A bébiételeket az anyukáknak vagy a babáknak találták ki? Mindenki megpróbál babájának először saját készítésű ételt adni, hiszen a későbbiekben is, mikor már megnő a gyerek, ez az élet rendje; anyuka főz a családnak és azt esszük.

Mikor elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy most már szilárd táplálékot egyen a mi kis drágaságunk, felmerült bennem, hogy mit is fogok én – az a nőszemély, aki kb. 4 receptet tud fejből és eddig nem igazán remekelt a konyhában – adni a babámnak. Kézenfekvő megoldás volt, hogy valamilyen babaszakácskönyv alapján állok neki az alkotásnak. Mire elérkeztünk erre a pontra, babám már lelkesen falatozta a gyümölcspépeket, persze csakis saját készítésűt. Már ekkor csodáltam, hogy milyen széles választék van kész gyümölcspépekből és elgondolkodtam, hogy melyik azaz anyuka, aki nem képes egy banánt meg egy almát összepépesíteni. Ez azért annyira nem bonyolult vagy csak nekem fér bele az időmbe, hogy ezt megcsináljam? Akkor mit csinál a többi anyuka? Vagy ez a menedzser anyukáknak készült?

Na jó, ezen többet nem morfondíroztam, hisz biztos azért van ekkora kínálat,  mert van rá kereslet – ez egy egyszerű közgazdasági tétel.  Babaszakácskönyv első ajánlata: répapüré. Nem egy összetett dolog, hisz répa kell hozzá meg víz. El is készítettem az első pürét, amit kislányom annyira utált, hogy hatalmas krokodilkönnyekkel kísérve üvöltött és köpködte ki a nagy nehezen a szájába tuszkolt darabokat. Gondoltam ez a répának szólt, így jött a krumplipüré, majd a répa-krumpli, répa-alma kombináció, de nagy sikert nem értem el, hisz egy-egy ebéd eltartott majd másfél óráig, kislányom kétszer konkrétan el is aludt ebéd közben – a küzdelem az új ízek ellen teljesen kimerítette. Közben jártamban keltemben több anyukától is azt hallottam, hogy ők is próbálkoztak saját főzelék gyártásával, de mivel a gyerek nem ette meg két próbálkozás után és különben is olyan sok gonddal jár a pucolás, főzés, pépesítés, mosogatás, így ők a bébiételt választották, amit persze a gyerekek imádtak. Bevallom, első kétségbeesésemben egyszer én is adtam a próbálkozások elején sütőtökpürét a babámnak, amit úgy falt, mintha mindig is azt ette volna. Megkóstoltam és borzasztónak találtam. Nem vagyok elfogult magammal szemben, de a saját pürécskéim sokkal finomabbak voltak, így inkább a további harcot választottam, hiszen ha ennél a pontnál feladom, mikor a gyerek még csak öt hónapos és a könnyebb utat választom, akkor később mivel kapcsolatban fogom ráhagyni a dolgot?

Férjemmel egyetértésben, aki szintén a saját készítésű pépek és pürék híve, tartottam magam, tovább harcoltam a gyerekkel és győztem! 2 hét után, csodák csodájára, kislányom elkezdte enni a főzelékeket, bármit adhattam neki, mindent megevett. Ez az állapot azóta is fenn áll, csak és kizárólag saját készítésű főzelékeket fogyaszt a kicsikém és mivel neki főzök, így férjemnek is készítek mindig valamit. Örülök, hogy kitartó voltam és nem adtam fel. Remélem sokan vannak és lesznek még rajtam kívül, akik ragaszkodnak majd a saját készítésű pépekhez, még ha az elfogadás nehezen is megy az elején. Kitartást kívánok minden lelkes kismamának!