Kedves Orsolya!

Szeretném megköszönni a részletes válaszát a korábban feltett kérdésemre. Én sem annak vagyok a híve , hogy mindenáron büntetni kell a gyereket, de az a helyzet , hogy egy idő után ki fogy az ember az eszközökből és megpróbál így vagy úgy hatni a gyermekére. Persze nem biztos , hogy helyesen. Az ingyenes beszélgetés érdekelne, nem tudom , hogy erre milyen kereteken belül van lehetőségem. Én szegedi lakos vagyok. Közben kértem időpontot egy szegedi szakemberhez, úgy beszéltem meg vele , hogy viszem a kislányomat is, de más szakértő vélemény is érdekel a esettel kapcsolatban,mert úgy vallom több szem többet lát. Pont ma rendezgettem a kislányom rajzait, és olyan vidámak élettel teliek a képei, mindig az aktuális történéseket rajzolja le amiben én és a párom is jelen van. Szánkózás, Karácsony, szülinapozások. Felmerült bennem , ha esetleg bántaná valami a lelkét az megjelenne a rajzaiban is. Vagy ez nem feltétlen van így ? Bűntudat tekintetében azt hiszem, ez az érzés már nincs jelen bennem , de régen ott bujkált a gondolataimban. Ez az érzés nem is bűntudat, inkább a kislányom felé érzett sajnálat volt. Ez leginkább arra az időszakra vonatkozott, mikor még nem ismertem meg a jelenlegi páromat és egyedül neveltem. Döntésem , hogy megszakítottam a kapcsolatomat az apukájával szilárd alapokon nyugszik, a kislányt viszont volt idő , hogy féltettem nem szenved -e sérülést. Szerencsére sok szeretet vette őt akkor is körül a családom részéről, és később a mostani párom részéről is. A jelenlegi helyzet az, hogy egyik nap sír, a másik nap nem. Azt vettem észre ha van valami foglalkozás mikor reggel bekísérem a csoportba egyből megy oda és mosolyogva köszön el. Ha az óvónéni egyből eltereli a figyelmét, nincs is sírás. Viszont nem sokára beköszönt az iskola, ami magával vonja azt, hogy ott a tanító néni már nem fogja a gyerkőcöket egyesével beinvitálni a tanterembe. Az igazság az, hogy kislányom nagyon értelmes, közvetlen életvidám gyerek, de ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné, ( pl-ul kabát felvétele mert épp indulunk haza a nagymamától, este le kell feküdni ) hisztivel, vagy indulattal, fennhangon közli nem tetszését. Persze ilyenkor is mindig igyekszünk neki elmagyarázni, hogy az amit éppen csinál nem helyes, de azt is észre vettük, hogy nála a beszéd nem mindig hatásos. Ránk figyel a tekintetével de sokszor úgy látjuk, a beszélgetést nem igazán veszi komolyan, csak azt ha valami következménye van a tettének. Ha ügyesen összepakol, megdicsérjük, megpuszilom, ha rajzol nekem valamit megdicsérem, és még sorolhatnám. Ha valami olyat csinál amit nem kellene, és mondjuk 5 percet álldogál a sarokban látszik rajta, hogy ez már jobban "eljut" hozzá. Gondolom ez gyerek, illetve személyiség függő kinél mi válik be. A fent említetteket azért írtam le, mert talán így még árnyaltabb képet kap az aktuális helyzetünkről, problémánkról. Válaszát, figyelmét, előre is köszönöm.

Egy aggódó anyuka.