|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy iszonyatosan rettegek a szüléstől. Pánikrohamok törnek rám, hirtelen izzadni kezdek, remegek, a vérnyomásom és a pulzusom az egekbe szökik, szorít a mellkasom, sokszor olyan hisztériás rohamaim vannak, hogy senki nem tud megnyugtatni, ilyenkor mindig nyugtatót veszek be, de gyakran már az sem segít. Hónapok óta semmi máson nem kattog az agyam, ingerlékeny vagyok, szorongok, állandóan úgy érzem, hogy egy nagy gombóc van a torkomban. Gyomorgörccsel fekszem és kelek. Néha már annyira felhergelem magam, hogy majdnem elvesztem az eszméletem is, többször jött már értem mentő és kerültem kórházba, mert annyira szorított a mellkasom és nem kaptam levegőt. Többször kivizsgáltak már, semmilyen szervi problémám nincs. Most is sírva írok Önnek, annyira rettegek és rosszul érzem magam emiatt. A nőgyógyászom azt javasolta, keressek fel egy pszichológust, aki megvizsgálna és az ő elrendelésére szülhetnék császármetszéssel. A babavárás alatti problémáktól nem félek, és azoktól sem, amik a baba világrajövetele után merülhetnek fel. Húgomat szinte én neveltem fel, keresztlányom 14 hónapos és rengeteget vigyázok rá, sokszor több egész napra. Csakis a szüléstől rettegek. Minden nap minden percében ezen jár az eszem. És még terhes sem vagyok! Bele sem merek gondolni, mi lesz akkor, ha az leszek. Hallottam és olvastam már arról, hogy a kismamák saját döntésük alapján szülhettek császárral. Szeretnénk gyereket a párommal, de nem tudom magam rávenni! Egyszerűen nem megy, nem tudom legyőzni a félelmem. Semmi másra nem vágyom, csakis egy kisbabára, de tizenéves korom óta aggaszt ez a dolog, és most, hogy már rajta lehetnénk a babaprojekten, teljesen elhatalmasodott rajtam. Azt hittem, majd kinövöm, még gyerek voltam, amikor már ez foglalkoztatott. Úgy voltam vele, majd ha oda kerül a sor, elmúlik. De nem! Nagyon aggódom, hogy a párkapcsolatom is rá fog menni erre az egészre! Kérem adjon valami tanácsot! Kétségbe vagyok esve! Valóban van rá esély, hogy szülhetek emiatt császármetszéssel?
Nagyon köszönöm a válaszát!
Levele végén nagyon megkönnyebbültem, hogy mindezt még nem váradós kismamaként írja (és éli át)! Csak egyetérteni tudok a nőgyógyásza javaslatával, hogy keressen fel egy pszichológust ezzel a problémával, hiszen ez a félelem nemcsak a babavárást, hanem a jelenlegi életét és párkapcsolatát is jelentősen megnehezíti! Ha arra kerül a sor, biztosan van rá mód, hogy a császármetszést választhassa, ezt egy szülész tudja megmondani. Azonban abban biztos vagyok, hogy az életminőségét nagymértékben javítaná, ha a végére járna, milyen traumatikus élmény hatására alakult ki Önben ez a pánikreakció, amely kifejezetten a szülés gondolatára váltódik ki. Elképzelhető, hogy ez a félelem a szexuális életét és a teherbeesést is befolyásolja, valamint a terhességet és szülést követő időszakot is nagyfokú szorongással terhelné, amely Önön kívül leendő gyermekének és párjának sem lenne így könnyű. De elsősorban saját maga miatt javaslom, hogy ne egyedül próbáljon megküzdeni ezzel a félelemmel, hanem keressen egy szakértő támogatót, aki tapintatosan vezeti Önt és segít feloldani ezt a pánikot. Ez abszolút lehetséges, azonban egyedül nem fog menni. Nézzen szembe a problémával, de úgy, hogy megkeresi a megfelelő segítséget! Az első lépést már megtette ennek a levélnek a megírásával. Sok bátorságot kívánok a további lépések megtételéhez Önnek!
Üdvözlettel, Domján Mónika 2016. 03. 23. 23:41