Kedves Orsolya!

32éves vagyok, családi problémám van. Pontosabban anyu. Sajnos nehéz tud lenni vele, mert egyrészt egy szinten meg van rekedve, másrészt sajnos elég gyerekesen tud kezelni dolgokat. Hogy miért, azt nem tudom. Ő felnőtt egy túlszerető, családban, a negatív dolgokat nem tudja kivédeni, mert nem is tanulta meg. A párkapcsolatomba is bele akarna szólni. MEgbántotta anyut, persze bocsánatot kért személyesen és őszintén. Mivel anyu sajnos gyerekesen tud kezelni dolgokat és a gondolkodásmódja is elég rossz tud lenni, ezt sem kezeli jól. Anyu pedagógus, én is, bár én úgy gondolom anyunak nincs dolgokhoz kellő intelligenciája. Párom és köztem vannak classisbeli különbségek, némelyek zavarnak, ám a párom ettől független egyedi. Sajnos anyu csak a rosszat látja benne. De hát olyan ember nincs, aki hibátlan. Sajnos anyu olyan és a mama is olyan tud lenni, hogy ők szentek és sérthetetlenek. Olykor azt gondolom magukat hibátlannak gondolják és csak a környezetük a hibás. Miért kezeli egy felnőtt gyerekesen a dolgokat? Miér téri meg neki nem fejlődni, továbbhaladni? Azt sem tudom hogyan érjem el, hogy pszichológushoz menjünk el.
Leginkább azt nem értem hogyan maradt dolgokban gyerekes? Bár egyke, kissé elkényeztetett volt, a mama mindig kipártolta. Köszönöm segítségét,.