teljesítmény szorongás

Kedves Doktornő!
Lányom ma tölti a 10 születésnapját. 3 osztályos tanuló. 9 hónapos korában megfertőződött rota vírussal, amely nagy rombolást végzett a szervezetében. Először Tejfehérje majd (jelenleg is) laktóz - intoleranciás, később aszthmás, refluxos lett. 3,5 éves koráig többet voltunk kórházban, mint itthon. Hasmenés, hányás, kiszáradás, felszívódási zavar tünetekkel. Bp-en a szívén is találtak elváltozást. Bronhoskópián, mintavételes gyomortükrözésen, orr - és garatmandula műtéteken van túl, utóbbi esetében két hétig hallásvesztés és több hónapi akut betegség is fennállt. Itthon egy igazi gyerek. Az iskolában viszont, az osztályfőnök elmondása szerint szorong. Teljesítménye megfelelő, bár az idei tanévben (az én dyslexiám miatt) betűk felcserélése miatt kértem Pedagógiai vizsgálatot. Még azért is, mertaz egyik osztályfőnöke, mindig a tanulási nehézségekre hivatkozik és a lányom elmondása szerint többször rászól, rákiabál és megalázóan viselkedik vele. Az én szemembe azt mondja a kolléganőm, hogy a lányom nem bírja elviselni a negatív kritikát....
Az tény, hogy a leválás még nem történt meg, mert bár már nem egy ágyban, de egy szobában és külön ágyon alszik. Nagyon "anyás"! Csak a közeli ismerősökhöz megy el, de ott aludni sehol nem alszik...Itthon "normálisan" viselkedik. Nagyon tanácstalan vagyok!
Mit javasol? Köszönöm válaszát!

Kedves Doktornő!
Van egy hét éves, első osztályos kislányom. A tanév elején is voltak ilyen gondok, hogy reggelente sírva hagytam ott az iskolába. Ez kb. egy hónap után megszűnt, de múlt szerdán újra elkezdődött. Látszik rajta, hogy nem akar sírni, tegnap sikerült neki annyira megállni, hogy épp csak könnyezett egy kicsit, amiről nem vettem tudomást. De ma már megint sírt, és ilyenkor be sem akar menni. Nem kísérem be, mert év elején is ez vált be, hogy a kapunál elbúcsúzunk, mert ha bementem csak még rosszabb volt a helyzet.
A tanító néni szerint mire elkezdődik az óra már nincs gond, otthon sokat mesél a suliról. Viszont ha kérdezem, hogy miért sír, vagy valami bagatell dolgot talál ki, vagy azt mondja, hogy hiányzom neki. Sajnos csak én tudom vinni iskolába, mert a férjem olyan munkarendben dolgozik, hogy nagyon ritkán tudná vinni.
Az iskola nekem túl szigorúnak tűnik, nagyon sok a szabály, és szerintem nagyobb a követelmény, mint más iskolákba, de ezt csak hallomásból tudom, tapasztalatom nincs. Ami nekem rossz, hogy mindig csak azt hallom, hogy mi az ami nem megy, mi az ami nem jó. Rendetlen a gyerek, nem figyel, nem megy a matek, nem megy az írás, nem megy az olvasás. Nem tudom, hogy ezt mennyire éreztetik vele, annyit tudok, hogy a kislányom olyan ember, akinek kell a motiváció, a pozitív megerősítés, a dícséret. De szerintem itt nem sokat kap.
Viszont sokszor beszéltem a tanítónénivel és szerinte nincs gond.
Kérdésem az lenne, hogy mi lehet a gond. Lehet, hogy csak nekem csinálja a "műsort"? Vagy gondolkodni kellene másik iskolában?
Előre is köszönöm
Baloghné Csöndör Adrienn

Kedves Doktornő !

Kislányunk szeptemberben volt 13 éves, sajnos még mindig igényli, hogy elalváskor legalább a közelében legyek, sőt ha éjszaka felébred (ami minden éjszaka előfordul) átjön a mi szobánkba és áthív, mert egyedül nem tud újra elaludni. Már ő is érzi, hogy ez így nem maradhat, néha-néha "nekifut" az egyedül alvásnak, de ha éjszaka felébred, akkor is átjön, ha sikerült este egydül elaludni. szerintem, még nincs is igazán magánál, mikor felkel és átjön értem. A szokásos esti menetrend: én megvárom a konyhában, ami az ő szobája közelében van, hogy elaludjon, majd a saját helyünkön a férjemmel alszom el, az éjszaka azonban 2-3 óra között mindig átjön értem, és akkor átmegyek vele, ha sikerül éberen maradon, amíg elalszik, akkor visszamegyek a saját hálónkba, de gyakran előfordul, hogy csak 5óra körül megyek vissza. A férjemmel a házaséletünket nem zavarja ez, hiszen úgy is csak akkor foglalkoznánk egymással, ha a gyerek elaludt, de gondolom, nem egészséges ez a helyzet.
A konkrét kérdésem, hogy utal-e ez valamilyen kóros problémára, jelenthet-e valamilyen gondot a további fejlődésében. Megbeszéltük, hogy majd a szünetben már tényleg nem jön át értem éjszaka, vagy legalább is én nem megyek át vele, de most nem akartam erőltetni, mert ha hétvégén megpróbáljuk, akkor kb. 2-3 óra mulva mégis értem jön, hogy nem tud elaludni, és ez iskolaidőben nem megoldás még napokig sem.
Egyébkén Anett más tekintetben nagyon is önálló, sok mindent rá tudunk bízni, pl. csekk-befizetést, vásárlás, szabóhoz, cipészhez a szükséges javítanivalók elvitele, fogorvoshoz is a barátnőjével ment, stb. El tudja magát látni otthon, hiszen már harmadikos korában is egyedül ment haza 4 órakor - mi csak 6 után értünk haza, ötödikes korától pedig már ebéd után haza megy és egyedül tanul, kiszolgálja magát, egyszerűbb ételeket elkészít (rántotta, melegszendvics, tea, muffin). A felnőttektől nem tart, nem jelent gondot, ha be kell vinni pl. a bankba egy papírt, vagy az önkormányzathoz.
Ez a helyzet már őt is zavarja egy kicsit - de nem annyira, hogy magától azt mondja: ma nem megyek át éjszaka, erőltetni pedig egyenlőre csak nagyon ritkán szoktam.
SAjnos Anett a tanulás miatt elég feszült, szeretne megfelelni - elsősorban úgy érzem nekem - sokat tanul, így egy erős 4-es, néhány tantárgyból 5-ös, mivel azonban egy nagyon erős osztályba jár, ahol több kitűnő is van, úgy gondolom sokszor magától is jobb jegyet vár, pedig sem én sem a férjem nem követelünk ötöst tőle, sokszor elmondom neki, hogy amig látjuk, hogy rendesen tanul, és mindent megtesz ami tőle telik, addig nem fogjuk leszidni ha becsúszik 1-1 rosszabb jegy. Mégis érzem, hogy sokszor rágörcsöl a tanulásra, talán ez a feszültség teszi, hogy minden éjszaka felébred?

Válaszát előre is köszönöm !

Tisztelt Doktornő! Bogi lányom 5 és fél éves. Évek óta küszködünk azzal a tulajdonságával, hogy mindent azonnal és tökéletesen akar tudni. Olyan dolgokat is, ami szinte lehetetlen a korából adódóan. Az óvodában vegyes csoportba jár, így vannak nála idősebbek is. Ha azt tapasztalja, hogy valaki olyat tud, amit ő nem, teljesen kétségbeesik. Otthon sírva, csapkodva, hisztizve kezdi el a küzdelmet, hogy ő is megcsinálja. Hiába mondom, hogy ő még kisebb, és csak kitartó gyakorlással lehet eredményt elérni: megállás nélkül hisztizik, és közben elkeseredetten küzd a cél eléréséért. Általában el is éri, amit akar, csak borzasztó nézni azt a szenvedést. (Így tanult meg például 4 évesen cigánykerekezni.) Szeretném azt látni, hogy egyszer valamit a maga örömére, jókedvvel, türelemmel tesz, nem pedig megfelelési vágyból, kínlódva. Nem tudom, mit tehetnénk érte! Várom válaszát, köszönettel: Sonkoly Mónika.