|
|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Orsolya,
Másfél éve ismerkedtem meg a párommal. Neki előző kapcsolatából van egy 7 éves lánya. A kislány imád engem, de szerintem gondok vannak a viselkedésével. Az anyukája eléggé rossz szemmel nézi a mi boldogságunkat, gyanítom mond a kislánynak néha ezt-azt.
A fő gond, hogy a kislány nagyon el van kényeztetve, önző, és sokszor zsarnokoskodik. Az én családomban is van két kislány, akiket minden alkalommal "terrorizál" mikor találkoznak. Elveszi a dolgaikat, a 3 éves kislányt kiközösíti, fenyegeti őket, majd mikor kiderül, akkor tagad, és olyan színjátékot ad elő, ami egy felnőttnél is szép teljesítmény. Az én véleményem szerint többet kellene gyerekek között lennie, mert azt látom, hogy nem jól szocializálódott, és a kis életét legfőképpen felnőttekkel tölti.
Kérem írja le meglátását, és adjon tanácsot, hogy mit tehetek, mert nagyon sok konfliktus van emiatt a párom, és köztem.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel
Másfél éve ismerkedtem meg a párommal. Neki előző kapcsolatából van egy 7 éves lánya. A kislány imád engem, de szerintem gondok vannak a viselkedésével. Az anyukája eléggé rossz szemmel nézi a mi boldogságunkat, gyanítom mond a kislánynak néha ezt-azt.
A fő gond, hogy a kislány nagyon el van kényeztetve, önző, és sokszor zsarnokoskodik. Az én családomban is van két kislány, akiket minden alkalommal "terrorizál" mikor találkoznak. Elveszi a dolgaikat, a 3 éves kislányt kiközösíti, fenyegeti őket, majd mikor kiderül, akkor tagad, és olyan színjátékot ad elő, ami egy felnőttnél is szép teljesítmény. Az én véleményem szerint többet kellene gyerekek között lennie, mert azt látom, hogy nem jól szocializálódott, és a kis életét legfőképpen felnőttekkel tölti.
Kérem írja le meglátását, és adjon tanácsot, hogy mit tehetek, mert nagyon sok konfliktus van emiatt a párom, és köztem.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel
Kedves Levélíró!
A mai mozaikcsaládokkal sokszor nagyon bonyolult viszonyrendszerekbe kerülnek az emberek – olyan bonyolultakba, hogy azok már szinte magukat fenyegetik. Ha Ön most bekerült egy olyan konstellációba, ahol nem csak egy új társ van, hanem hozzá tartozik még egy gyerek és számos más résztvevő is, akkor ebben elég nehéz jót lépni, jól manőverezni, és a helyzet előbb-utóbb fenyegetni fogja azt a párkapcsolatot, ami miatt az egész létrejött. Soha nem hálás foglalatosság a mások életébe belenyúlni, belelépni és azt befolyásolni. Hallom, hogy ebben a helyzetben a távolságtartás már nem opció, hiszen a kislánnyal kiépült egy kapcsolat… mégis arra kell biztatnom, hogy amennyire lehet, próbálje elkerülni a kívülről jött, a helyzetbe beavatkozó, beleokoskodó kibic szerepét, mert félő, hogy végül az egész családi rendszer haragját magára vonja. Bármit lép is, mint egy pókhálóban, 5-6 szálat mozdít meg vele, és szinte lehetetlen jót lépni a sok-sok ütköző érdek és lojalitás hálójában. Én az Ön helyében biztosan a minimális beavatkozás elvénél maradnék.
A kisgyerek személyiségét számos személy és közeg formálja majd, ha Ön nem, akkor formálja az iskola, a kortárscsoport, az osztálytársak családjában látott minták… az Élet megtanítja majd arra, amit meg kell tanulnia. Ön talán úgy segíthet rajta a legdiplomatikusabban, ha a Gordonos közvetítés eszközét alkalmazva „kkihangosítja” a kislánynak, mit érez a másik gyerek, akinek ő épp akkor fájdalmat vagy kellemetlenséget okoz. Ennél több dolga nincs is – legfeljebb a gyerekek közötti megegyezés létrejötténél bábáskodni… de azt gondolom, ez is mind inkább a gyermek apjának-anyjának a szerepe. Természesen Ön mint felnőtt elmondhatja a kislánynak, hol vannak a határok és miért ésszerű, hogy ott legyenek, de alapjában ennek a gyermeknek a nevelése a szülők feladata. Ön pedig nyugodtan megengedheti magának, hogy arra a párkapcsolatra fókuszál, aminek céljából egyáltalán benne van ebben a helyzetben. Tehát csak óvatosan – egy sokszereplős családi rendszer nem kis erőt képvisel.
Frank Orsolya 2017. 08. 07. 21:27
A mai mozaikcsaládokkal sokszor nagyon bonyolult viszonyrendszerekbe kerülnek az emberek – olyan bonyolultakba, hogy azok már szinte magukat fenyegetik. Ha Ön most bekerült egy olyan konstellációba, ahol nem csak egy új társ van, hanem hozzá tartozik még egy gyerek és számos más résztvevő is, akkor ebben elég nehéz jót lépni, jól manőverezni, és a helyzet előbb-utóbb fenyegetni fogja azt a párkapcsolatot, ami miatt az egész létrejött. Soha nem hálás foglalatosság a mások életébe belenyúlni, belelépni és azt befolyásolni. Hallom, hogy ebben a helyzetben a távolságtartás már nem opció, hiszen a kislánnyal kiépült egy kapcsolat… mégis arra kell biztatnom, hogy amennyire lehet, próbálje elkerülni a kívülről jött, a helyzetbe beavatkozó, beleokoskodó kibic szerepét, mert félő, hogy végül az egész családi rendszer haragját magára vonja. Bármit lép is, mint egy pókhálóban, 5-6 szálat mozdít meg vele, és szinte lehetetlen jót lépni a sok-sok ütköző érdek és lojalitás hálójában. Én az Ön helyében biztosan a minimális beavatkozás elvénél maradnék.
A kisgyerek személyiségét számos személy és közeg formálja majd, ha Ön nem, akkor formálja az iskola, a kortárscsoport, az osztálytársak családjában látott minták… az Élet megtanítja majd arra, amit meg kell tanulnia. Ön talán úgy segíthet rajta a legdiplomatikusabban, ha a Gordonos közvetítés eszközét alkalmazva „kkihangosítja” a kislánynak, mit érez a másik gyerek, akinek ő épp akkor fájdalmat vagy kellemetlenséget okoz. Ennél több dolga nincs is – legfeljebb a gyerekek közötti megegyezés létrejötténél bábáskodni… de azt gondolom, ez is mind inkább a gyermek apjának-anyjának a szerepe. Természesen Ön mint felnőtt elmondhatja a kislánynak, hol vannak a határok és miért ésszerű, hogy ott legyenek, de alapjában ennek a gyermeknek a nevelése a szülők feladata. Ön pedig nyugodtan megengedheti magának, hogy arra a párkapcsolatra fókuszál, aminek céljából egyáltalán benne van ebben a helyzetben. Tehát csak óvatosan – egy sokszereplős családi rendszer nem kis erőt képvisel.
Frank Orsolya 2017. 08. 07. 21:27
Olvasói értékelés: 5 / 5
Tisztelt doktornö , a kérdésem az lenne , hogy mit tegyek abban a helyzetben mikor a párom gyerekei nem fogadnak el engem sem meg a fiamat sem , peddig igazábol mindent meg teszek azért , hogy jó legyen , sajnos már nem nagyon tudom kezelni a helyzetek , elöre is köszönöm a választ
Kedves Levélíró!
Nagyon kevés információ ez így... de abból a kevésből, amit ír, nemigen látok más kiutat, mint visszavenni az igyekezetből, hátrébb lépni, várni türelemmel, és addig úgy viselkedni, működni, hogyazt ne érhesse jogos szemrehányás... Fontos, hogy elfogadják? Az igazán fontos a társával való viszony, a többi nem kötelező jellegű. Lehet, hogy nekik még a távolságra van szükségük és majd megenyhülnek idővel.
Frank Orsolya 2017. 04. 27. 10:27
Nagyon kevés információ ez így... de abból a kevésből, amit ír, nemigen látok más kiutat, mint visszavenni az igyekezetből, hátrébb lépni, várni türelemmel, és addig úgy viselkedni, működni, hogyazt ne érhesse jogos szemrehányás... Fontos, hogy elfogadják? Az igazán fontos a társával való viszony, a többi nem kötelező jellegű. Lehet, hogy nekik még a távolságra van szükségük és majd megenyhülnek idővel.
Frank Orsolya 2017. 04. 27. 10:27
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Orsolya,
A kérdésem a következő lenne. Van egy kislányom aki most movemberben lesz 5 éves. Az apja születése előtt elhagyott minket és kb évente egyszer látta a gyereket. Most legutóbb decemberben találkoztak es amikor májusban kereste a gyereket nem akart vele beszélni a lányom. Apuka ezen megsértődött és mire ravettem a gyereket arra hogy beszéljen vele, 2 het kellett akkor azonban apa már nem hívta. Bíróság szerint havi láthatás volt szabalyozva melyre nem járt, most azonban a gyámügyön kérte a megvaltoztatását és minden második Szentestén is akarja a gyereket. Havonta jönne látogatni, a legkorábbi így 2017-ben lenne. Addig lesz kb 14 alkalom hogy találkoznak. Egyébként kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek és jelenleg a második gyermekemet varom akit a testvére nagyon vár. Ennek ellenére,a jelenleg még idegen apának a gyámügy odaadta a Szentestéket sajnos arra hivatkozva hogy addig alakulhat ki kötődés közöttük. Én minden evben a Karacsony első napjat javasoltam.Ön mint szakember is úgy gondolja hogy az a gyerek érdeke hogy a Szentestét is megkapja az apa? Nem elég a Karácsony első napja hogy a kistestvérével és velünk ünnepeljen?
A kérdésem a következő lenne. Van egy kislányom aki most movemberben lesz 5 éves. Az apja születése előtt elhagyott minket és kb évente egyszer látta a gyereket. Most legutóbb decemberben találkoztak es amikor májusban kereste a gyereket nem akart vele beszélni a lányom. Apuka ezen megsértődött és mire ravettem a gyereket arra hogy beszéljen vele, 2 het kellett akkor azonban apa már nem hívta. Bíróság szerint havi láthatás volt szabalyozva melyre nem járt, most azonban a gyámügyön kérte a megvaltoztatását és minden második Szentestén is akarja a gyereket. Havonta jönne látogatni, a legkorábbi így 2017-ben lenne. Addig lesz kb 14 alkalom hogy találkoznak. Egyébként kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek és jelenleg a második gyermekemet varom akit a testvére nagyon vár. Ennek ellenére,a jelenleg még idegen apának a gyámügy odaadta a Szentestéket sajnos arra hivatkozva hogy addig alakulhat ki kötődés közöttük. Én minden evben a Karacsony első napjat javasoltam.Ön mint szakember is úgy gondolja hogy az a gyerek érdeke hogy a Szentestét is megkapja az apa? Nem elég a Karácsony első napja hogy a kistestvérével és velünk ünnepeljen?
Kedves Asszonyom!
Őszintén szólva azt gondolom, hogy érdemes elkülöníteni, mik ebben a helyzetben az Ön érzései, igényei, és mi az, ami a kisgyerek érzése, igénye, érdeke. Valószínűleg a kislánynak nem az számít, hogy karácsony melyik napját tölti az apjával, hanem az, hogy olyan emberrel tölti-e az időt, akit idegennek érez, vagy akihez van emberi kötődése. Egy gyereknek nagyon fontos, hogy az anya "helyiértéken` is és az "apa" helyiértéken is legyen valakije, és a legjobb az lenne, ha ez a valaki a saját apukája lenne. Semmi akadálya nincs annak, hogy a nevelőapjával is legyen egy teljesen jól működő emberi kapcsolata, mint nevelőapával; és az édesapjával is, mint édesapjával. Mindenképp a kisgyerek szemszögéből szemlélni a helyzetet, és annak drukkolni, hogy az életében szereplő összes felnőttel, szülőfigurával legyen működő, meleg kapcsolata. Nagyon valószínű, hogy ha jól kijön az apukájával, akkor Szentestén is jól tudja érezni magát vele, ha pedig nem, akkor nem az ünneppel lesz a baj, hanem bármelyik együtt töltött nappal, éjszakával. Tudom, hogy az Ön érzései az elhagyó apa irányában valószínűleg a negatív érzelmek teljes skáláját felvonultatják, teljesen érthető módon. A gyereknek azonban így is, úgy is föl kell majd dolgoznia, hogy hogyan is viszonult őhozzá az apja, hogy "kellek-e én" az apámnak, mégpedig többször is föl kell dolgoznia, ahogy a fejlődése és a megértésre való képessége előre halad, szintről szintre. A legtöbb gyerek keresi a kapcsolatot a biológiai szüleivel, jó kapcsolatra vágyik velük és a történtek legteljesebb megértésére. Higgye el nekem, a többi kapcsolatát nem gyengíti, ha az apukájával is van jó kapcsolata, viszont nehezíti az Önök kapcsolatát, ha a gyerek nem érezheti, hogy Ön is ennek drukkol, vagy legalábbis belenyugszik.
Tudom, hogy nehéz helyzet ez, de ha a gyermeknek Önök stabil, meleg hátteret biztosítanak, a többi bonyodalmat már sikerrel föl fogja dolgozni.
Legjobbakat!
Frank Orsolya 2016. 09. 25. 20:58
Őszintén szólva azt gondolom, hogy érdemes elkülöníteni, mik ebben a helyzetben az Ön érzései, igényei, és mi az, ami a kisgyerek érzése, igénye, érdeke. Valószínűleg a kislánynak nem az számít, hogy karácsony melyik napját tölti az apjával, hanem az, hogy olyan emberrel tölti-e az időt, akit idegennek érez, vagy akihez van emberi kötődése. Egy gyereknek nagyon fontos, hogy az anya "helyiértéken` is és az "apa" helyiértéken is legyen valakije, és a legjobb az lenne, ha ez a valaki a saját apukája lenne. Semmi akadálya nincs annak, hogy a nevelőapjával is legyen egy teljesen jól működő emberi kapcsolata, mint nevelőapával; és az édesapjával is, mint édesapjával. Mindenképp a kisgyerek szemszögéből szemlélni a helyzetet, és annak drukkolni, hogy az életében szereplő összes felnőttel, szülőfigurával legyen működő, meleg kapcsolata. Nagyon valószínű, hogy ha jól kijön az apukájával, akkor Szentestén is jól tudja érezni magát vele, ha pedig nem, akkor nem az ünneppel lesz a baj, hanem bármelyik együtt töltött nappal, éjszakával. Tudom, hogy az Ön érzései az elhagyó apa irányában valószínűleg a negatív érzelmek teljes skáláját felvonultatják, teljesen érthető módon. A gyereknek azonban így is, úgy is föl kell majd dolgoznia, hogy hogyan is viszonult őhozzá az apja, hogy "kellek-e én" az apámnak, mégpedig többször is föl kell dolgoznia, ahogy a fejlődése és a megértésre való képessége előre halad, szintről szintre. A legtöbb gyerek keresi a kapcsolatot a biológiai szüleivel, jó kapcsolatra vágyik velük és a történtek legteljesebb megértésére. Higgye el nekem, a többi kapcsolatát nem gyengíti, ha az apukájával is van jó kapcsolata, viszont nehezíti az Önök kapcsolatát, ha a gyerek nem érezheti, hogy Ön is ennek drukkol, vagy legalábbis belenyugszik.
Tudom, hogy nehéz helyzet ez, de ha a gyermeknek Önök stabil, meleg hátteret biztosítanak, a többi bonyodalmat már sikerrel föl fogja dolgozni.
Legjobbakat!
Frank Orsolya 2016. 09. 25. 20:58
Olvasói értékelés: 5 / 5
.jpg){kind=small}
