Okoznak-e betegségeket (daganatokat, autoimmun folyamatokat) a mellimplantátumok?

Bebizonyosodott, hogy a gyártó PIP (Poly Implants Prothésis) nem engedélyezett szilikont használt. A csalásra orvosok jöttek rá, miután szokatlanul sok nőnél szakadt el az implantátum, így utólagos operációra szorultak. Perek sora indult, majd egy, a francia egészségügyi hatóságok által lefolytatott vizsgálat kiderítette: a gyár orvosi szilikon helyett annál tízszer olcsóbb, és az egészségügyi hatóságok által ilyen célú felhasználásra jóvá nem hagyott - általában matracokban, konyhai eszközökben, számítógépekben alkalmazott - ipari szilikonnal töltötte meg az általa forgalmazott implantátumokat.

A helyzet komolyságát jelzi, hogy Franciaországban mintegy félmillió nő nagyobbítatta meg a mellét, közülük 30 ezer kaphatott a becslések szerint 1992 és 2000 között, mintegy kétszázezer ún. PIP-implantátumot. A már megműtött nőkre újabb műtéti beavatkozás várhat és ez a becslések szerint Európa- és Amerika-szerte több tízezer nőt érint. Hazánkban  4000-4500 páciens lehet, akinek szembe kell néznie ezzel a szomorú ténnyel és a műtét szükségességével.

Elkeserítő statisztikai adat, hogy a kockázatosnak vélt PIP implantátumok előfordulásának gyakoriságát tekintve Magyarország a harmadik helyen áll Európában. A legújabb hír szerint, ha az implantátum életveszélyes helyzetet vagy betegséget idéz elő, és a beteg az egészségbiztosítóval finanszírozási szerződésben álló egészségügyi intézménybe kerül, akkor az implantátum eltávolítását is tartalmazó műtéti költségeket az OEP finanszírozza. Az eddigi vizsgálatok szerint a minőségileg hibás PIP implantátumok könnyebben szivároghatnak vagy szakadhatnak szét a szervezetben, mint más implantátumok, s idővel ennek kockázata feltételezhetően növekszik. Az ezen implantátumok töltésére használt szilikonzselé kiszakadás esetén a környező szöveteket irritálja, emiatt gyulladás alakulhat ki. A szivárgó vagy kiszakadt implantátumokból a szilikon részecskék eljuthatnak a környező (elsősorban a hónalji) nyirokcsomókba, így azok megnagyobbodását okozhatják (1. ábra, 2. ábra).

1. ábra: Ép implantátum	2.  ábra: Szétszakadt implantátum
1. ábra	2. ábra

Mindezek ismeretében az egészségügyi államtitkárság a szakmai kollégium érintett tagozatával együtt azt javasolja: „azok a nők, akiknek PIP implantátumuk van, illetve akik nem biztosak abban, hogy milyen típusú implantátummal rendelkeznek, keressék fel az operációjukat végző orvost, vagy azt az intézményt, ahol a beültetést végezték. Ezen felül hirtelen fellépő mellduzzanat, deformáció vagy a hónaljárokban tapintott megnagyobbodott nyirokcsomó észlelése esetén haladéktalanul forduljanak a kezelőorvosukhoz, hozzátéve: az orvosi felülvizsgálat félévente tünetmentesség esetén is javasolt.”  Fontos  tudni, hogy a beavatkozások költsége hatalmas: Franciaországban 60 millió euróra (több mint 18 milliárd forint) becsülik a rossz minőségű szilikon töltetek eltávolításának árát, de új implantátumok beültetését csak abban az esetben fizeti az állam, ha azokat eredetileg is orvosi rendelvényre - jellemzően rákbetegség miatt eltávolított mellek helyreállítására - ültették be.

Mielőtt a címben feltett kérdésre  próbálok  vázlatos választ adni, le kell szögeznem, hogy a történtek  nem jogosítanak fel senkit, hogy a plasztikai sebészet felett pálcát törjön. Az orvoslás ezen ága az elmúlt évtizedekben hatalmasat fejlődött és nagyon sok embertársunknak adta vissza az emberhez méltó életet. Utalok a mellrákok, a súlyos balestek utáni rekontstrukciós beavatkozások egész sorára, amelyekkel az élet minőséget javította és a rehabilitáció sikeréhez nagyban hozzájárult.

Az implantátumokkal szembeni elsődleges érv, hogy daganatot okoznak, ill. okozhatnak. Nem volna célszerű belemennem abba az eddig nem eldöntött vitába, amely ezt a kutatási területet körülveszi. Vannak ugyanis ezen állítás mellett és ugyanúgy ellene is szóló érvek egyaránt.  

Mi az, ami egyértelmű?

• Az implantátumokat támogatók is elismerik, hogy a beültetés után lényegesen nehezebb az emlő daganatának felismerése, még a legkorszerűbb Magnetic resonance imaging (MRI) módszer segítségével is. Ez megakadályozza a korai diagnózist és az időben elkezdhető kezelést. Az MRI viszont alkalmas arra, hogy felfedje az implantátum ép, szétszakadt, esetleg részben károsodott voltát.
   
• Így az MRI vizsgálatok is bizonyították, hogy  az esetek 21%-ban  az  implantátumok eresztenek, tehát  káros anyagok kerülhetnek  a környezetükbe és a szervezet távolabbi részeibe. Széleskörű, több éve folyó kutatás igazolta, hogy a szilikon autoimmun betegségeket képes okozni: ízületi gyulladásokat, izomgyulladást (polymositist), lupus betegséget, Hashimoto thyreoiditist, májgyulladást, bélgyulladást, krónikus tüdőgyulladást, szellemi leépülést, hajhullást (1. táblázat).

Milyen érvek szólnak az autoimmunbetegséget okozó hatások mellett?

Nagyon sok olyan beteget kezeltem, akiknek az autoimmun gyulladásos betegségében a szilikon implantátum  bizonyítható  volt. A legemlékezetesebb annak a fiatal asszonynak az esete, aki néhány éve keresett fel rengeteg panasszal és még több orvosi lelettel.  Fő panaszait az ízületi fájdalmak, hízás, nyakduzzanat, feledékenység, fényérzékenység, depresszió, allergiás tünetek, hajhullás képezték. A hozott vizsgálati  leletek nem nyújtottak lényeges kapaszkodót a betegség  megállapításában és kezelésében. Orvosi papírjainak szinte mindegyikében más-más diagnózist találtam. Tartósan kapott szteroid készítményeket és fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket, allergiás tünetek miatt mandulaműtétet végeztek, összes fogtömését kicserélték, tartós eredmény nélkül. Ezt követően kórtörténetét a gyermekkorától kezdve újra kikérdeztem, leleteit áttanulmányoztam, levetkőzése és fizikális vizsgálata során azonnal észleltem mellplasztikáját. Kérdésemre kicsit ingerülten válaszolva elmondta, hogy ezt 5 éve tetette be és eddig senki „nem akadt ki” ezen a tényen, s ennek nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottak. A vizsgálat során ízületi gyulladásos jeleket, helyenként hegesedést észleltem, a pajzsmirigye megnagyobbodott, hasa mindenütt érzékeny volt. A laboratórium eredményei is szisztémás és szerv-specifikus  (pajzsmirigy) gyulladásra jellemző adatokat mutattak. A részletes vizsgálatok során felvilágosítottam arról, hogy a protézis lehet betegségének kiváltó oka, ezért annak eltávolítását javasoltam. Ezt a beteg felháborodottan azonnal visszautasította és kontroll vizsgálatra sem jött el, csak két év múlva. Elmondta, hogy egy kisebb balesete volt és ezt követően az implantátumot el kellett távolítani. Azóta egyre jobban érzi magát és szégyelli, hogy nem hallgatott rám.

A nemzetközi szakirodalom a következő megállapításokat tette:

• A szilikon biológiailag aktív és toxikus anyag. Apró fragmentumokra esik szét, amely károsítja a daganatok elleni védekezésben fontos „gyilkos” (NK=natural killer) sejtek működését. (Seminars in Arthritis and Rheumatology 24:1 Suppl 1 [August 1994], 11-17.)
   
• Francia kutatók azt találták, hogy az implantátum körül kapszulaképződés, gyulladásos jelek figyelhetők meg (Revue de Medecine Interne 18:12 [1997], 955-966.)
   
• A szilikon bejuthat gyakorlatilag minden szervünkbe és idült gyulladást képes okozni (máj, nyirokcsomók, izmok stb.)  (American Journal of Pathology 152:3 [March 1998], 645-649.)
   
• Részletes immunológiai vizsgálatokat végeztek 310 szilikonos implantátumot kapott, még tünetmentes nőben és azt figyelték meg, hogy az autoantitestek: szilikon-, TPO- , májszövet elleni antitestek szintje jelentősen emelkedett volt (Current Topics in Microbiological Immunology 210 [1996], 327-336.).
   
• A szilikon  által kiváltott  betegséget: SID-nek („silicone implant disease”-nek) vagy  Shoenfeld's  szindrómának  nevezi az irodalom  (1. táblázat). A már említett tünetek mellett az jellemző, hogy az implantátum eltávolítása után megfelelő orvosi ellenőrzés, kezelés után  teljes mértékű gyógyulás következhet be.

Következtetések:

• A mellimplantátum behelyezése esetén alaposan kell mérlegelni az indikációkat, a potenciális előnyöket és hátrányokat egyaránt.
• Fontos, hogy - amennyiben feltétlen szükséges - tisztázni kell, hogy a  betegnek  van-e autoimmun betegsége, ill. a családban előfordult-e .
• Az implantátumok behelyezése után gondos orvosi nyomon követés indokolt.