|
|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Orsolya!
A 17 honapos kisfiammal kapcsolatban lenne kerdesem. Ha kiviszem setalni, nem futkos, hanem olbe kerezkedik, csetlik-botlik, aztan sir, hogy foglalkozzam vele. Huzza a kezem, hogy menjunk ide-vagy-oda, es en fogjam meg amit o szeretne. Ez altalaban auto, postalada, stb. amire azt mondanam, hogy nem szabad, nem a mienk. Itthon is allandoan a nyomomban van, meg a wc-re is utanam jon, huzza a kezem, hogy menjek vele. Ha nem "engedelmeskedem", nem veszem fel, nem engedek meg neki valamit,megfesziti magat, ugy visit. Nem tudom hogy reagaljak erre. Az idegenektol fel, ha kint arra jon egy jarokelo, a labamhoz bujik, vagy elmenekul. Ha szepen szolnak hozza, mosolyognak ra, mergesen,/ijedten elfordul, abba hagyja a tevekenyseget, hozzam menekul, en meg szegyelem magam. Mar kaptam olyan megjegyzest erre, hogy a gyerekemnel valami hianyzik. Lehet meg ezen segiteni? Amikor ismerossel seta kozben beszelgetve, nevettunk valamin, a kisfiam magara vehette, mert kirugta magat a kezembol, lecovekelt,es nem engedte hogy hozza erjek, eltaszitotta magarol a kezem. Ez mar tobbszor is elofordult. Ejszaka tobbszor felsir, nehez visszaaltatni, meg egyetlen ejszakat sem aludt at. Egyebkent meg szoptatom, ejszaka is. Szeretnem a tanacsat kerni, mert a korosztalyaban levo gyerekek, mar nagyon onalloak, egyedul jatszanak, mi meg egymas idegeire megyunk. Kerem segitsen!
Tisztelettel; Monika
A 17 honapos kisfiammal kapcsolatban lenne kerdesem. Ha kiviszem setalni, nem futkos, hanem olbe kerezkedik, csetlik-botlik, aztan sir, hogy foglalkozzam vele. Huzza a kezem, hogy menjunk ide-vagy-oda, es en fogjam meg amit o szeretne. Ez altalaban auto, postalada, stb. amire azt mondanam, hogy nem szabad, nem a mienk. Itthon is allandoan a nyomomban van, meg a wc-re is utanam jon, huzza a kezem, hogy menjek vele. Ha nem "engedelmeskedem", nem veszem fel, nem engedek meg neki valamit,megfesziti magat, ugy visit. Nem tudom hogy reagaljak erre. Az idegenektol fel, ha kint arra jon egy jarokelo, a labamhoz bujik, vagy elmenekul. Ha szepen szolnak hozza, mosolyognak ra, mergesen,/ijedten elfordul, abba hagyja a tevekenyseget, hozzam menekul, en meg szegyelem magam. Mar kaptam olyan megjegyzest erre, hogy a gyerekemnel valami hianyzik. Lehet meg ezen segiteni? Amikor ismerossel seta kozben beszelgetve, nevettunk valamin, a kisfiam magara vehette, mert kirugta magat a kezembol, lecovekelt,es nem engedte hogy hozza erjek, eltaszitotta magarol a kezem. Ez mar tobbszor is elofordult. Ejszaka tobbszor felsir, nehez visszaaltatni, meg egyetlen ejszakat sem aludt at. Egyebkent meg szoptatom, ejszaka is. Szeretnem a tanacsat kerni, mert a korosztalyaban levo gyerekek, mar nagyon onalloak, egyedul jatszanak, mi meg egymas idegeire megyunk. Kerem segitsen!
Tisztelettel; Monika
Kedves Mónika,
mélységesen megértem, ha a másfél éves kisgyerek igényei, erős ragaszkodása, változatos érdeklődése fárasztja és igénybe veszi. Ez valóban olyan korszaka a gyereknevelésnek, ami nagyon sokat követel az anyukától, aki már szeretne lélegzethez jutni, saját magával foglalkozni, pihenőt kapni. Ezzel együtt csak megnyugtatni tudom afelől, hogy - amennyire a leírásából kiolvasható - a kisgyerek reakciói erre a korra tökéletesen jellemzőek és normálisak, egészségesek. Azt írja, egyfelől ismerkedni szeretne a tárgyakkal, a külvilággal, másfelől ehhez az Ön oltalmát, vezetését kéri. Fárasztó és néha unalmas ez a kísérgetés, terelgetés, de ebben a korban a gyereknek erre van szüksége és ha ezt meg is kapja, az azért jó, mert később már magától felbátorodik. Ha azonban elutasítást él meg, akkor újra és újra kérni fogja és nehezen jut túl ezen a korszakon. Teljesen normális, ha egyfelől rettentően izgatja őt a külvilág, másfelől pedig még ragaszkodik az anyukájához, aki szoptatja. Nem igazán jellemző, hogy másfél éves gyerekek önállóak legyenek és egyedül játsszanak, és nem is biztos, hogy kívánatos. Ugyanakkor egyiküknek sem jó élmény, ha "egymás idegeire mennek". Talán érdemes lenne azon is gondolkodni, mire lenne szüksége Önnek ahhoz, hogy kevésbé megterhelőnek élje meg ezt a valóban nem könnyű időszakot, amely aztán ahogy jön, úgy el is múlik majd. Hiszen másfél éven belül óvodába kerül a kisfiú, addig pedig az a leginkább "kifizetődő", ha megkapja, amit igényel, mert akkor tud a maga fejlődési menetrendje szerint tovább fejlődni. Ebben a korban még nem kell tudnia, hogy mi az, ami a másé - hadd nyúljon hozzá mindenhez, tapasztaljo meg mindent. De az is fontos lenne, hogy Önnek jó élmény legyen a kisfiú nevelése, kevesebb kétséggel, nagyobb derűvel tudja ezt megélni, több öröme teljék benne. Főként pedig hogy ne kételkedjék benne, hogy a gyermek egészséges és jól fejlődik. Arról is érdemes lenne beszélgetni, gondolkodni, mire van szüksége Önnek ahhoz, hogy a leválasztással, az éjszakák átalvásával haladni tudjanak. Ebben a formában csak ennyit mondhatok, de ha telefonon vagy személyesen megkeres akár a gyermekkel, akár egyedül, akkor talán többet is tudok segíteni abban, hogy örömben és kételyek nélkül teljen a gyerek számára oly fontos következő néhány év.
Frank Orsolya 2010. 07. 08. 16:11
mélységesen megértem, ha a másfél éves kisgyerek igényei, erős ragaszkodása, változatos érdeklődése fárasztja és igénybe veszi. Ez valóban olyan korszaka a gyereknevelésnek, ami nagyon sokat követel az anyukától, aki már szeretne lélegzethez jutni, saját magával foglalkozni, pihenőt kapni. Ezzel együtt csak megnyugtatni tudom afelől, hogy - amennyire a leírásából kiolvasható - a kisgyerek reakciói erre a korra tökéletesen jellemzőek és normálisak, egészségesek. Azt írja, egyfelől ismerkedni szeretne a tárgyakkal, a külvilággal, másfelől ehhez az Ön oltalmát, vezetését kéri. Fárasztó és néha unalmas ez a kísérgetés, terelgetés, de ebben a korban a gyereknek erre van szüksége és ha ezt meg is kapja, az azért jó, mert később már magától felbátorodik. Ha azonban elutasítást él meg, akkor újra és újra kérni fogja és nehezen jut túl ezen a korszakon. Teljesen normális, ha egyfelől rettentően izgatja őt a külvilág, másfelől pedig még ragaszkodik az anyukájához, aki szoptatja. Nem igazán jellemző, hogy másfél éves gyerekek önállóak legyenek és egyedül játsszanak, és nem is biztos, hogy kívánatos. Ugyanakkor egyiküknek sem jó élmény, ha "egymás idegeire mennek". Talán érdemes lenne azon is gondolkodni, mire lenne szüksége Önnek ahhoz, hogy kevésbé megterhelőnek élje meg ezt a valóban nem könnyű időszakot, amely aztán ahogy jön, úgy el is múlik majd. Hiszen másfél éven belül óvodába kerül a kisfiú, addig pedig az a leginkább "kifizetődő", ha megkapja, amit igényel, mert akkor tud a maga fejlődési menetrendje szerint tovább fejlődni. Ebben a korban még nem kell tudnia, hogy mi az, ami a másé - hadd nyúljon hozzá mindenhez, tapasztaljo meg mindent. De az is fontos lenne, hogy Önnek jó élmény legyen a kisfiú nevelése, kevesebb kétséggel, nagyobb derűvel tudja ezt megélni, több öröme teljék benne. Főként pedig hogy ne kételkedjék benne, hogy a gyermek egészséges és jól fejlődik. Arról is érdemes lenne beszélgetni, gondolkodni, mire van szüksége Önnek ahhoz, hogy a leválasztással, az éjszakák átalvásával haladni tudjanak. Ebben a formában csak ennyit mondhatok, de ha telefonon vagy személyesen megkeres akár a gyermekkel, akár egyedül, akkor talán többet is tudok segíteni abban, hogy örömben és kételyek nélkül teljen a gyerek számára oly fontos következő néhány év.
Frank Orsolya 2010. 07. 08. 16:11
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
