|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
30-as éveimben vagyok, ám egy gyerekkori élményt a bennem lévő gyermeki énem még mindig nem tud hova tenni. A szüleim 10éves korom körül elváltak, ám válásuk után ugyanúgy mentünk családi nyaralásokra. Erről még senkinek nem beszéltem. Már ez kicsit összezavart. Elváltak de mégis együtt? Aztám párszor hallottam a szülei együttlétét. Ezzel hosszú-hosszú évekig nem tudtam mit kezdeni. NEm is beszéltem, nem is mertem senkinek erről beszélni. Mostanában keresek olyan cikkeket, gyerekeknek az intimitást hogyan kell magyarázni, ha kérdez. Némiképpen ez is helyre került, némileg nem. Felnőtt fejjel belegondolva jobb lett volna, ha valaki el tudta akkoriban volna magyarázni, ám nem mertem erről beszélni. Most már tudom, mert olvastam, hogy ha egy kisgyerek ilyesmiről kérdez, akkor azt is lehet válaszolni, hogy anya és apa este szeretgetik, puszilgatják egymást, ölelkeznek, szeretkeznek de csak az ő nyugalmukban, mikor egyedül vannak. Azért is nem tudtam gyerekkoromban ezt mire vélni, mert olykor mikro együtt mentünk nyaralni, napközben összekülönböztek, este meg összebújtak. Köszönöm segítségét. Mono
Érthető, hogy összezavarodott ebben a sokféle szempontból tisztázatlan helyzetben gyerekként! Az a kérdés, hogy felnőttként mit tud kezdeni ezzel a zavarodottsággal? Sokat segíthet, ha tud erről beszélni a szüleivel, akár ennyi idővel a történtek után. Ez, gondolom, nem könnyű. Ezért már az is nagy előrelépés, ha dramatikus helyzetben - pl. egy pszichodráma csoportban vagy családállítás során - képzeletben, más emberek segítségével játssza el ezt a beszélgetést, adja ki magából a fájdalmat, teszi fel kérdéseit és "hallgatja meg" szülei (képviselőinek) válaszait. Ha Önben rendeződik ez a probléma, az kihatással lehet a szüleivel való kapcsolatára, és nem utolsó sorban az intimitáshoz való viszonyára.
Üdvözlettel, Domján Mónika 2014. 02. 28. 13:05
Valóban érdemes azon elgondolkodnia, miért teremti újra azt a helyzetet, amikor 2 férfi szerepel az életében párhuzamosan, viszont egyikükkel sem él teljes életet. Eva-Maria Zurhorst így fogalmaz "Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz" című könyvében, melyet javaslok elolvasásra Önnek is, mivel mélyebb bepillantást enged a párkapcsolatok természetébe: "egy háromszög kapcsolatban három ember fél az igazi közelségtől." Én ezzel mélyen egyetértek: amikor nem elég, aki ott van, pedig egykor szerettük, amikor azáltal válik vonzóvá valaki, ha elérhetetlen, mindig érdemes gyanakodni: nem én vagyok az, aki nem vállalja az egy emberhez való tartozást mindenestül? Saját magam teljes megmutatásával, a másik mindenestül való elfogadásával, és az ezzel járó konfliktusok felvállalásával?
Kívánom, hogy sikerüljön eljutnia ide, és ezáltal el tudja engedni fél-kapcsolatait, majd vállaljon helyettük egy egészet! Higgye el, megéri!
Üdvözlettel, Domján Mónika 2012. 01. 07. 20:00
Olyan súly vaan a lelkemen,hogy már az élettől is elment a kedvem,pedig van egy csodálatos kislányom,aki mintha csak Isten gyermeke lenne.....
Férjemmel nem működik a házasságunk,mégcsak 2éve vagyunk házasok.Nem jó úton haladtunk eddig,különböző családi mintákat hoztunk magunkkal,talán ebből is fakad a legtöbb probléma.
Illetve,én elég gyenge lelkű vagyok,lelkizős,férjem pedig nem.
Döntés előtt állok,hogy együtt maradjunk,vagy elváljanak útjaink.3 hónapja külön élünk,azidő alatt többször elhangzott a válás gondolata.Rajtam múlik,hogyan tovább,nekem kell eldöntenem,mert férjem,nem hajlandó tovább várni a döntésemre.Miatta-nagyrészt! miatta került a házasságunk válságba,mégis csodálkozik,hogy a múlt sérelmeiből táplálom a jövőt.Sajnos a múlt árnyéka kísért engem,nehezen felejtek,viszont nem akarom elveszíteni.
A gondom az,hogy az édesanyám,akinél vagyunk most a gyermekemmel,végignézte az elmúlt 2év alatti lelki bánataim,és teljes szívébő haragszik a férjemre,és nem támogatja a békülésünket,olyan formában,hogy,ha visszamegyek hozzá,ő az eddigi támogatását megvonja-mind anyagilag,és lelkileg is.
Nem ez az első,hogy külön vagyunk a férjemmel,ezért áll így a dolgokhoz anyu is.......megértem.
Viszont én iszonyúan kínlódok.A férjem,ha más lánnyal lesz,én abba belehalok.Pedig lenne nekem is más,de nem tudom a férjem elengedni........
Önző vagyok?
Sokszor dühkitöréseim vannak,és türelmetlen vagyok,szeretném ezt a nehéz lelki terhet ledobni magamról úgy,hogy senki ne sérüljön.....ami szinte lehetetlen.
?iért ragaszkodok ahhoz a férfihoz annyira,akitől több bántást kaptam,mint kedvességet a 2 év alatt?????
Miért nem tudom elengedni,és hagyni,hogy esetleg mással boldogok legyünk mindketten?
Én igazából szeretem őt,csak azt nem érzem,hogy ő ugyanolyan öszintén szeret engem,és a kislányt.
Anyagiasnak tart engem,holott ő pár ezer Ft-ot is megjegyez,ha ki kell adni számára nem fontos dologra.
És én szeretem,és ragaszkodok hozzá......szüleim mmeg már bolondnak néznek,pedig érett,diplomás nő vagyok.
Sajnos kezelésekre eljárni nincs alkalmam......magamban örlődök.
Véleményére nagyon kíváncsi vagyok,és előre is köszönöm.
Üdvözlettel:Á.R
Sokféle és meglehetősen zavaros, kaotikus motivációról, érzelemről tanúskodik a levele. Ahhoz, hogy világosan döntsön, és fel tudja dolgozni ezt a helyzetet, amelynek kialakításában pontosan ugyanannyira részt vett, mint a férje, rendezni tudja a vele való viszonyát, alapos, elmélyült szembenézés szükséges. Jelen helyzetében nagyon jól jönne egy szakképzett tanácsadó vagy terapeuta támogatása, esetleg egy terápiás vagy önismereti csoport, ahol a külső visszajelzések segítenének Önnek tisztáznia magában a tisztázandókat. Honnan ez ragaszkodás, amely távolról sem egyezik ám a szeretettel, milyen indulatok próbálnak időről-időre felszínre törni Önben... Amennyiben feldolgozás nélkül lép tovább a helyzetből, ugyanez a fajta probléma újra szembejön majd, csak valószínűleg egyre súlyosabb, erőteljesebb formában. Férjével való kapcsolatát - az együtt vagy külön kérdéstől függetlenül - pedig közös gyermekükre való tekintettel mindenképpen fontos rendeznie. Javaslom, gondolja át, hogy nem éri-e meg némi idő, energia és anyagi befektetéssel szakember segítségét igénybe vennie - a Napszikra Stúdióban számtalan felkészült terapeuta közül választhat: www.napszikra.hu
Egy könyvet pedig jó szívvel ajánlok figyelmébe, melynek címe: Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig.
Üdvözlettel: Domján Mónika 2011. 03. 08. 23:12