párkapcsolat

Kedves Mónika!
A párommal egy éve vagyunk együtt, nagyon szeretem őt, úgy érzem, biztos lehetek abban, hogy ez kölcsönös. Boldog vagyok emiatt, jól érezzük együtt magunkat. És akkor jön a DE... Úgy vagyunk boldogok, ha nem kell közben hétköznapi dolgokat intézni. És én ebbe mostanra belefáradtam. Kb. 9 hónapja költöztem hozzá, mosás, takarítás, pakolás, főzés. Mindent én csinálok. Van egy gyönyörű kertünk, teraszunk, lenne, mert nem hajlandó rendbehozni. Kértem már szépen, csúnyán, semmi. Majd megcsináljuk, majd milyen jó lesz, majd milyen szép lesz, a valóság pedig ott tart, hogy telnek a napok, hetek, hónapok és minden egyes alkalommal fontosabb neki leülni a gép elé a haverokkal játszani. Bennem meg minden egyes alkalommal felmegy ilyenkor a pumpa. Hogy lenne mit csinálni... Ráadásul rászánnánk két napot, készen lenne a lényegi része, mindenben csak a halogatást látom nála és elfogyott a türelmem. Csak egy másik példa hogy 3 hónapja vettünk új polcokat, azóta se tette fel őket a falra. Ha szemet hunyok ezek felett, minden a legnagyobb rendben van. Így ő nem is veszi komolyan mindazt, ami nekem probléma. Nem akarok így élni. Elmondtam neki. Hazajöttem a szüleimhez, hagytam neki egy levelet. Kaptam persze már üzenetet tőle, hogy hétvégére hívott segítséget és a kertben fog dolgozni. Ha ott vagyok vele a falnak beszélek az igényeimről, nem napokig, hetekig, hanem hónapokig. Azt mondja igazam van, nem álmodozni kellene, hanem cselekedni. Viszont újra és újra csalódok, hogy na majd most, most megcsináljuk, most segít, de sosem történt eddig semmi. Mit tehetnék még? Hogyan viselkedhetnénk ezalatt a külön töltött idő alatt? Egyik este ugyanis újra elmondtam neki, hogy így nem tudok vele együtt élni, egyszerűen máshogy kellene hozzáállnia dolgokhoz, hogy fejlődjünk. Egyedül érzem magam ezzel az igényemmel, ő szuperül elvan így a gyakorlatban, egyébként meg egyetértve álmodozik mit kellene csinálni a lakáson. Azt is mondtam, úgy gondolom, a nő hibája is, ha nem teljesen, hogyha beleragad egy ilyen szerepbe, mint amilyenben most én vagyok, hogy egyedül viszem a háztartást, de még a ház körül is dzsungel van... Nem mondott semmit, elaludt zárkózottan. Így másnap hazautaztam, időre van szükségem gondolkodni, és magamra figyelni, és segítségre mit lehet tenni ilyenkor. Köszönöm előre is!

Domján Mónika!

31 éves nő vagyok. Párommal 7 éve vagyunk együtt. Az lenne a problémám, hogy pár éve, amikor új munkahelyre kerültem, megtetszett a kollégám. Mint kiderült, ez kölcsönös volt. Volt egy pár apróbb flörtünk, tetszett ez a kis izgalom. De aztán kimutatta a foga fehérjét, kiderült hogy egy elég bunkó ember (másokkal is az), és utána már nagyon nehéz volt elviselni őt, mint munkatársat. Kicsit úgy érzem hogy elárultam a páromat... semmi fizikális nem történt közöttünk, de most már tudom, hogy a flörtből milyen könnyen lehetne több is, tehát nem árt ezzel óvatosan bánni. Gond-e, ha ezt az esetet nem szeretném bevallani a páromnak? Ő is ismeri a kollégámat, és nem kedveli egyáltalán pont a bunkó stílusa miatt, attól félek, hogy örökre elvesztené a bizalmát felém.

A másik gondom az lenne hogy fél éve született meg a kislányunk, akit imádunk, de újabb kihívással kell szembenéznünk... Ugyebár most már egymásra kevesebb időnk, energiánk marad, kettesben nagyon nehezen tudunk eljutni akárhova is... Plusz az itthonlét sokszor unalmas, ha hazatér párom, vágynék a társaságra,arra, hogy kimozduljunk, viszont ő meg nyugalomra, csendre vágyik, amit persze megértek.

Ön mit tenne a helyemben?

Köszönettel Andrea

Kedves szakértő!!! Azért fordulok önhöz mert már nem tudom mihez is kezdjek magammal.

Édesanyámmal és édes apámmal és 9 éves kis öcsémmel élek együtt.
Szüleim rengeteget dolgoznak hogy meg tudjunk élni épp ezért soha nem jut ránk idejük.Rengeteg dolgot nekem kell el intézni én gondoskodom kis öcsémről olyan vagyok mint a második anyukája ezen felül ott a házimunka...hivatalokba járás. stb... nem sorolom mert nem érnék soha a végére.Édes anyámmal nem túl fényes a viszonyom bármit is teszek mindig csak összeveszünk úgy érzem egyáltalán nem vagyok számára fontos..soha nem támogat semmiben ha kérek tőle valamit nem teljesíti én meg értem hogy dolgozik de semmit nem foglalkozik velem se a kisöcsémmel.Ő itt helyben dolgozik takarítónőként reggel 7 kor meg és délután 4-5 óra fele jön haza a munkából.Édesapámmal már kisebb mértékben de különbözik a viszonyom mint édes anyámmal talán kicsivel jobb.De ő se tud velem foglalkozni hiszen ő másik városba jár el dolgozni hajnalok hajnalán és este jön van olyan mikor napokig nem is látom.. Ha itthon van is akkor is csak alszik és nem szeretem zavarni mert tudom hogy megint mehet nem sokká dolgozni és pihennie kell.De ő gyakrabban át ölel mondja hogy mennyire szeret meg puszil anyu ilyet nem szokott csinálni.Bár ő se tud támogatni az életemben.Az szüleim viszonya sem a legjobb mondhatnám nagyon rossz hiszen rengeteget veszekednek anyagi problémák miatt és amiatt hogy apu alkoholista..és sokat iszik.Félek attól is hogy külön válnak hiszen volt már róla szó de reménykedek abban hogy azért mert épp veszekedtek.Az én életem sem könnyű hiszen mint írtam rengeteg dolgot nekem kell el intéznem amit szüleimnek kellene ott van nekem a suli és ott van az iskolán keresztül a munka is amit el kell végeznem sokszor van olyan hogy én is reggeltől estig dolgozom.Legjobb barátnőm ovis koromtól kezdve az tartotta benne mindig a lelket.
Az egész ott kezdődött mikor el értem a "pasizós" életkort mikor vágytam az ellenkező nem társaságára is.
Elkezdtem ismerkedni fiúkkal 14 éves voltam 15 évesen az egyik nap meg ismerkedtünk két fiúval egy délután biliárdozási napon akiből az egyik szimpatikus volt össze akartam vele jönni de utána meg gondoltam magam ő ekkor 18 éves volt.Eközben barátnőmről meg tudtam hogy már régóta van egy barátja akinek ő be jön és nekem is be mutatta én ekkor 15 éves voltam barátnőm meg 16 viszont a férfi jóval idősebb volt nálunk 25 volt.
Itt kezdődött minden nekem a 25 éves férfi nagyon szimpatikus volt barátnőm az le koptatta de én egyre több időt szeretem volna vele lenni és voltam is.Nem is kellet neki sok idő hogy szerelmes legyek belé ő volt életem első szerelme.
Ezt el mondtam neki és kiderült hogy ő is szeret.Meg is csókolt egyből és össze jöttünk nagyon boldog voltam hiszen teljes szívemből nagyon szerettem.De én akkor jöttem vele össze miközben barátnőmmel is kavart bár barátnőm nem foglalkozott vele csak baráti szinten voltak együtt mindig.Mivel öregebb volt barátnőmnek is alig akartam el mondani hogy titokban együtt vagyunk.De végül el árultam neki.Itt estem két szakadék közzé hiszen ott voltak a barátaim akiket meg ismertünk barátnőmmel ami korosztályunk azok akit fent említettem is a 17 éves és 18 éves srác.Velük így baráti társaságban egyre több időt töltöttünk nagyon jól is éreztük magunkat velük jártuk bulizni mindenhova de én közben sok időt töltöttem barátommal is a 25 évessel minden este mentem hozzá amikor tudtam miután végzett a munkával alig vártam mindig hogy találkozhassak vele.Barátnőm össze jött a fiatalabbik sráccal a 17 évessel kicsit szégyen érzetem volt hogy nekem sokkal idősebb a párom nálam ő meg korban hozzá illőt talált de túlságosan nem is érdekelt hiszen fülig szerelmes voltam belé és ennyi elég volt számomra.Kiderült akit írtam az elején aki szimpatikus volt nekem hogy én is bejövök neki és belém szeretett el mondta de ekkor én már vissza utasítottam hiszen ott volt a 25 éves barátom.De ő nem adta fel mindig udvarolt nekem nagyon kedves volt velem hiszen ő is szerelmes volt.Mindig vissza utasítottam de ő csak nem adta fel küzdött értem.Nagy nehezen el árultam neki hogy nekem ár van egy 25 éves barátom.Ekkor mondta hogy lehetek ilyen buta.Én ekkor már 2 hónapja voltam együtt a párommal voltak köztünk kisebb nagyobb veszekedések de kitartottam hiszen nagyon szerettem.A 18 éves fiú próbált le beszélni róla hiszen valóban korban egyáltalán nem illet hozzám.Bár barátnőm is aki ennek a fiúnak nagyon jó barátja lett is ezt mondta h szerinte se illünk össze.De valahogy nem érdekelt.Csak szerettem a párom és vele voltam 3 hónapja voltunk együtt amikor ő szerettet volna közelebbi viszonyba kerülni velem testi viszonyba nem tudtam el utasítani hiszen szerettem le is feküdtünk már 3 hónap után.Ez viszont se annak a srácnak aki szerelmes volt belém se barátnőmnek nem mertem el árulni.Ekkor el kezdett romlani a kapcsolatom párommal alkoholista volt ő is és rengeteg dolgot meg tudtam róla miután jobban meg ismertem.Egyre többször vesztünk össze de akkor is nagyon szerettem meg ő is engem azt mondta.
El árultam barátnőmnek hogy le feküdtem párommal mondta hogy butaságot csináltam és lehet igaza is volt.De a srácnak akkor sem mertem el mondni hiszen már alapból ellenezte a kapcsolatom párommal.És nem tudtam mi lett volna a reakciója ezért inkább nem mondtam.De közben a baráti társaságból a srác aki belém szeretett el kezdtem vele is kettesben tölteni időt és jól éreztünk magunkat vele úgy mondva ki tudtam élni önmagam.Hülyéskedtünk barátkoztunk de közben tudtam hogy nagyon szerelmes volt belém és folyamatosan ellenezte a kapcsolatom.
De ő ezek után sem adta fel csak kedveskedett nekem jó szívű volt velem mindig ott volt velem és egyre több időt voltunk kettesben is akár,barátom lett úgy éreztem.Bár tudtam hogy ő szerelmes belém azért is akart velem mindig kettesben lenni.Közben a kapcsolatunk párommal még rosszabb lett de együtt voltunk mert ő vele akartam mindig lenni.Viszont egyik nap a srác elhívott meleg szendvicsezni el is mentem szó nélkül.Ekkor kérdezett valamit hogy én le feküdtem e párommal minden szó nélkül le tagadtam.. mondtam neki nem honnan veszel ilyet nem ment el a maradék eszem is egyből azt válaszolta ne hazudjak neki.Elő vette a telefonját és az én facebookomban volt mutatta hogy párommal az üzeneteimet mikor írtam páromnak hogy ne beszélje ki a barátainak a szexuális életünket.Megfagyott az ereimben a vér ledöbbentem haragudtam is rá is nem tudtam mit feleljek neki próbáltam ki beszélni de ezek után már a srác sem hitte el amit mondtam neki így kénytelen voltam neki az igazságot el mondani.Hogy már rengetegszer le feküdtem a párommal és vele veszítettem el a szüzességem is hát szeretem ez szerintem így normális.Ő fejemhez vágta hogy lehetek ilyen ostoba volt benne igazság amit mondott de nem izgatott.Rengeteg időt voltam a sráccal is párommal is.Mivel egyre jobban romlott a kapcsolatom a párommal és szenvedtem miatta de szerettem is így el viseltem.A srác látta rajtam hogy szenvedek el is mondtam neki mondta hogy ne tegyem ezt magammal miért jó az ha csak szenvedek mellette de nem tudtam el hagyni párom.A srác annyira szerelmes volt belém hogy ő is szenvedett miattam.El akart szakítani páromtól én akkor nem úgy éreztem hogy azért mert nekem ez rossz és az én érdekem nézi hanem azért mert ő akar velem lenni épp ezért nem is érdekelt mit mondott rengeteget veszekedtem vele ezen hogy szálljon már le róla mert semmi köze nincs hozzá és nem is hallgattam rá.Párommal szakítottam hiszen nem tudtam el viselni azt hogy alkoholizál annyiszor meg ígérte pedig hogy meg változik de nem tudott el mondtam a srácnak aki örült ennek de annyira hiányzott majd bele pusztultam és nem bírtam nélküle meg lenni 2 hétre rá megint vissza mentem páromhoz és újra együtt voltunk.A srác már szóhoz sem jutott mikor lesz már ennek vége mondta.Hiába voltam együtt megint párommal nem változott meg alkoholizált kiderült hogy meg is csalt ő olyan ember volt aki nem tudott meg állni egy lánynál rajtam kívül is volt neki több.Ilyen 16-17 évesek.Ekkor megint szakítottam vele a srác mondta h hallgassak már rá ő is sokat szenvedett miattam én meg még többet a párom miatt.De ő ott volt velem és meg vigasztalt ha kellet mindig ott volt nekem a srác bár mi is történt teljes szívéből szeretett.De párom vissza könyörögte magát kis időn belül és én megint vissza fogadtam annyira a szerettem.Magam sem láttam már a ki utat ebből az egészből a végén már csak azért voltam együtt párommal hogy ki elégítsük egymás szexuális vágyait mert foglalkozni egyáltalán nem foglalkozott velem.Volt olyan mikor együtt voltam párommal de titokban tartottam és azt mondtam a srácnak hogy nem vagyok vele együtt csak hogy ne veszek vele össze megint ezen.De a srác sejtette az ellenkezőjét át látott rajtam annyira ismert már egyik este buliból mentünk haza én a srác meg barátnőm én el kanyarodtam egyik utcába a srác ment barátnőmmel haza fele hogy én sietek és erről megyek inkább nem velük de páromhoz akartam menni titokban azért fordultam le hogy ne tudja meg a srác hogy újra együtt vagyok vele.El is indultam páromhoz már az abban az utcában voltam hol lakik mikor a srác elém kanyarodott az egyik utcából és meg állított sírva mondta nem tehetem ezt magammal ne csináljam ezt.A párom házának a kapujából vett fel a srác kézbe és hozott el onnan hogy ő ezt nem engedheti meg hogy így ki bánjak magammal.Ekkor már én is sírtam hogy ne avatkozzon bele nagyon szeretem a párom nem tehetek róla.Végül hazáig vitt a srác nem mentem el páromhoz mondtam a srácnak hogy menjen ő is haza de ő is tudta h vissza mennék a páromhoz ha ő el megy így inkább reggelig ült a kapunk előtt hogy meg akadályozza h el menjek páromhoz. Nagyon össze vesztünk.. de tudtam hogy igaza van.. bár nem tudtam meg érteni hiszen szerettem a párom.A srác is meg unta nem zaklatott vele tovább nem tudott már mit tenni nagyon makacs voltam így inkább ő neki is az lett a szempont h velem ne kellejen veszekednie így jóba voltunk újra mint régen.Ő mindig ott volt nekem
csak egy szavamba került.Jól éreztük magunkat egymás társaságában bár nekem a srác sose tetszett külsőre csak személyiségileg.Párom csak folytatta nem változott szenvedtem miatta és a srác volt ott nekem hogy fel vidítson.Csak már ő se tudott mit tenni hiszen 6 hónapig könyörgött hogy hagyjam el párom nem tudtam hiába szeretett ő viszont sokkal jobban meg becsült mint a párom.Úgy viselkedett velem mint ahogy egy kapcsolatban fiú a barátnőjével olyan kedves volt velem mindig.Ajándékokat adott még akkor is ha én nem adtam neki semmit.De meglepett olyanokkal amiknek én legjobban örültem.Párommal ekkor már a kapcsolatom csak szexuális volt még ha én szerettem is akkor is.
Egyik éjjel 4 -en el mentünk bulizni én a srác barátnőm meg a párja .. kicsit részegek voltunk de magunknál voltunk.Nekem nagyon hasogatott a fejem haza akartam menni barátnőm még nem de nem akart el engedni egyedül így meg kérte a srácot hogy jöljön velem haza. El indultunk sétálva haza mentünk pár utcát mikor mondtam a srácnak hogy vegyen fel mert nem tudok már lábon állni sem fel vett úgy vitt haza fele.Meg álltunk pihenni közben végig egymás karjaiban voltunk.Nem tudom hogy mit éreztem akkor már hozzánk két utcányira voltunk amikor nevén szólítottam a srácot és megcsókoltam.. csókból simogatás simogatásból szeretkezés lett.A srác haza ment mondtam neki ez senkinek sem mondhatja el a srác leírhatatlanul boldog volt hiszen csak másfél éve velem volt mindig és szeretett.De nekem nagyon nagy bűn tudatom volt aludni sem tudtam hiszen együtt voltam párommal még ha ennyire rossz volt is a viszonyunk és szerettem.Írtam is a srácnak facebookon másnap reggel hogy ne keressen többet nem akarom látni kettőnk közt ezzel mindennek vége nagyon fájt hogy ezt kellet tennem hiszen a srác semmiről nem tehetett és ez előtt egy hónappal hunyt el az édes apja is rákban elég baja volt enélkül is de nem tudtam fel fogni már ezt az egészet én sem szimplán csak annyi bűne volt hogy túlságosan is szeretett és meg becsült.A srác még az nap le jött zokogva hogy beszéljük ezt meg így nem lehet vége ennek hiszen ő az életénél is jobban szeret engem.De nem akartam el veszíteni párom én ő belé voltam szerelmes így a srácot el küldtem sírva sajnáltam hogy ezt tettem vele undorodtam egyszerűen magamtól is már hiszen ha meg bántott ő akkor is azt nézte mindig nekem mi a jó mert ez az egész csak szenvedés volt számomra.De nem tudtam mást tenni a szívem ezt súgta.A srác sírva ment el.. én páromnak nem mertem el mondani hogy le feküdtem a sráccal hiszen gyűlölték egymást a párommal verekedtek is sokszor én miattam így csak annyit mondtam neki hogy csókolóztam a sráccal nagyon meg haragudott de együtt maradtunk.Nem volt egy hónap a párom ugyan úgy ivott újra és meg tudtam hogy ismételten megint meg csalt meg akartam halni.De tudtam hogy most már nincs tovább párommal itt véget kellet venni ennek mert már nem bírtam se idegileg se sehogy.Szakítottam is vele fel hívtam a srácot hogy itt végleg most már tényleg végeztem párommal be láttam hogy végig a srácnak volt igaza aki annyira szeretett hogy mikor el küldtem ő is majdnem öngyilkos lett.El árulta miután le jött hozzám de ki békültünk.És újra egymásé voltunk lefeküdtünk.Nem jártunk hiszen nem voltam belé szerelmes de szerettem meg persze jóvá akartam tenni azt amit tettem vele.Ezek után 2 hónappal volt párom autó balesetben elhunyt.Nagyon sajnáltam hiszen még akkor is szerettem volt velem bármilyen is.9 hónapig voltam vele együtt de voltak jó dolgok is én nekem ő volt az első szerelmem.Így tehát maradt nekem a srác aki mindennél jobban szeret 2 éve ismerem már de én nem tudom ezt neki viszonozni. Vele is nagyon sokat veszekedtem de csak azon mert ő szeretett volna velem kapcsolatot én meg ő vele nem.A srác édes anyja is el hunyt édes apja után 4 hónappal szintén rákban sokat szenved a srác is meg csak engem szeret én voltam neki az első és azt mondja most már úgy érzi csak én vagyok számára akiért még érdemes élnie.Most mi nem vagyunk barátok de szerelmesek sem Szeretem de nem szerelemből ő szeret de nem barátságból valahol a kettő közt.A srác még mindig velem van szeret és becsül tisztel.Több van köztünk mint barátság de kevesebb mint kapcsolat.Vele se tudom mit tegyek ami neki is jó meg nekem is jó lenne így fent tartjuk ezt a köztes állapotot ami működik közöttünk mindenki előtt barátok vagyunk de kettesben mg többek.Így neki is jó meg nekem is.Viszont most bele szerettem egy 30 éves férfiba aki nagyon tetszik el is mondtam a srácnak.Ő azt mondta nem tanultál még eleget ne szaladjak ugyan annak a falnak még egyszer.Nem tudom mi tévő legyek tudom igaza van a srácnak már egyszer bele estem ebbe a hibába de az idősebbekhez vonzódok nem tudok mit kezdeni magammal..ebben kérném a segítséget.
tudom nagyon hosszú lett de képtelen lettem volna ezt rövidebben le írni.

Kedves pszichológus!
Segítséget szeretnék kérni anyukám és a barátom terén.....sajnos nem tudom hogy mit kéne csinálni. Az anyukám lebetegedett évekkel ezelött és elveszítette a munkahelyét idökzöben kb. már vagy 2 éve. Azóta mást se hallgatok töle napi 24 orába, hogy igy a volt munkahelye meg úgy.....nekem szerencsére volt munkahelyem és addig beszéltem a munkáltatómnak még felvette az anyukámat. Nem volt könnyü , mert ez egy házi segítségnyujtásos munkakör ahol az embereket magamnak ekll összeszedni. Egy kedves ellátottam segítségével anyának is össze tudtam szedni. Gondoltam, hogy végre msotmár megnyukszik, hogy van állása hiszen 50évesen eléggé nehéz a munkaerő piacon föleg hogyha valaki beteg is. Hát sajnos nem így történt , mert még mindig egyfolytába a volt munkahelyét majmolja amivel teljesen kikészit engem. Föleg azzal, hogy mindenkinek ugy tálalja fel, hogy mi egy tök csoró család vagyunk és segitsenek anyagilag.....sokan nem tudják h avn munkahelyem meg neki is....és ez nagyon bánt az anyukámba már rendesen égek miatta amit csinál. tudom hogy enm sok pénzünk van még igy se hogy msotmár ö si dolgozik de azért annyira rossz helyzetbe sem vagyunk már. Ez az egyik problémám....a másik pedig a barátom. Mindig megjegyzést tesz hogy én nem tudok fözni sütni pedig 23 éves vagyok....ez rosszul esik töle mer sokszor ugy érzem mint hogyha ö elvárná hogyha majd összeköltözünk, hogy feszt cseléd legyek a háznál....nekem az h fözzek süssek meg takaritsak nem okoz örömöt és azt sem értem, hogy attól hogy ö férfi miért ne cisnálhatná meg ö is? Elvárná h dolgozzak meg persze csináljam meg a házi munkát pedig én is egy ember vagyok....azon kivül többször is mondott olyat hogy ö nem elsz sneki eltartoja....nem si várom el de akkor ö miért várja el h én ugymond megcsináljam a nöi kötelességeimet majd ha összeköltözünk, de ö mint férfi a család fenntartásra meg majd sz....-ik majd rá.......A másik meg attol félek még h ugye neki nincs munkahelye és sokszor mondta h ö felmegy pestre ami azt jelentené hogy menjek én is amjd utána. csak sajnos én nem tudnék utána menni mer nekem azért anya is itt van akinek be kell segitenem. Egyszerüen enm tudom, hogy mit tegyek megbolondulok szinte már ettöl az egésztöl.....pedig szeirntem a barátomnak si jobb lenne ha itt maradna mer neki is itt vannak a szerettei azon kivül itt nem kell rezsit meg albit fizetni ott viszont kéne és hát van egy kisfia aki nem tölem van akkor viszont öt sem láthatná mindig mert budapeströl feszt oda meg vissza menni nem kis pénz....

Kedves Mónika!
A párom (41) lelki terheket cipel. Hónapok óta nincs munkája, most már jobban akarja, jobban próbálkozik, nehéz.
Aranyos, bohókás, komoly is tudni lenni, mégis nehéz vele. NEm akarja a segítségemet meghallani. Most azért írok, hogy a lelki terheiben hogyan segítsek neki. NEhéz tud vele lenni, ugyanis elég morgós és olykor semmivel nincs kibékülve. NEm szorgalmas és nem törekvő, de megvannak neki is a jó tulajdonságai. OLyan nem akarásnak nyögés a vége tud lenni. Most távkapcsolatban vagyunk, ám olykor így is is nehéz tud lenni a morgóssága, méktatlankodáa miatt. Tudom, hogy részben a lelki terhei miatt ilyen. NEki is elváltak a szülei, ám elmesélése alapján nehéz volt, mert hiába volt utána és van nevelőapjuk, lelkileg nem úgy vállalta őket és a nev.apjának is van egy fura természete. Valamelyest érzelmileg zárkózott lett, amit nem csodálok. Sajnos nem épp optimista. Álmodozó, ábrándozó, valahol egy kamasz gyerek. Jókat tudunk beszélgetni, sajnos nem mindenről. NEm jó útravalót kapott, nem épp jo környezeti hatások alatt nőtt. Sajnos ő is és anyukája is szabad szájú. Anyukája elég rendesen az tud lenni. Modták már azt is, hogy ez komplexusok miatt is lehet. AZ utóbbi egy évben sok pszichológiai cikket olvastam párkapcsolati témában is, hogy megértsek, rálássak dolgokra. JAvamra, hasznomra váltak. Szeretem és tolerálom a dolgait, ezt érzi és tudja is, ám mégis nehéz vele. A tartalákait éli fel. BÁr az én családommal is megvannak a magam gondjai. Ami foszlányokat mesélt a párom a lelki dolgairól, én kiakadtam rajta. ÉS már több évtizede cipeli őket. Mikor megkérdeztem tőle, hogy erről meg erről beszélt-e már anyukájával, azt mondta nem, mert nem akar bajt. Én sem merek dolgokat anyukájának elmesélni amit elmesélnék, mert nem tudom milyen szintű baj lenne belőle. Hogyan tudná letenni a lelki terheit? Tapasztalatból tudom, hogy milyen megkönnyebbülés lenne. Köszönöm segítségét.

Tisztelt Domjan Monika!
Jartam pszichologushoz masfel even at, meg tervezem is a jovoben, de ugy erzem a paromnak is szuksege lenne ra, de o nem akarja beismerni, vagy epp azt hozza fol kifogasnak hogy nem hisz a hatekonysagaban. hogyan tudnam megis ravenni? amellett hogy rettento stresszes a munkaja, idegileg labilis, sokszor elveszti a kontrollt es uvoltozik akar nyilvanos helyen is, targyakat dobal, volt mar dulakodas is koztunk, ha jo kedve van azert akar inni, ha rossz kedve van, azert (meg nem alkoholista), es az a tipus akire rossz hatassal van az alkohol. emellett tobb trauma is erte, amit szinten tagad, es mindent egybevetve, az a benyomasom hogy a lelke melyen nincs semmi onbizalma, sot, nagyon rossz velemennyel van sajat magarol. ketszer eljutott odaig hogy idopontot foglalt, de aztan az utolso pillanatban kozolte velem, nem megy el. lehet valamit tenni? koszonom valaszat!

Kedves Mónika!
Nagyon megörültem amikor megtaláltam ezt az oldalt mert már többször gondoltam rá hogy szakértőhöz kéne fordulnom ha más nem kibeszélni magamból a sérelmeimet,de sajnos egyszer még gyermek koromban egy pszichológus elárulta egy számomra nagy\" titkomat\"( és ezért mások kinevettek)így nem tudnék személyesen megbízni senkiben sem.Jó így anonim!Mostanában nagyon sokat gondolkodom a párkapcsolatom jövőjével és az azt befolyásoló nagyon bonyolult dolgokkal kapcsolatban.Emiatt kérném a véleményedet,tanácsodat.Megpróbálom megfogalmazni a lényegét.A szerelem és párkapcsolatok téma számomra mindig nehezen érthető volt.Sokat tanakodtam már tizenévesen is hogy mi a fontosabb hogy szerelemből válasszak társat(aki lehet nem érdemes rá de az ember nem tehet róla kibe szeret) vagy hogy egy olyan embert válasszak magam mellé aki jóravaló egyeznek a céljaink és jó életünk lehet még ha nincs is az a nagy szerelem.Ahhoz hogy megértsd miért volt már akkor ez fontos számomra el kell mondanom hogy 3éves koromtól állami gondozásban éltem soha nem volt előttem példaként szerető szülői pár csak az elromlott tönkrement kapcsolatok áldozatai,sorstársak aki egy rosszul választott apa-anya hibájából jutottak oda ahová így én is.A döntés hogy milyen életet kezdek ha kikerülök az intézetből az egész életemet meghatározza nincs még egy esély!Szerencsére a választásomat akkor\"angyalok segítették\"8,5éve megismertem a mostani férjemet aki nagyon szerelmes volt belém,én eleinte belé nem,viszont kiérdemelt egy esélyt amiből hamarosan mégis csak szerelem lett.Kb.3évig rózsaszín köd volt aztán szépen lassan lecsendesült jöttek a hullámvölgyek néha nagyon szerelmes voltam néha nem tudtam biztosan ezt akarom-e.Szerintem ezt ő is hasonlóképpen élte meg bár erről sosem beszéltünk de abból gondolom hogy már nem törődött annyit velem.Bár erre ő egyszer azt mondta hogy nekem túl nagy a szeretet igényem és nekem nem lehet megfelelni.Ezt el is hittem neki mert azért van alapja!Időközben már összeköltöztünk.Mindig is nagyon jól tudtunk együtt élni egyenlő arányban kivettük a részünket a háztartásban mint minden másban.Ahogy az életben az elvárásnak megfelelően következő lépés a házasság 6év után összeházasodtunk.Szerettük egymást sőt abban az évben a \"nászévben\"minden tökéletes volt.Mintha feltámadt volna a szenvedély amit már rég nem éreztünk.A nemi életünk gyakorisága akár mint a kapcsolatunk elején.A gyermek áldás emiatt nem is váratott magára a következő évben megszületett a kisfiunk.Kívülről mi lehetünk a tökéletes pár szépen végigjártuk a nagykönyvben leírt utat összeköltözés esküvő lakás házasság gyerek.Aztán azóta minden megváltozott ami persze az én hibám is.A gyerek lekötötte minden időmet a férjemre kevés maradt bár szerintem eleinte nem bánta mert szeret netezni,játszani amit régen nem nagyon tehetett meg mert amíg nem volt baba nyavalyogtam vagy lógtam rajta ha már unatkoztam egyedül vagy szeretgetésre vágytam.Viszont teljesen eltávolodtunk egymástól.Úgy érzem ez az ő részéről is igaz,sőt talán nagyrészt az ő hibája.(Bár kíváncsi lennék az ő verziójára sajnos soha nem árul el semmit nagyon zárkózott.)Szülés után csökkent az addig is kevéske önbecsülésem nem éreztem magam szépnek vonzónak jól esett volna ha jön és elhiteti velem hogy szép vagyok még mindig igazi nő nem csak egy anya.De nem jött lehet hogy arra várt majd én megyek.A nemi életünk a 0-val volt egyenlő.Bár többször megfordult a fejemben hogy kezdeményezek mert azért hiányzott a szex,de egy pár hónapos gyerek mellett se éj se nappal mérlegemen az alvás még mindig jobb választás volt.Nem tettem semmit.Hozzá teszem azért az is megfordult a fejemben hogy azért könyörögni nem fogok,ja és persze hogy mi van ha elutasít?!Mert persze Ő dolgozik és fáradt!A párkapcsolatunk hátraszorításával minden figyelmem a kisfiamé lett és így szépen lassan a szerelem a férjem felé el is tűnt.Lassan 2éves a fiunk a nemi életünk max.3havi 1 amit betudhatunk mindkettőnk részéről a házastársi kötelezettségnek.Abból gondolom mert semmi gyengédség előjáték csak a lényeg és gyorsan mert felébredhet a baba!De mindemellett minden más tökéletesen működik csak nincs a nagy szerelem.Barátnőmmel ezt mi csak úgy mondjuk hiányzik a Hollywood.Mert a filmekben mindig nagy a szerelem.Visszahozható még valahogy ennyi év után a szikra?Minden kapcsolatban elmúlik pár év után a szerelem?Ha igen akkor mi lenne a megoldás hogy váljunk el?Csaljam meg?Ez régebben eszembe sem jutott volna de mostanában minden ismerősöm barátnőm vagy elválik vagy hasonló okok miatt hűtlen lesz a férjéhez.A nagy szerelem és tűz ami a kapcsolatok elején van szépen lassan tova lesz a férfi ha már biztonságban érzi a kapcsolatát már nem küzd érte nincsenek bókok,csak úgy ölelések,csókok,simogatás.A duma hogy a férfinek milyen fontos a szex is csak duma,vagy legalábbis a férjeknek vagy kispapáknak nem az!Nem éreztetik a nővel hogy szeretve van aztán csodálkoznak ha lelép?!Azt hiszik ha mondják sablonosan hogy Szeretlek az jelent még valamit?Megkérdezném azért őszintén pár embertől aki nem fél igazat mondani hogy mit is jelent számukra 10-20-30évek után hogy szerelmes vagyok még a férjembe-feleségembe!?Régen nagyon elítéltem az olyan embert aki megcsalja a házastársát mindig azt mondtam akkor inkább váljon el, de mostanában erről is megváltozott a véleményem.Tételezzük fel megismerkedek valakivel xy-nal szerelem lesz feladnám tökéletesen működő házasságomat elválnék mi a biztosíték rá hogy xy-nal nem jutnánk el idáig hogy elmúlik a nagy szerelem(vagy átalakul mássá) szintén pár év mulva?És akkor kitettem a gyerekemet a meghurcolásnak kiszakítottam az életéből és ráadásul lehet hogy xy nem is olyan rendes ember és nem is biztos hogy olyan jól tudnánk együtt élni vagy ami a legrosszabb rémálmom a múltam megismételné önmagát és a kisfiam is bekerülne a ballépésem miatt?!Szóval ez ki van zárva az én gyerekemnek több jár.Elképzeltem magamnak gyerekkoromban egy ideális családi képet és az én kisbabám megérdemli hogy legalább olyan gyerekkora legyen ahol együtt vannak a szülei,összetartanak és nagyon szeretik.Viszont még nagyon fiatal vagyok 28éves bármennyire is szeretem a fiam és jót akarok neki nem bírnám leélni az életemet érzelmek nélkül magányosan!Tehát ezért már jobban megértem a hűtlenséget.Amit nem tudunk nem fáj.Elvileg így lenne...!Csak az a baj hogy ez nekem a lelkiismeretembe nem fér bele.Legalábbis most így gondolom.Nagyon kíváncsi lennék ezzel a témával kapcsolatban a véleményére!Te hiszel a holtomiglan-holtodiglan szerelemben?Szerinted hogyan tudnám elkerülni hogy tönkremenjen a házasságom?Feléleszthető még a tűz valamiképpen?Vagy tényleg ez a vége minden kapcsolatnak...?Előre is köszönöm válaszodat!Mónika

Tisztelt Domján Mónika!
Azt szeretném megkérdezni, hogy mit tegyek ha már szakítottam párommal, de ő még zaklat engem az email-eivel, mit csináljak? Zaklatásnak számít? Meg azt is írta, hogy ha lesz új párom akkor megkeresi majd és megveri!
Mit kéne tennem, hogy békén hagyjon? és ha megírom neki, hogy ne zaklasson, ő továbbra is zaklat! ki vagyok idegileg!

Jo napot! Egy 20 eves lany vagyok es mar masfel eve van parkapcsolatom, ugy erzem nagyon szeretem az illetot de nem tok megbizni benne,es ennek azt hiszem az az oka hogy a kapcsolatunk eleje eleg zavaros volt a majd felev utan megcsalt ugyanazzal a lanyal! En persze megbocsajtotam neki, es azota azt bizonygassa hogy megvaltozott s csak en kellek neki! sajnos en nem tom elfelejteni a multat,es benne sem tudok bzni! minden nap eszembe jut a mult! kerem segitsenek,adjanak tanacsot hogy mit tegyek hogy ne gondoljak a multra es h ujra bizzak benne!
Elore is koszonom

Kedves Segítő! Jelenleg 45 éves vagyok, egyedül nevelem a lányomat, már öt éve. A lányom apjával 20 évesen kerültünk össze, szerettük egymást. 27 éves voltam amikor a lányom született. Sokat vittem kiskorába sétálni, amikor egyszer találkoztam valakivel, akiről rögtön tudtam, hogy valami közöm lesz hozzá. Lett is, 12 éven keresztül éltünk mind a ketten kettős életet. Aztán én lebuktam, de nem mentünk szét, a kapcsolatunknak viszont már rég vége volt, csak éltünk egymás mellett, és egy szép napom elment a gyerekem apja, és én még csak nem is sajnáltam, hiszen aki nekem fontos volt velem maradt. Egy szép napon jött hozzánk dolgozni egy új fiatalember, aki fiatalabb volt nálam sokkal, de nála is valami furcsát éreztem, hasonlót tudtam,hogy valami közöm lesz hozzá.Lett is, hiszen a testünk, minta mágnes úgy tapadt egymáshoz. Frenetikusokat szeretkeztünk.Persze mindez a másik mellett volt. Közben a régi nős kapcsolatom is lebukott otthon, persze nem hagyta el a feleségét, csak azt hazudta öt alkalommal voltunk együtt. Évekig szenvedtem emiatt, hogy ennyire tart, de aztán kihevertem, mert ott volt a fiatal barátom akivel már egészen jól összemelegedtünk. Persze ez is titkolt kapcsolat volt, nem jártunk sehová és így ellaposodott az egész, és már szétmentünk. De nagyon hiányzik nekem,bevallom csak a teste, a réginek meg a lelke. Furcsa, hogy két embert is szeretek. Nem tudom őket elengedni, kérem ebben segítsen nekem! Válaszát előre is köszönök!

Tisztelt Doktprnő!
Nagyon szépen köszönöm gyors válaszát, és hasznos tanácsait. Megpróbáltam beszélni a férjemmel, és elmondtam neki, hogy nem érezem így jól magam a házban, és nem tudok úgy gondolni magamra, mint anyára és feleségre, míg gyermekként bánnak velem, de ő azt felelte, hogy én befolyásolom a környezetem. Mondtam, hogy elkellene költöznünk, ami meg is fog valósulni augusztusban, mivel a férjemnek sok gyakorlata lesz a kórházban. Így ez így rendben is van, annak ellenére, hogy anyósom erősen kampányol ellene ( a szmogra hivatkozva ). Viszont ha el kell döntenünk valamit, ő még mindig az édesanyja szavára hallgat, az enyémet mintegy meg sem hallva. ( pl. anyósom szerint kell még egy kókuszrost pólya, szerintem nem = megvesszük a pólyát ). A segítség gondolata meg sem fordul a fejében, mivel szerinte csak én tehetek az érzéseimről. Tűrjek míg elköltözünk, vagy bonyológyjak vitákba? Attól félek, hogy a férjem az anyósom pártját fogja fogni, mint azt mindig is teszi. Így viszont tényleg csak vegetálok.
Mégegyszer mindent köszönök:
Zsanee

Kedves Szakértő!
Férjemmel egy éve élünk külön,nem tudtam vele a problémáimat megbeszélni,struccpolitikát szeretett követni.
Illetve most így a különélésünk alatt döbbentem rá,mennyire ismer engem ez az ember.Tudja mivel vesz le a lábamról,és mivel bánt,mivel gurít dühbe.
Mintha manipulálna...és nem csak engem,azt vettem észre,körülötte mindenkit.
Úgy forgatja az élet lapjait,hogy neki jó legyen.
Mindent elkövet,hogy visszakapjon,és nekem a mostani viselkedése tetszik is,a kislányunkka is sokkal figyelmesebb....
én viszont nem tudok neki hinni,a szívem kötődik hozzá,nem tudom elengedni,viszont az agyam erősen taszít tőle.
Mostanra már tudom,én is hibáztam,hogy elfajultak a dolgok köztünk,én sem tudtam őt jól kezelni,de akik megismerik,mind azt állítják,hogy ő manipulatív és egoista ember,és csak egy a célja,kell valaki neki,aki felett uralkodhat,és érvényesülhet.
Férjem ezt cáfolja,állítja,szakemberhez jár,és meg akar változni,és valós szándékai,érzelmei vannak.
Én ezt nem is tagadom,csak azt nem tudom elhinni,hogy ennyi idő és ilyen súlyos dolgok után döbben rá,hogy mégis csak szüksége van rám? Hogy mégisccsak szeret,és fontos vagyok neki?
Annyi esélyt kapott már a házasságunk,valószínűsítem,hogy én sem cselekdetem mindig helyesen,de az alapvető problémákért ő a felelős.
Elismerem,sosem volt kellő önbizalmam,és ami volt,az mellette még csekélyebb lett.
Férjem erőszakkal akar szeretetet kapni,és adni is.Nem fizikailag,tettlegesen erőszakoskodik.....
szóbeli,lelki terrorban éreztem magam mellette....
ő ennek az együttélésünk alatt nem tulajdonított fontosságot,jelentőséget....
Most már igen......kérdés,hogy hihetek-e neki.
Hogy tudnám ezt "tesztelni".....
Hiszen azt kérdezgeti mindenki:mit kell még tegyen,hogy bizonyítson......
Egyszerűen nem bízok benne,és nem tudom elhinni,hogy ő most valóban olyan,amilyennek mutatja magát.Kedves,megértő,figyelmes.......de megint meddig?amíg vissza nem kap,és akkor megint elbízza magát!!!????
Kerestem szakembert,megfizethetetlen.........és időm sincs annyi,amennyit kellene járnom.
érzem,kezdek beszűkülni a bizalmatlanságomba.....és ez nekem nem jó,de nem tudok mégsem feltétlenül bízni benne.
Válaszát érdeklődve várom,és előre is köszönöm.

Surgos segitsegre lenne szuksegem. Angliaban elek a ferjemmel es 2 gyonyoru gyermekemmel. Hazassagunk sosem volt tokeletes, de nagyon biztam abban, hogy egyszer majd jobb lesz. Angliat sosem tekintettem otthonomnak, igy barmikor hazalatogatok a nagy csaladomhoz dobbenek ra, mennyire hianyzik onnan minden es onmagam csak ott lehetek. Mintha 2 kulon szemelyisegem lenne Angliaba es Magyarorszagon, introvertalt es extrovertalt. . ez persze koszonheto a ferjemnek is. Angliaba nincs kozeli baratom, pedig tarsasagkedvelo fajta vagyok. . otthon viszont tele vagyok eleterovel. Sok probleman es veszekedesen vagyunk tul es most ugy erzem betelt a pohar. Evek ota mondtam neki, hogy beszeljuk meg a problemainkat, kerjunk segitseget, de ez sosem tortent meg. A legutobbi hazalatogatasom soran -azalatt a 6 het alatt- talalkoztam valakivel es hihetetlen modon szerelembe estunk. Ilyet en meg soha nem ereztem, tisztaban vagyok az erzeseimmel. Jelenleg ujra Angliaban boldogtalanul. Tanacstalan vagyok. A ferjem erez valamit, mert amiota visszajottunk ugy viselkedik, mint egy angyal. Valaszat elore is koszonom!

Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!