezért kisebb dózisban érdemes szedni.
• Melyek a könnyen hozzáférhető, a szabadgyököt megkötő gyógyszerek?  Az anyagok egész sorát lehetne felsorolnom: Szelén készítmények (Seleno-Precise50 2x1 tbl), E vitamin (400 mg/nap), cisztein (a patikában ACC néven 1-3 tasak/nap). Ezek az anyagok védenek kis dózisú sugárártalom ellen. A természetes anyagok közül a citrusfélékből készített anyagokat és a galagonya kivonatát lehet megemlíteni. A galagonya kivonatból pl. 100 mg/kg 1 órával a besugárzás előtt jelentősen csökkentette a káros hatást.

Összegezve: az aggodalom érthető! Még nem késő, még lehet védekeznünk a sugárzás ellen. A pánik és az ennek következtében szedett készítmények viszont károsak lehetnek.

Mi az Önök véleménye,

• mit kellene azért tenni, hogy ilyen katasztrófák ne következzenek be?
• Hogyan védhetnénk meg biztonságosan otthonainkat és gyermekeinket, unokáinkat az otthoni sugárzástól? A sugárzás ugyanis nem csak a jelenlegi, hanem a még meg nem született generációkat is károsítja.

Prof. Dr. Balázs Csaba