Büntetés helyett együttműködés

Egy reggeli indulás, amikor időre kell elkészülni az összes feladattal, a gyerekek számára nyűg és tortúra lehet. Inkább játszanának kedvenc építőkockájukkal, vagy lapozgatnák kedvenc könyvüket, vagy csak feküdnének még egy darabig csendben, mint felöltöznének. Van olyan, hogy a reggelinél is fontosabb befejezni egy előző nap megkezdett rajzot. 

A szülők ilyenkor persze könnyen eshetnek kétségbe, hiszen a percek villámgyorsan peregnek, a gyerek pedig még mindig pizsamában van. Aztán egyszer elszakadhat a képzeletbeli cérna, amikor a frusztráció és türelmetlenség érzése átveszi a szülők cselekedetei felett az irányítást és:

„Már tizenötször kértem, hogy öltözz fel, csak ma reggel. Te még mindig pizsamában vagy, pedig 5 perc múlva indulnunk kell. Rendben van, ma délután nem mehetsz ki biciklizni a barátaiddal. Majd így talán megtanulod, hogy figyelj a kéréseimre.”

Mi is történik ilyenkor? Bekövetkezett a büntetés. Az eszköz, amit minden szülő és nem szülő ismer. 

Nagy valószínűséggel te is találkoztál vele. Lehet, hogy gyermekként elszenvedted, lehet, hogy szülőként alkalmaztad. Vagy mindkettő. Minden szülő ismeri és majdnem minden szülő tudja, vagy érzi, hogy nem igazán működik. Megoldhatja a pillanatnyi nehézséget – levezetheti a feszültséget -, de hosszú távon nincs mérhető pozitív eredménye. Annál inkább a negatív mellékhatásai. Ha nem használ, hanem árt, akkor vajon mit lehet kezdeni vele? Van helyette más? 

A válasz egyértelmű igen. A legelső feladat megismerni az „ellenfelet”. A büntetést, amitől meg szeretnél szabadulni. 

Ha tudod, mi a büntetés, könnyebben találsz olyan módszereket, amikkel gyermeked ráveszed az együttműködésre úgy, hogy közben ne kelljen alkalmaznod a büntetést.

A büntetés egyik jellemzője, hogy leggyakrabban azért következik be, mert a szülő kifogyott a lehetőségekből, az eszközökből. Elfogyott a türelme, és még egy kicsit sem került közelebb ahhoz, hogy gyermekét rávegye az együttműködésre. Frusztrált, tehetetlen és türelmetlen. Egy másik jellemzője, hogy nem a viselkedést próbálja meg kijavítani, hanem a gyermeknek okoz fájdalmat – testit, vagy lelkit. 

Nem mutatja meg, mi lenne a helyes út, az elvárt viselkedés. Csak kiegyenlíti a számlát. Ha rossz a szülőnek, legyen rossz a gyermeknek is. Ez persze nem tudatosan történik a szülő részéről – remélhetőleg –, hanem a frusztráció, tehetetlenség, türelem elveszítése miatt. Amikor az érzések átveszik az irányítást. 

Érdekel a téma, és az is, hogy mit alkalmazhatsz büntetés helyett? Regisztrálj most a november 9-i ingyenes webináriumra: http://www.ertsunkszot.hu/buntetes-helyett-egyuttmukodes-webinarium/ 

Olvasd el a cikk következő részét is:
Büntetés helyett együttműködés – 2. rész

Fotó: Heriberto Herrera/FREEIMAGES