„A játék olyan tevékenység, melynek közvetlen haszna nincs, magáért a cselekvésért folyik.” A játékpszichológia órán ezt a mondatot íratják le a leghamarabb a tanárok. S egyszersmind óva intenek attól, hogy úgy értelmezzük, a játéknak nincs semmi értelme, mivel nagyon is van. Sőt: a gyermekek tökéletesen képtelenek az érzelmi, értelmi fejlődésre nélküle.

Sok játéktípust megkülönböztet a játékpszichológia, melyek különböző korosztályokban bukkannak fel, illetve kopnak ki a gyerekek kedvenc játékai közül. Az építőjáték ezeken belül egy olyan kategória, mely szinte felnőtt korig elkísér bennünket, minden életkorban más alakot öltve. Ennek oka, hogy a konstruáló játék valójában mindenből egy kicsi. 
Egy építési folyamatot motiválhat pusztán az alkotás öröme, de lehet szerepjáték része, vagy akár az eszközkészítéshez is közelíthet.

• A kicsinyek általában csak az építés öröméért teszik, sokszor nem is feltétlenül ennek megfelelő játékokkal. Akinek kisgyermeke van, biztosan látott már teljesen indokolatlan tárgyakat (tálka, cipő, plüss, cumisüveg…) egymás mögé, vagy egymásra rakodva a lakásban.
• Később, ahogy a gyermek idősebb lesz és fejlődik, egyre többször használja rendeltetésszerűen a játéktárgyakat, az ilyen játékokat is elkezdi értelemszerűen építeni, szabályait követve összerakni. Ebben a korban már a munka-jelleg is megjelenik.
• Az iskolás korú gyermek már odáig is eljut, hogy ha két hurkapálcát celluxszal összeragaszt, a hosszabb bottal ki tudja piszkálni az ágy alá esett apró tárgyat. Itt az építőjáték mint barkácsolás jelenik meg, és erre már felnőtt tapasztalatok is tudnak majd épülni.

Jean Piaget svájci pszichológus elsőnek alkotott komplett, átfogó fogalomrendszert a gyerekek fejlődése és így a játék köré is.

A játéktevékenység alapján három korosztályt különböztetett meg:

0-2 éves korig: A felfedezés kora

Ezt a korszakot Piaget az explorációs játék korának nevezte. A játék célja ilyenkor a felfedezés, a világ megismerése. Ahogy a baba fogni, majd kúszni, mászni, járni kezd, egyre többet észlel az őt körülvevő világból. A felfedezésben és az értelmezésben egyaránt a játék segíti. Az építőjáték ebben a korban inkább még csak pakolászás.

2-7 éves korig: Játsszuk azt, hogy...

Piaget a szimbolikus játék korának nevezi ezt az időszakot. Talán a leggazdagabb, legszínesebb korszak. A „mintha-helyzet” megjelenik, a gyermek elkezdi fantáziáját használni játékaiban, a szerepjáték elemei megjelennek, majd kibontakoznak. Az építőjáték már garázzsá, házzá, autóvá formálódik a gyermek kezében, amit utána a szerepekben fel is használhatnak.

7-8 éves korban: Hé, te csaltál!

A szabályjátékok már óvodás korban előkerülnek, de igazán csak kisiskolás korban kezdik értékelni a gyerekek. Az írott és íratlan szabályok követésére ilyenkor már megerőltetés nélkül képesek. A kitartó játékot követő célba érést is ki tudják várni, annak örömét ki tudják élvezni.

A kockák, rudak, golyók ilyenkor már teljesen rendeltetésszerűen kerülnek a helyükre, belőlük lehet autópálya, versenyjáték. Amikor az építőjátéknak szabálya lesz, akkor csak piros kockából szabad építeni, az nyer, akinek magasabb lesz a tornya. Van azonban olyan is, amikor a szabály maga az építés, sok ilyen elven működő játék létezik, pl.: Jenga.

Mit fejleszt pontosan az egyes életkorokban az építőjáték?

1. Éntudat: A legelsőnek megjelenő fejlődési terület. A kisbabák, kisgyermekek fejében az „én csinálom” és az „én vagyok” között rendkívül szoros a kapcsolat. A csecsemő először a kezét veszi észre, anélkül, hogy tudná, az az ötágú valami hozzá tartozik.
Micsoda öröm, amikor az az apró kéz – tulajdonosa akaratának megfelelően – megragad egy építőkockát és egy másik helyre rakja! Még ettől is nagyobb csinnadratta, ha a korábban a toronyra feltett darabot egy jó nagy ütéssel le tudja verni onnan. Az első mozgásos tapasztalatokat segíti az építés.

2. Testkép: Az előbbi fogalom testvére a testtudat, kéz a kézben járnak. Hiszen nem csak azt veszi észre a kisgyermek az építés folytán, hogy mozognak az ujjai. Megtanulja azt is, milyen hosszú a kis karja, meddig ér el, milyen nagy a tenyere, hány kocka fér el benne. Amikor a totyogó a pipiskedést megunva odatol egy dobozt, sámlit az asztalhoz, hogy rámásszon, és elérje az asztal szélén lévő sütit, az is egy építéses tapasztalat, amely a testképpel függ össze.

3. Finommotorika, eszközfogás: Már az egészen kicsiny gyermeknek meg kell ragadnia a tárgyakat, uralnia kell a kezét. Ahogy nagyobb lesz, egyre finomabb mozgásokra, egyre kisebb tárgyak megfogására, egyre finomabb mozdulatok végrehajtására lesz képes. 
Amikor épít, koncentrálnia kell és megfelelő mértékben uralni az apró izmok minden rezdülését, hiszen egy pillanat alatt tönkreteheti a művet. A nem elemes építőjáték, pl. a gyurma, homok erősíti a gyermek kezét, ügyesíti mozdulatait. A finommozgások az íráshoz elengedhetetlenek, ezért ez szintén fontos terület.

Kép: markusspiske / Pixabay

4. Látás, vizuális érzékelés: Ebben sok minden benne van. A színek megkülönböztetése már a legkisebbeknek is fontos tapasztalat, ahogy a formaállandóság észlelése is. Ez utóbbi segíti a kicsit abban, hogy észrevegye: a szögletes kocka nem fog belemenni a kerek lyukba. 

A tér érzékelése – vagyis annak észrevétele, hogy mi van messzebb-közelebb, fentebb-lentebb – már azelőtt is működik, hogy a gyermek meg tudná fogalmazni ezeket a viszonyokat, vagy megértené a viszonyszók jelentését. 

A látványos, nagy különbségek egyre inkább összemennek, ahogy öregszik a gyerek, már parányibb különbségeket is észrevesz az apróbb kockákon. Iskolás korban már azt is meglátják, ha a torony görbül, statikailag bizonytalan. Milyen messzire jutottak onnan, mint ahol még megpróbálták a nagy ovális darabot a kicsi háromszögletű lyukba tuszkolni!

5. Valóság: Pontosabban annak leképezése. Ez a képesség segít minket felnőttként, hogy modellről lerajzoljunk, vagy képről felépítsünk valamit, de ugyanígy nélkülözhetetlen a térképolvasáshoz. 
Szintén ide tartozik a fizika törvényeinek megtapasztalása, ha mással nem is, de a gravitációval fájdalmasan megismertet minden gyereket, amikor az első tornyocskája ledől. Az építőjátékok használata közben tanulja meg fokozatosan, hogy mit mihez lehet építeni, mi marad meg és mi dől össze.

6. Fantázia: Az építkezésben az épületek formája és színe, elrendezése éppúgy fejlesztő hatású, mint ha az építőjáték a szerepjáték része. Utóbbival a gyerekek az őket érő élményeket élik újra, játsszák el. 
Előbb-utóbb minden kisfiú megépíti apa garázsát, vagy szerszámait. Az orvosnál tett látogatásból hamar épülhet kórház, ahol újra és újra el lehet játszani a szuri kellemetlen élményét, egész addig, míg az már nem okoz szorongást a gyermekben. 
A fantázia a kicsinyek számára tehát több, fontosabb, mint egyszerű képzelőerő az ötletes építményekhez. Segítséget nyújt ahhoz, hogy a gyerekek az őket érő élményeket, érzelmeket fel tudják dolgozni a szerepjátékban.

7. Szabálytudat: Nagyobb óvodás korban válik egyértelművé a szabálykövetés képessége a gyerekekben. Az építés segít ennek kialakulásában, hiszen azt hamar megtapasztalja a kisgyermek, hogy vannak szabályok, amik nem megkerülhetők, mint például a gravitáció, vagy a formák által korlátozott lehetőségek. 
Más szabályokhoz a közös játék során kell alkalmazkodni, akkor is, ha a felnőtt szabja a feltételeket és akkor is, ha nagyobb, iskolás korban már közösen kell megegyezni bennük. Persze ennek megismerésekor sokat mérgelődnek a lurkók, de idővel belátják, hogy ez nem tartja a levegőben az építőkockákat.

8. Szociális készségek: Attól a pillanattól fogva, hogy otthon a tesóval, vagy a bölcsiben a társakkal egymás mellett kell játszani, a társas érintkezéshez szükséges készségek folyamatosan fejlődnek. 
Legelőször is észre kell venni, hogy a mellettem lévő építményén nem gyalogolhatok át. Az empátia fejlesztésére egy egészen korai lehetőség ez. Ahogy egyre nagyobbak a gyerekek, megtanulják egymás építményeinek a fontosságát, el tudják képzelni, milyen érzés, ha összedől, amit építenek. 
A meglévő építőelem-adagon meg kell osztozni, az építőhelyeken meg kell egyezni. Ha csapatban építenek a gyerekek, a csapatmunka, összedolgozás is fontossá válik, hiszen mindenkire szükség van, hogy sikeresen elkészüljön az építmény – már nagy csoportos ovisok között is előfordulnak többnapos „projektek”, óriási homokvárak, hatalmas tornyok, melyeken mindenki dolgozik egész héten, és jaj annak, aki szétrombolja. 
A közös munka erősíti a barátságokat is, az ovis csoportokban, iskolai osztályokban a többi gyerek általában vonzódik ahhoz a gyerekhez, aki ötletes, jó dolgokat épít.

Empátia, együttműködés, érzelmi fejlődés: ezek a legfontosabbak a fejlődő szociális készségek közül.

Melyik korban mit építsen? Egyáltalán mi számít építőjátéknak?

Minden korosztályban temérdek fajta építőjáték áll rendelkezésünkre, a játékboltok polcai roskadnak alattuk, de akár magunk is készíthetünk ilyesmit egy kis ügyességgel.

Igyekezzünk mindig a korosztálynak megfelelően választani, az építőjáték-készlet nőjön együtt a gyermekkel. Az alábbi összefoglaló a kifejezetten építőjátékokra tér csak ki, hiszen aki figyelmesen olvasott idáig, már tudja: bármiből lehet építőjáték!

Ilyen a jó építőjáték:

• 0-2 éves korig: Nagyobb, könnyen megfogható darabokból álljon, a darabok összeillesztéséhez ne kelljen nagyobb erőkifejtés. Egy-egy elem babaökölnyi méretű legyen. Nagy, puha, mágneses vagy textil elemek használhatók.
• 2-3 éves korig: Valamivel kisebb, még mindig könnyen összeilleszthető darabokból álljon. Nem baj, ha keményebb, nagyobb fakockák ezek, de még mindig érdemes ügyelni rá, hogy ne legyenek lenyelhető méretűek az elemek. Az otthon elkészíthető só-liszt gyurmát is szívesen nyomorgatják már az ilyen korú gyermekek.
• 3-5 éves korig: A kisebb darabok, a figyelmesebb összeillesztést igénylő fajták is előkerülhetnek, az ilyen korú gyerekek általában már tudják, hogy nem szabad a szájukba venni a játékot. A színek már nem baj, ha nem olyan rikítóak: a legtöbb kreativitást igénylő játék az egyforma elemekből álló, natúr fa építőkocka. Barkács-játékokból előkerülhet a gyurma, vagy a gyöngyfűző, az önálló alkotást segítő játékok is, valamint az egyszerűbb vonat-, vagy városépítő játékok is szerephez juthatnak.
• 5 éves kor fölött: Bonyolultabb építőjátékok, apróbb darabokkal, mágnesekkel, csavarokkal, üveggolyók pályákkal, sínek, autópálya-elemek... nagycsoport után már csak az diktálja az iramot, hogy a gyermek milyen sebességgel tanul ki, illetve játszik unásig egy-egy játékot.

Kép: markusspiske / Pixabay

Az építőjáték csodálatos, a sikerélmény, amit okoz, „alkalmazkodó”, hiszen a kicsi baba éppúgy fog örülni két nagy elem egymásba illesztésének, ahogy az iskolás gyermekünk annak, ha apánál magasabb tornyot tud építeni. Érzelmileg és értelmileg is fejlesztő játéktípus ez, bátran használjuk ki az általa adott lehetőségeket, játsszunk, építsünk családilag is, hiszen a fő szabály az, hogy csak a fantáziánk szabhat határt!

Indexkép: StockSnap / Pixabay