párterápia

Több diplomával rendelkező 2 gyermekes, házasságban élő 38 éves nő vagyok. A felettesem iránt több éve vonzalmat (szerelmet?) érzek. Várom a hívását, azokat a feladatokat, amelyeken együtt dolgozunk, és ami a legrosszabb a gondolataim, nagy részben róla szólnak.
Ténylegesen nem szeretnék kilépni a házasságomból, nem mennék bele semmilyen házasságon kívüli kapcsolatba, semmilyen szinten se, elveimmel, vallásommal ellentételesen. (tudom, hogy nem is működne a kapcsolat)
A házasságom nem éppen rossz, vannak problémák, de alapvetően működik. Biztos, hogy jobban is működhetne, de ezért tenni kellene, tenni, ahelyett, hogy álmodozok, egy reménytelen, elérhetetlen dologról..
Abban szeretném a véleményét kérni, hogy miként tudnám ezt az agyamban lezárni, és másképp gondolni (azaz nem gondolni rá).
Jelenleg csak egy megoldást látok, a munkahelyváltást. A baj az, hogy kimondottan szeretem a munkahelyemet, vidéken élek, ilyen lehetőségem itt a környéken már nem lenne, és anyagilag is szükségünk van rá.
Viszont szeretném megváltoztatni az iránta érzett gondolataimat, úgy érzem, hogy a tényleges, valóságos életben gátolnak abban, hogy igazán megéljem azt a jelent, amiben a családommal boldogan élhetnék, és nem a vele való ábrándozás körében az álomvilágban. Mit tegyek? Hogyan csináljam?
Ő sem lépne ki soha a házasságából, boldogan mesél róla, a feleségéről is többször. Rólam, úgy gondolom a viselkedéséből, hogy csupán a munka kapcsán gondolkodik, a munkámmal kimondottan elégedett, ezt többször elmondta négyszemközt is. Soha nem beszéltünk arról, hogy én, vagy ő mit érez (ha egyáltalán érez), én soha nem is mondanám el neki, és ahogy ismerem, ha bármit érezne is, ő akkor sem mondana semmit.
Amit szeretnék az a többi munkatárssal való azonos kezelés. Nem szeretnék róla álmodozni, nem szeretném várni a hívását, az e-maileket, a közös céges programokat. Mit tegyek? Ezerszer elmondtam magamban, hogy az a kapcsolat nem működne, és nem is szeretném feladni az életemet, ő se szeretné, de már megint azt várom, hogy újra együtt dolgozhassunk. Felejteni akarok, mit tegyek?

KEDVES MÓNIKA!


Bizalommal fordulok Onhoz, kerem segítsen nekem. A párom (férfi) bevallja, hogy most depressziós, az állandó mókuskerék és nem tudja mi váltja ki. Ő is érzi, hogy nem normális, hogy az egyik percben azt mondja szeret, a másikban pedig azt, hogy már jó ideje nem szeret szerelemmel, csak barátilag, mint embert. 2009-ben szakítottunk 8 hónapra egy másik nő és az én depim miatt, de megváltoztam, meggyógyultam, igy hazajott. Szuletett is egy kislanyunk, most 9 honapos.
Ha rossz kedve van fenyeget, hogy elhagy, hogy hetvegenkent nala lesz a gyerek, pedig ha itthon van minimalis amit foglalkozik vele, van, hogy ket-harom napig nem is latja,hisz ejszaka jon haza. Het napbol 4-szer 21-24 ora kozott jon haza. Nem beszelget velem, ritkan csokol meg, is ritkan szeretkezunk. Azzal ervel, hogy vele tudja nem lehet elni, es tudja, most vele van a gond. Mikor azt mondtam neki,hogy akkor koltozzon el okt. vagy nov. elsejevel, azt mondta ezt o szabalyozza és nem akar minket elhagyni. Abban bizik,hogy ha nagyobb lesz a kicsi, akkor ismet jol fogja magat erezni velem. Hianyzik neki a kikapcsolodas, a kirandulas, hogy megszalljunki valahol, moziba, biliardozni, bowlingozni menjunk, de a kicsi mellett ezeket meg nem lehet. Azt mondta, mikor beszeltunk errol, lehet, hogy akkor minden rendbe fog jonni, ha ki tudunk szabadulni a mokuskerekbol, de kerdes, addig egyutt maradunk-e. Kezdetben mindig azt mondta, hogy velunk akar elmenni kirandulni, pihizni, setalni stb. nem massal, de mivel parszor rosszul sult el (gyerek hisztizett, nem volt konnyu etetni, tisztaba rakni, altatni ut kozben) elkedvetlenedett, es mar inkabb egyedul megy a haverokkal beszelgetni, vagy csak az anyjanal pihen a lakasaban, mig o dolgozik. Olyan,mintha idegesitene egy kisgyerek, meg akkor is ha az ove. De nem ertem, akkor miert akarja elvinni minden hetvegen egy esetleges szakitaskor. Pokhendi, kotekedo, fenyegetozo, lekezelo a stilusa, de ha eszhez ter, kedves, szivemnek kicsimnek hiv. Nem tudom mi ez a kettosseg nala, es mit tehetek csaladunk egyutt maradasaert. Mig terhes voltam honapokig nem kelhettem fel, veszelyeztetett terhes voltam, aztan a picivel nem tudunk kimozdulni. Masfel-ket eve nem tudunk ugy idot szanni egymasra, ahogy szeretnenk, foleg a parom, aki megbolondul ha otthon kell lennie,hiszen leteleme a joves-menes.Azt is elismeri,hogy valoszinu mostanra sokallt be attol, hogy nem tudunk eleget mozogni, csak 1-2 orat tudunk itthonrol elszakadni. Bizom benne, hogy megvarja mig a kicsi nagyobb lesz, ehet mar szendvicset es tobbet tudunk kimozdulni es konnyebben. Anyagilag is eleg rosszul allunk a honap vegen egyik naprol a masikra elunk.

Kerem szepen szakertelme segitsegevel adjon nekem tanacsot, irja le a velemenyet a kialakult helyzetrol és adjon egy-ket megoldasi alternativat, mert szamomra a mi csaladunk a legfontosabb, es orulnek ha egybetarthatnam.

Koszonom szepen kedves segitseget: Kati

Kedves Mónika!
Normális e,vagy próbáljak leszokni(ha igen,hogyan?)a következő szokásomról.
Lassan egy éve már,hogy megcsalt a férjem 23 évi házasság után egy fiatal ,családos nővel. A nő nagyon belezúgott, ezért aztán,amikor szakítottak,a férjem engem választott,minden lehetséges módon kavar,hazudozott...
Hogy képben legyek, megnéztem az iwiw adatlapját,képeit.Ugyanis azt is megtette,hogy "ellopott" képet a férjemről.feltöltötte magának,szerelmem felirattal, regisztrált a nevében...:((
Azóta is mindig nézegetem az iwiwen,őt is ,meg az élettársát is,hogy mit kavar éppen.
Most már egy jó ideje nyugi van.
Nem fáj,ha látom a képét,mert nem egy csinos nő,szóval csak a kíváncsiság hajt.
Lehet,hogy jobb lenne,ha abbahagynám, de hogyan,
vagy idővel leszokom róla?
Köszönöm. Gabika

Tisztelt Mónika, Lehet picit butának fog tűnni a mondandőm, de nekem ez a téma nagyon fontos, és szeretném, ha jól alakulnának a dolgaim a párommal. Én 28 éves nő vagyok, a párom 35 éves. Másfél éve vagyunk együtt, ebből egy éve együtt is lakunk. A párom nagyon jó családi háttérből, szeretetteljes, talán tól engedékeny családból is jött. Tehát nagyon aranyosak a szülei , tehát olyan ez a család amilyet csak tud kívánni az ember magának. A párommal szeetjük egymást, boldog, vidám a kapcsolatunk, ám egy nagyon angy probláma van. Csak akkor nyugodt,h ogyha szedi rendszeresen a magne b6 tablettát. Már többször került mély pontra a kapcsolatunk, csak azért mert tunk, mert kisebb dühkitörései voltak, hirtelen tiőusú ember, nem agresszív hanem iszonyú dühös dühös tud lenni minden apróságon.Tudom hogy szeret engem, tehát nem hinném,hogy rejtett dolgok lennének a háttérbe.Ha szedi a magne b6ot akkor egy áldott jó ember és imádok vele lenni, ha viszont abhagyjuk akkor pár nap és kezdődik a feszültség....nagyon félek,hogy egész életünk során ezt kell hogy szedje.? Ön mit tanácsolna? A huga is elmondta,hogy a bátyja nem könnyű eset és voltak vele ilyen problámák, de rossznak nem volt mondható soha. ja, és a szerelmem intelligens, és okos, és vért izzad ,hogy nem legyen ideges, de a bogyó nélkül ez sajnos ritkán sikerül. Mondok egy példát,hogy szemléltessem. bejön a szobába nem tlaálja a táskáját és felszívja magát ,hgoyí hova raktad azta ..... táskát,....és ez napi szinten 5-6 alkalommal,megism egismétlődik ezekben az időszakokban. Én türlmes vagyok vele, de ez így tarthatatlan.Nagyon várom válaszát, és előre is nagyon köszönöm. Halak a párom csillagjegye.:) üdvzlettel:Tina