A kiskorban elkezdett idegennyelvű foglalkozás (a továbbiakban többnyire az „angolozás” szót fogom használni, mert ez a legelterjedtebb, de természetesen az alábbiak minden idegen nyelvre igazak) fő célja az idegen nyelv megismertetése, megkedveltetése, és a játék. Gyakori érv az ellenzők körében, hogy túlságosan leterheli a gyereket, ám ha játékosan foglalkozunk vele, akkor éppen úgy élvezi majd, mint bármilyen más játékot. Korábban sokszor hangzott el ellenérvként az is, hogy az angolozás a magyar nyelv rovására megy, de számos kutatás bizonyította azt, hogy a kisgyerekek agya nem egy, nem kettő, de akár még több nyelv párhuzamos befogadására és idővel visszadására is képes, anélkül, hogy huzamosabb ideig keverné ezeket, vagy hogy egyik a másik rovására menne. Vannak, akiket az tart vissza az otthoni angolozástól, hogy nem beszélnek anyanyelvi szinten angolul, de valójában egy magabiztos nyelvtudás elegendő hozzá, a gyerek agya és hallása korrigálni fogja az esetleges kiejtési eltéréseket, és valljuk be, magyarul sem mindig artikulálunk teljesen „helyesen”.