Kedves Levélíró!
Ahogyan a levelében saját maga is sejtette, a kislány viselkedése teljesen normális, nincs benne semmi aggasztó vagy elítélendő. Rájött, hogy ezek az erotikus mozdulatok kellemes érzést adnak, stresszoldók, ezért időről időre gyakorolja ezeket. Nemcsak hogy normális, de egyrészt gyakori is, az egész gyerekkoron át, de főként ovis, vagy akár kisiskolás korban; másrészt pedig fontos része az egészséges szexuális fejlődésének. Kérem, olvassa el az alábbiakat, hogy ezt kontextusban láthassa, úgy könnyebb lesz a megfelelő reakciót adni.
Az egészséges szexualitás a felnőtt élet fontos és szükséges része, a sikeres párkapcsolat kritikusan fontos eleme. Elég abba belegondolni, milyen sokat kínlódnak azok a fiatalabb-idősebb felnőttek, akik ebben elégtelennek érzik magukat. Sok férfi és nő küzd kisebb-nagyobb mérvű szorongással, kudarcélménnyel, szégyenérzettel a párkapcsolatok világában és sokszor a saját esélyeiket rontják, ha az egészséges szexualitásuk nem tudott kibontakozni vagy valamiért nem tudják azt megélni. (Rontja a helyzetet, hogy a mi kultúránkban a szexuális kultúra igen fejletlen; a szexuális viselkedés egészséges kiművelésére gyakorlatilag nem léteznek formák és eszközök.)

Az egészséges szexuális habitus kibontakozásához pedig sok adalékra szükség van a felnövés évei során. És az egyik éppen ez: hogy a felnövő gyermek, a majdani felnőtt ne társítson szégyent vagy ijedtséget ahhoz, hogy szexuális gerjedelmet érez, ugyanakkor tudja azt a megfelelő mederben tartani. A vezérelv az: nem elfojtani, hanem szabályozni. Legyen, örüljünk neki, és fokozatosan, gyengéden majd mederbe is terelődik. De a szexuális energia önmagában értékes, fontos eleme az életünknek. Egyszer majd fontos lesz a mostani gyermeknek, leendő felnőttnek, hogy a szexuális reflexív zavartalanul végig tudjon futni az idegrendszerében – ennek csak előkészülete, apró eleme a mostani impulzus, de nem érdemes gátlás alá helyezni. Az más kérdés, hogy megtanulja, hogy az életünknek ez egy privát, szeméremmel védett örömforrása. A szemérmet fokozatosan teszi majd magáévá az évek során, de ezt semmiképp se megszégyenítéssel tanítsuk. 8-10 éves korában a legtöbb gyerek hirtelen és ösztönösen szemérmes lesz.

Valóban nincs is más feladata ezzel a szülőnek, nevelőnek, mint békén hagyni, és szelíden tájékoztatni a gyermeket, hogy amit most csinál, az kellemes és rendben van, de magánügy, más emberek, idegenek előtt ilyet nem szoktunk csinálni. Talán annyiban hasznosabb a „nem szoktunk” mint a „nem illik”, mert a „nem illik”-nek van egy elítélő éle, a „nem szoktuk” pedig elismeri, hogy ilyesmit csinálni bizony szoktunk az emberi életben, csak nem mások előtt. Majd később az ő életében is kialakul a testi szerelem titkos kis világa, ami a felnőtt élet fontos része; érzelmi, lelki, idegrendszeri, testi, hormonális síkon egyaránt fontos, ugyanakkor sok kihívással is szembesítő területe. Ennek az egyik eleme készülődik most az ő testében, idegrendszerében.

Érdemes tudni, hogy a felnőttkori nemi viselkedésre, nemi szerepekre szinte az egész gyerekkor során készül a test, az idegrendszer és a személyiség. A különféle fejlődési sávok között ez is egy fontos vonulat. A néhány éves „ösztönnyugvás” időszaka egyes gyerekeknél megfigyelhető, másoknál szinte folyamatosan zajlik valamilyen fejlődési folyamat, ami a későbbi nemi/párkapcsolati szerepének alkotóeleme.

Mint minden más is az emberi személyiségben, úgy az egészséges felnőttkori szexualitás is számos egymásra épülő leckében alakul ki a felnövés kb. 25 éve során. Onnantól, hogy pici babaként mások testmelegében jól érzi magát és biztonságérzetet, érzelmi jóllétet társít ehhez; azon keresztül, hogy a saját testével kapcsolatban természetesen, ösztönösen otthonos, nem prűd, nem idegenkedik a saját testétől, illetve a testi funkcióktól; az oviskori szexuális jelenségeken át (lsd. lentebb) egészen odáig, hogy majd később, már serdülőként és fiatal felnőttként megtanulja, hogy mi, emberek a szexuális viselkedéseinket fejlett, emberi érzelmi tartalmakkal lelkesítjük át: szeretettel, bensőséges lelki közelséggel, bizalommal, gyöngédséggel, odafigyeléssel, érdeklődéssel, jóindulattal, támogatással, összetartozással, hűséggel, lojalitással.

Az óvodás korosztálynál számos a nemiséggel, nemi szerepekkel kapcsolatos jelenség zajlik, négyet érdemes kiemelni:
1. az önkielégítés (előkészületei), a testi gerjedelem megélése;
2. a saját nem és a másik nem testének felfedezése (kinek mit adott a teremtés, hogy néz ki egy fiú, hogy néz ki egy lány teste);
3. ezzel összefüggésben a nemi szerepekkel kapcsolatos vizsgálódások és szerepgyakorlások: vajon viselkedésben mit jelent az, hogy fiú/lány vagyok és mások is fiúk/lányok. A kislányok ilyenkor szeretnek magassarkú cipőben parádézni vagy királylánynak öltözni vagy kérik, hogy fessük ki a körmüket; a fiúk karddal győzik le az aktuális ellenséget, hogy lovagiasan megvédjék anyukájukat;
4. végül pedig az ovis szerelmek világa: nézegetik a társaikat és sokszor kiválasztanak valakit, akibe „szerelmesek”, apró részleteket gyakorolnak az ezzel kapcsolatos szerepviselkedésekből.

Ha ezek a válaszok elégségesek ahhoz, hogy magyarázzák a gyermek viselkedését, akkor tehát nincs további teendő; ha esetleg később bármilyen okból további kérdésük, kételyük lenne, akkor – mint mindig – érdemes gyerekpszichológus tanácsát kérni, első lépcsőben a gyermek bevonása nélkül.

További sok örömöt kívánok a gyereknevelésben!
Frank Orsolya 2024. 04. 26. 07:16