gyermekkori hiszti

Kedves Doktorno.
A kovetkezo dologgal gyult meg a bajunk.Egy eve Londonba koltoztunk.A kislanyunk most 5 eves.Itt jart ovodaba.Soha nem volt semmi gond.Szeptemberben elkezdte az elokeszito osztalyt.Mindenki nagyon szereti,nagyon jol teljesit.Nagyon megdicsertek mert az angol gyerekeknel joval ugyesebb.Egyszer sem sirt mikor ott kellett maradni az iskolaban.Azonban most a karacsonyi szunet ota minden nap sirva hagyom ott.Ma peldaul annyira sirt hogy alig kapott levegot.Folyamatosan azt hajtogatta hogy hazaakar jonni velem.Kerdeztem tole hogy miert.Azt mondta hogy itthon akar jatszani velem.Kerdeztem a tanarnot hogy tortent e valami az iskolaban ami miatt nem akarna ott maradni.Azt mondta semmi.Kezzel foghato indokot a kislany sem tud mondani.Iskola utan mikor megyek erte viszont olyan mintha nem is ugyan azt a gyereket hoznam el mint akit bevittem.Semmi baja nincs.A szunetben persze minden percben egyutt voltunk.Egesz nap jatszottunk,foztunk,sutottunk egyutt.Lehetseges hogy ez miatt szeretne itthon maradni?Vagy engem probal manipulalni?Vagy en csinalok valamit nagyon rosszul?Tanacstalan vagyok.Varom valaszat.Elore is koszonom szepen.

Tisztelettel Penzes Anna Hajnalka

Kedves Andrea,

4,5 éves fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot/véleményt kérni Öntől. Jelenleg külföldön élünk már 2 éve (még 2 hónapig). Magyarul szépen beszél, angolul nem akar, de többé-kevésbé érti, amit mondanak neki. Bár magyarban is vannak szavak, amiket nem hajlandó kimondani (ilyen "mumus"szó a "Tíz" pl. (holott 11-99 között minden számot tud). 3 éves kora óta jár idekint oviba (délelőttönként), de nem barátkozik gyerekekkel. Óvónőkkel elvan. Az ovi tanácsára beírattuk egy speciális oviba is (most 2helyre jár). Az új ovit imádja, mindig meséli, hogy mi mindent csinált, közben pedig az óvónő azt mondja, nem fejlődik (itthon ezalatt a pár hónap alatt, mióta a speciális oviba jár, nagyon megugrott a fejlődése, rohamtempóban nekiállt önállósodni (most kezdett el egyedül öltözni, eddig tiltakozott, hogy nem tudja, egyedül mos fogat, egyedül tölt vizet magának, nekiállt változatosan rajzolni, ollót használni - mind-mind az új ovi óta). Viszont pár hete felvett egy szokást: sikít, ha valami nem tetszik neki (otthon is, utcán is). Ez rendkívül zavaró, nehezen viseljük a férjemmel, és tanácstalanok vagyunk, mit lehetne tenni.
Sosem köszönt senkinek sem, csak pár hete, mióta a 2 éves öccse nekiállt (nyilván nem akart lemaradni). Most is csak akkor köszön, ha előre szólok neki. Sosem mondott egyetlen mondókát sem, egészen a múlt hétig. Akkor ugyanis az új oviból küldtek egy kérdőívet (tesztet), amit ki kellett töltenünk a fiamra vonatkozóan. Ebben szerepelt a "Tud-e mondókákat." Mondtam a fiamnak, hogy erre sajnos nem tudok neki maximum pontot adni, hiszen sosem mondókázott még. Erre kérdezte, hogy: "Ha mondok mondókát, akkor kapok 3 pontot?" És elszavalt kettőt is. Ugyanígy rengeteg szót elsorolt (amik eddig a "nem tudom" kategóriába tartoztak), csak hogy 3 pontot kapjon a tesztre.
Tegnap viszont nagyon megijesztett. Másik (első) oviban meseolvasás közben elrohangált. Mikor bementem hozzá ovi végén, nekiállt hisztizni, rugódozni. Ha nem jön a férjem, nem tudtam volna a 2 gyerekkel busszal hazamenni, mert elrohangált (nem nézet semerre, csak vihorászva futott előlem, és minél jobban szaladtam utána, annál jobban nevetett). Kiszaladt az úttestre is (szerencsére semmi jármű nem jött). Mikor hazaértünk, megbeszéltük, hogy ez veszélyes, megígérte, hogy nem csinál ilyet többet, bocsánatot kért. Ma reggel (ovi előtt) játszottam vele egy darabig, majd megkérdeztem, hogy "Ugye ma nem lesz elrohangálás?" Röhögött, hogy "De igen.". És mikor a férjem vitte oviba, ugyanúgy elrohangált a buszmegállóból. Mióta az új ovi van, azt mondja, a régit nem szereti (pedig tüneményes mindenki - itt külföldön üvegfalon keresztül látom, hogy bánnak a gyerekekkel, körülrajongják őket, és előtte szerette). A csoportba úgy kell bevinni, mert tiltakozik. Az új oviba egyedül utazik az iskolabusszal, ott nincs ilyen probléma. A óvónénik szerint a fejébe vette, hogy nem beszél angolul, emiatt máshogy próbálja felhívni magára a figyelmet (elfutkozással). De otthon is ezt csinálja. Pár napja viccesnek találja, hogy kinyitja a bejárati ajtót, kirohan a lakásból, pedig tudja, hogy veszélyes, már megbeszéltük párszor.
A saját öccsével sem beszél. Azt mondja, azért nem, mert az öccse még pici, úgysem érti. Hiába mondjuk neki, hogy már ő is megérti, csak még keveset tud visszaválaszolni. Egyszer volt, hogy próbált mondani valamit az öccsének, aki nem foglalkozott vele, csak ellökte a kezét, és azóta nem lehet rávenni, hogy kommunikáljon vele. Együtt remekül elvannak, ugrálnak az ágyon, birkóznak, de szavak nélkül.
Ami még elmondható róla, hogy 4évesen ismeri a betűket, számokat, a kártyajátékban betartja a szabályokat, teljes mondatokban beszél (kicsi nyelvtani hibái vannak csak), szemkontaktust tart, sokféle mese, és játék is érdekli (nincs beszűkülve az érdeklődési köre). Étkezésben elég válogatós, de mostanában nyitottabb új ételekre. Biciklizni nem tud, nem is próbálja meg tekerni. Elég hisztis (kb. mint a 3éves dackorszaka idején, amiből már kinőtt), és nehezen nyugszik le. Minden napra jut hiszti.
Felmerült bennem, hogy autista esetleg. Ön mit gondol erről? Óvónői szerint megoldódnak majd a gondok anyanyelvi környezetben. Kérdezték, hogy nagyszülőkkel, egyéb családtagokkal, közeli barátaink lakásában hogy viselkedik, mennyire nyitott. Erre azonban nem tudtunk mit mondani, hiszen több, mint 2 éve rajtunk kívül egy családtagot sem látott, és sajnos itt nincsenek barátaink, akikkel összejárnánk.
Elnézést, hogy hosszúra nyújtottam, de nem akartam kihagyni egy (lényegesnek tűnő) momentumot sem.
Üdvözlettel: Lujzi