|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
18 éves lány vagyok, édesanyám kezdetektől fogva egyedül nevel. Gyakorlatilag 18 éven keresztül semmi kapcsolatom nem volt édesapámmal, nem találkoztam vele, nem is tudtam róla semmit. Anya mostanában vette fel vele a kapcsolatot, én most találkoztam vele először. Egyelőre a jövő zenéje, hogy a továbbiakban milyen gyakran fogunk esetleg találkozni... Alapvetően én teljesen elfogadtam ezt a helyzetet, nyilván volt gyerekkoromban hiányérzetem, de beletörődtem, hogy így alakult.
A szerelmi életem sajnos egyenlő a 0val, azt gondolom ez elsősorban az önbizalomhiányomból adódik. Egyébként, sosem a korombeli fiúk érdekeltek, sokkal inkább a 10 évvel idősebb koroszály..-ezt betudtam apakomplexusnak.
Az érdekelne azonban, hogy van-e szerepe az apakép hiányának az én (szexuál)pszichológiai fejlődésemben, ill. lehet-e ennek a problémának további kihatása a felnőttkori párkapcsolataimra. Ennyire meghatározó lenne egy lány számára, ha kimarad neki az apa, mint az élete első "szerelmének" alanya?
Válaszát előre is köszönöm.
Természetesen van hatása az apahiánynak a pszichoszexuális fejlődésre és általában a személyiségfejlődésre, de így nagy általánosságban nem érdemes találgatni, hogy az Ön esetében ez mit eredményez(ett). Mindenképpen érdemes önismereti vizsgálódásba fogni ezen a téren, főleg, ha úgy érzi, önbizalomhiánya visszaveti a pártalálásban. Az édesapjával való kapcsolat helyreállítása, amennyiben ő is partner ebben, sokat segíthet megérteni, helyretenni a történteket. Fontos lehet saját értékességével kapcsolatos esetleges kételyeitől megszabadulni , amelyek amiatt merülhettek fel, hogy elhagyta az édesapja. Ennek a döntésnek semmi köze Önhöz, ez édesapja és édesanyja "ügye", kizárólag róluk szól! Természetesen kihatása van ennek a döntésnek az Ön sorsára, és fiatal felnőttként ezt már tudatosítani és ezáltal befolyásolni is tudja. Domján Mónika 2016. 08. 15. 22:02
Jartam pszichologushoz masfel even at, meg tervezem is a jovoben, de ugy erzem a paromnak is szuksege lenne ra, de o nem akarja beismerni, vagy epp azt hozza fol kifogasnak hogy nem hisz a hatekonysagaban. hogyan tudnam megis ravenni? amellett hogy rettento stresszes a munkaja, idegileg labilis, sokszor elveszti a kontrollt es uvoltozik akar nyilvanos helyen is, targyakat dobal, volt mar dulakodas is koztunk, ha jo kedve van azert akar inni, ha rossz kedve van, azert (meg nem alkoholista), es az a tipus akire rossz hatassal van az alkohol. emellett tobb trauma is erte, amit szinten tagad, es mindent egybevetve, az a benyomasom hogy a lelke melyen nincs semmi onbizalma, sot, nagyon rossz velemennyel van sajat magarol. ketszer eljutott odaig hogy idopontot foglalt, de aztan az utolso pillanatban kozolte velem, nem megy el. lehet valamit tenni? koszonom valaszat!
Sajnos, nem tudom egyértelműen biztatni: egy terápiás folyamat akkor hatásos, ha valaki önként szánja rá magát. Így rábeszélni sem érdemes senkit egy ponton túl... Indirekt módon azzal tud ebben segíteni, ha békénhagyja a párját ezzel a témával, és így nem fogja azt érezni, hogy ez az Ön "mániája", hanem esetleg ő maga szembesül a problémáival. Ha pedig Ön vesz igénybe ilyen segítséget, az példaértékű lehet - abban az esetben, ha azzal sem nyomasztja őt, hogy "bezzeg én járok, de te...?".
Egyetértek Önnel abban, hogy egy ilyen nehéz párkapcsolatban, mint az Önöké, érdemes elgondolkodnia azon, hogy miért került ebbe a helyzetbe, milyen saját megoldandói vannak még. Könnyen előfordulhat, hogy ha Ön folyamodik segítségért a saját problémáival kapcsolatban, azzal mindkettőjüknek segít.
Kívánom, hogy sikerüljön megtenni a megfelelő lépéseket, amelyek mindkettejük javára válnak majd!
Üdvözlettel, Domján Mónika 2013. 10. 06. 22:06