Néhány száz évvel ezelőtt a kisgyermek (a nagyúri családok kivételével) haszontalan, jelentéktelen tagja volt a családnak mindaddig, míg 4-5 éves korát el nem érte, mert akkor már munkára fogható volt. (Sajnos napjainkban is vannak kultúrák, ahol a gyermekmunka még mindig elfogadott. Gyermekjogi szervezetek rendre felhívják a figyelmet erre a riasztó jelenségre.)

Választott témánk szempontjából azonban a fenti gondolatokat csupán történelmi kitekintésnek szántam. A gyermeki fejlődés vizsgálata az 1900-as évek elején vette kezdetét, és főként Piaget (ejtsd: ’Piazsé’) francia pszichológus nevéhez fűződik.
A játéktevékenység kutatása kapcsán  nagyon sok ismeretet szereztünk a gyermeki gondolkodás fejlődéséről és az emberi agy működéséről.
Ma már tudjuk, hogy a játék a gyermek alapvető tevékenysége, ami azt jelenti, hogy a gyermek ébren töltött órái túlnyomó részét játékkal tölti. Az elmélyült játék időszakában a gyermek idegrendszere egy olyan egyedi funkcióba kapcsol, amikor a külső ingerek egy részét kizárja, a valós és a képzeletbeli világ határai kissé elmosódnak, és a gyermek egy időn kívüli „zónába” kerül. Ilyen állapotban a tevékenység nem fárasztó a számára, addig tarthatja fenn, és akkor szüntetheti meg ezt az állapotot, amikor ő kívánja.

Vajon miért játszik a gyermek?
A játéknak több szintje, szerepe, és funkciója van. A játéktevékenység együtt fejlődik a gyermekkel, pontosabban a játék által fejlődik a gyermek  mozgása, kézügyessége, gondolkodása, kreativitása, logikája, szociális készsége stb.
Azt is tudjuk, hogy a játék nem csupán a gyermekekre jellemző tevékenység-forma, hiszen végigkíséri az embert egész élete során.
A kisgyermekek fejlődése során legkorábban a gyakorló játékot figyelhetjük meg. Néhány hónapos korában  már képessé válik arra, hogy tárgyakat a kezében tartson, később tárgyak után nyúljon, azokat megmarkolja,  kezeiben forgassa, tanulmányozza. Ezeket a tevékenységeket főként a kíváncsiság, a megismerési vágy motiválja. A gyermek minden érzékszervével „letapogatja” a tárgyakat, és minden lehetséges módon kipróbálja, mit lehet velük csinálni. Meg lehet-e enni, ki lehet- e nyitni, lehet-e vele kopogni, stb. A kipróbált funkciókat többször ismétli, gyakorolja: két kockát összeütöget, üveg száján apró tárgyakat berakosgat, az autót tologatja stb.  Ez a játékforma  jelenik meg ugyan a legkorábban, azonban nem csak a kisgyermekkori tevékenységre jellemző, hiszen amikor új eszközzel kerülünk  kapcsolatba, egész életünk során használjuk ezt a megismerési formát.
A következő játékforma az utánzó játék, amely 8-10 hónapos kortól kezdődően figyelhető meg a gyermekek tevékenységében, amikor elkezdik környezetüket utánozni. Ide sorolható a „kukucs-játék”, a tapsikolás, integetés,  az utánzás a  tárgyak használatában, az énekekhez, mondókákhoz kapcsolódó mozdulatsorok lemásolása, és megfigyelhető a 2-3 évesek szimbolikus játékaiban is : pl. leves kevergetése, baba etetése, portörölgetés, stb.

Az utánzás egy olyan tevékenység, amely szintén végigkíséri az emberi fejlődést. Gyermekkorban a környező világról a tudásunkat nagyrészt utánzással szerezzük - gondoljunk csak a beszéd elsajátítására.

A konstrukciós (építő) játék, szintén 1 -1,5 éves kortól figyelhető meg.  Az építési, alkotási kedv és hajlam felnőtt korban akár hivatásszerű tevékenységgé is válhat.

A szociális éréssel a gyermekek társas viselkedése is egyre összetettebbé válik, és játékukban megjelennek a szerepjátékok. Ezekben a játékokban már nagyon fontos a  környezetből szerzett tapasztalatok felidézése, a különböző mintákkal, szerepekkel való azonosulás, a társas viselkedési minták gyakorlása.

A gyermeki személyiség érésével  egyre fontosabb szerepet kap az önmagáról alkotott kép  és a csoporton belül elfoglalt hely, valamint az erőviszonyok alakulása. A kiskamaszkor idején egyre inkább teret nyernek a szabály-és  versenyjátékok, valamint a divatból egyre jobban kimenő, és csak az óvodákban és iskolákban tanulható kör- és csapatjátékok.  

Mai világunkban a számítógépes játékok térhódításával egyre népszerűbbek a stratégiai játékok,  melyek elődjei táblás társas-játékok voltak. Ebbe a körbe sorolhatók a kártyajátékok és a sakk is.
Említést érdemelnek még a vizuális észlelést, kombinatív és  logikus gondolkodást fejlesztő  egyéb játékok is, mint például a kirakók (puzzle), vagy keresztrejtvények, stb.

Egyes gyermekek az alkotó tevékenységben lelik örömüket, ide sorolhatók a kézműves technikák: a gyurmázás, rajzolás - színezés,  gyöngyfűzés,  hímzés, modellezés stb..

A játéktevékenység különböző formáit figyelhetjük meg a gyermek fejlődése során. Az egyes típusok egy adott életkorban jelennek meg és válnak jellemző tevékenységi formává. Később  párhuzamosan is  jelen lehetnek egymás mellett, azonban a különböző formákkal  töltött idő arányaiban tolódik el.  Vannak gyermekek, aki az egyik, vagy a másik játéktípust részesítik előnyben. Például lehetnek kislányok, akik soha nem játszanak építő játékot, és kisfiúk, akiket nem érdekelnek a szerepjátékok, vagy a társasjátékok, viszont egy másik forma, pl. a stratégiai játékok, vagy a sakk minden idejüket leköti. Ez teljesen természetes és elfogadható. Általában azonban azt tartjuk kívánatosnak, és egészségesnek, ha a gyermek fejlődése során valamennyi tevékenységformát kipróbálja, hiszen idegrendszeri és személyiség-fejlődése szempontjából ez volna az ideális. Mindenesetre fel kell figyelnünk arra, ha egy gyermek játéka túlságosan beszűkült, egyoldalú, a társakat és a külvilágot kirekesztő- magányos. Az is feltűnő lehet, ha a gyermek  egy bizonyos életkoron túl nem tud egyedül, vagy elmélyülten játszani. A pszichológusok és a fejlesztő pedagógusok a gyermek játéktevékenységét megfigyelve nagyon fontos ismeretekhez juthatnak a gyermek pszichikus és értelmi fejlődését illetően.
 
A gyermeki idegrendszer harmonikus fejlődéséhez nélkülözhetetlen a játék. Piaget szerint a gyermeknek 6-8 év mozgásra és játékra van szüksége ahhoz, hogy idegrendszere elérje azt a komplex  érettséget, amely a magasabb szintű idegrendszeri működéshez szükséges.

A cikk folytatása itt olvasható: Hogyan játsszam a gyermekemmel? Milyen a jó játék? - 2. rész

Óvári Andrea
fejlesztő pedagógus
Kölyökpark.hu
 

Kép forrása: pixabay.com