A hiedelmek egy része az előző cikkben megtalálható: 
Tévhitek a korai nyelvoktatásról 1. rész

A korai nyelvoktatást övező tévhitekről szóló cikksorozat folytatásában pedig szó esik a diszlexiáról, tanulási zavarokról, az anyanyelv és az idegen nyelv keverésének jelenségéről és ezeknek a korai nyelvi neveléshez kötődő kapcsolatáról.

Tanuljon meg először az anyanyelvén

Mivel ez a leggyakoribb tévhit, ennek egy egész bejegyzést szenteltem ebben az írásomban: 
A gyerek tanuljon meg először az anyanyelvén, aztán az idegen nyelveken? - Tévhitek a korai nyelvtanulásról

„Az egyik nyelvből megtanult szavak nem szorítják ki a másik nyelv szavait. Sőt, aki megtanul egy második nyelvet, szebben, helyesebben beszéli anyanyelvét, hiszen általános nyelvi és gondolkodási készségei fejlettebbek, mint azoké, akik csupán egy nyelvet ismernek.” –írja Dr. Kovács Judit kétnyelvűségi szakértő.

Az egészséges ember agyában végtelen hely áll rendelkezésre a nyelvek számára, így a kisgyermekek könnyedén képesek akár egyszerre több nyelvet is elsajátítani.

Össze fogja keverni a nyelveket

Amikor egy gyermek egyszerre több nyelvvel is találkozik, teljesen természetes, hogy a két nyelv szókincse nem egyformán fejlődik. Lesznek olyan szavak, amelyeket könnyebben megjegyez az egyik nyelven, így szívesebben és gyorsabban hívja elő azokat bizonyos szituációkban. Ilyenkor a hiányosságot az egyik nyelvben a másikból pótolja. Mivel ez a jelenség a kétnyelvű nevelés velejárója, nem kell különösebben aggódni rajta, idővel elmúlik. Ez a keverés a legjobb bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a kisgyerek nem tesz különbséget a nyelvek között, hanem mindkettőt ösztönösen használja.

Ráér az iskolában nyelvet tanulni

A korai kezdés ellen a legtöbben úgy érvelnek, hogy azok a gyerekek, akik iskolában kezdenek nyelvet tanulni, bőven behozzák azokat a társaikat, akik már korábban kapcsolatba kerültek a nyelvvel. Nos, ennek a feltételezésnek lehet alapja, de gondoljunk csak arra, hogy mennyivel máshogyan tanul a gyermek az iskolában, mint aki már korábban barátságba került a nyelvvel. Az iskolás gyereknek már nincs ideje annyit játszani, mondókázni és a nyelvhez kötőtő élményei sem lesznek olyan mélyek. Összefüggéseket és szabályokat keres az egyszerű kommunikáció helyett.

Erről bővebben a cikkemben írtam:
Ráérünk arra még... - Avagy elegendő az iskolában elkezdeni a nyelvtanulást?

Diszlexiás lesz, tanulási zavarokat okoz

Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a diszlexia és a tanulási zavarok összefüggésben állnának. Amelyik gyereknél előjön a diszlexia gyanúja, illetve tanulási problémái adódnak, valószínűleg a korai nyelvoktatás nélkül is előjött volna. Könnyű ilyenkor bűnbakként a korai nyelvi fejlesztést okolni.

A diszlexiás gyermekek fejlesztése visszanyúlik a kisgyermekkorban, hiszen a beszédfejlődés szoros összefüggésben áll a kicsi mozgásfejlődésével. A játékos nyelvi fejlesztés során (ha valóban megfelelő módszerekkel történik), akkor pontosan a gyermek mozgásigényét veszik alapul: énekelnek, mondókáznak, sétálnak, mozognak az idegen nyelven.

Természetesen vannak olyan esetek, amikor a korai nyelvi nevelés valamilyen oknál fogva nem javasolt, ilyenkor gyógypedagógussal, logopédussal való konzultáció után érdemes átgondolni és későbbre halasztani a gyermek nyelvi fejlesztését. Amennyiben később előkerül bármilyen tanulási zavar gyanúja a nyelvtanár és a gyógypedagógus közös tervet is tud készíteni a fejlesztéshez, így nem kell lemondani a nyelvtanulásról, sem felmentést kérni a gyermeknek, csak másfajta módszerekkel kell felé közelíteni.
 

Ha logopédiai eset rosszabb, ha idegen nyelvet is tanul

Néha előfordul, hogy bizonyos hangok nehéznek bizonyulnak a gyermek számára, még akkor is, ha már megérti azokat a szavakat, amelyekben az adott hang előfordul. Ez persze nem jelenti azt, hogy később a gyermek nem fogja tudni helyesen kiejteni azt a hangot, csupán segítségre van szüksége hozzá. Ebben az esetben a szülőnek és a logopédusnak, illetve nyelvtanárnak a feladata, hogy együttműködjön és a tanulási zavarokhoz hasonló módon egyéni fejlesztési tervet dolgozzon ki a gyermek számára, amelyben kiemelt szerepet kap, hogy a gyermek frusztrációi és gátlásai oldásra kerüljenek, megfelelő motivációt kapjon mind az anyanyelv, mind az idegen nyelv elsajátításához.

Ha szeretnél többet megtudni a korai nyelvoktatással kapcsolatban, olvasd el a cikk 1. részét is:
Tévhitek a korai nyelvoktatásról 1. rész

Felhasznált irodalom: Dr. Kovács Judit: Az óvodáskori nyelvtanulás, mint jelenség
Fotó: www.flickr.com