|
|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Orsolya!
Mindenkinek kijut valami probléma az életben nekem is. Van 3 gyerekem 2 nem él velem Ők 18 és 16,5 évesek fiúk.
Új házasságomból van egy 2,5 éves kislányom. Úgy érzem hogy a kislány nagyon ragaszkodik az Anyjához soksor csak neki engedi meg hogy öltöztesse,bepelenkázza stb. Ha vizet kér és Én viszem akkor már nem kell. Ilyenkor aztán a hiszti az beindul. volt már pár alkalom amikor a hiszti addig fajult hogy hányt is a gyerek. Probálom nyugottan kezelni a helyzeteket de amikor ezektől a hisztiktől a feleségem is kiborul elfog a tanácstalanság. Az biztos hogy le tudja csapolni az energiáját az embernek a gyerek. Probáltunk utánakérdezni a gyerekorvosnál hogy esetleg gyerekpszihológusnak meg kellene nézni a gyereket erre az a válasz kaptuk hogy 3 éves kor alatt nem foglalkoznak vele.
Anyagiak miatt 1 hónapja visszament dolgozni a feleségem. Nekem is mostanság lett egyre több munkám és így későn tudok csak hazamenni. Többször ezekben az esetekben is megkapom a szemrehányásokat a feleségemtől. Sokszor úgy érzem Ő is úgy hisztizik mint a gyerek. Nem olyan munkaköröm van mint neki aki bemegy az irodába és 16:30-kor lejár a munkaidő. Azt persze nem mondtam még hogy a házat felújítjuk így hétről hétre mindig van mit csinálnom otthon is.
Kezdek belefáradni ebbe az állapotba. A családi életünk kezd kibírhatatlanná válni.
Alapvetően türelmes ember vagyok de kezd szakadozni a cérna már nálam is. A pénz tudom hogy nem boldogít de a hiánya is boldogtalanná teszi az embert. A mai világban sokszorosát kénytelen mindenki dolgozni,hogy fent tudja tartani az életszintvonalát. A dilemma mindig az hogy csináljam tovább hogy a családi béke megmaradjon.
Úgy érzem érzelmileg is már a perifériára kerültem. A gyerek nagyon keményen kettőnk közé állt.
Valahol elrontottuk? Vagy ez egy egyedi eset? Várom esetleges véleményét tanácsát.
Üdv.:József
Mindenkinek kijut valami probléma az életben nekem is. Van 3 gyerekem 2 nem él velem Ők 18 és 16,5 évesek fiúk.
Új házasságomból van egy 2,5 éves kislányom. Úgy érzem hogy a kislány nagyon ragaszkodik az Anyjához soksor csak neki engedi meg hogy öltöztesse,bepelenkázza stb. Ha vizet kér és Én viszem akkor már nem kell. Ilyenkor aztán a hiszti az beindul. volt már pár alkalom amikor a hiszti addig fajult hogy hányt is a gyerek. Probálom nyugottan kezelni a helyzeteket de amikor ezektől a hisztiktől a feleségem is kiborul elfog a tanácstalanság. Az biztos hogy le tudja csapolni az energiáját az embernek a gyerek. Probáltunk utánakérdezni a gyerekorvosnál hogy esetleg gyerekpszihológusnak meg kellene nézni a gyereket erre az a válasz kaptuk hogy 3 éves kor alatt nem foglalkoznak vele.
Anyagiak miatt 1 hónapja visszament dolgozni a feleségem. Nekem is mostanság lett egyre több munkám és így későn tudok csak hazamenni. Többször ezekben az esetekben is megkapom a szemrehányásokat a feleségemtől. Sokszor úgy érzem Ő is úgy hisztizik mint a gyerek. Nem olyan munkaköröm van mint neki aki bemegy az irodába és 16:30-kor lejár a munkaidő. Azt persze nem mondtam még hogy a házat felújítjuk így hétről hétre mindig van mit csinálnom otthon is.
Kezdek belefáradni ebbe az állapotba. A családi életünk kezd kibírhatatlanná válni.
Alapvetően türelmes ember vagyok de kezd szakadozni a cérna már nálam is. A pénz tudom hogy nem boldogít de a hiánya is boldogtalanná teszi az embert. A mai világban sokszorosát kénytelen mindenki dolgozni,hogy fent tudja tartani az életszintvonalát. A dilemma mindig az hogy csináljam tovább hogy a családi béke megmaradjon.
Úgy érzem érzelmileg is már a perifériára kerültem. A gyerek nagyon keményen kettőnk közé állt.
Valahol elrontottuk? Vagy ez egy egyedi eset? Várom esetleges véleményét tanácsát.
Üdv.:József
Kedves József, csak megerősíteni tudom, amit Ön is mond: fontossági sorrendbe kell állítani a dolgokat, rendszerezi, és akár keményen redukálni is. A legfontosabb a családtagok egymás közötti kapcsolata, sokkal inkább, mint a ház, vagy a háztartás. Hisz ha az Önök házassága megromlik, akkor úgyis az egész ház/tartás szétesik. Ezért valóban a kapcsolatokra kell első sorban figyelni, akkor is, ha a ház úgy marad egy pár évig, amilyen, akkor is, ha csak alapdolgokra jut pénz. A sorrend pedig úgy néz ki, hogy első a kettejük – a felesége és Ön – kapcsolata, ez fontosabb, mint bármelyik gyerekkel való kapcsolat. Hiszen Önöknek kettejüknek kell egyben tartani az egész családot. Tekintse kötelességnek és egyben felmentésnek, hogy Önöknek kettejüknek szeretni kell egymást, örömteli órákat tölteni együtt, pihenni, akár lustálkodni is – bármilyen abszurdnak hangzik. Ha nem hagyják abba a rohanást, sajnos szétesik a család. Ez így nagyon keményen szól, de sajnos ezt látom minden nap. Ezt pedig nem paranccsal és szemrehányással tudja megvalósítani, hanem ha melegséggel, közelséggel, udvarolva bírja rá a feleségét, hogy a kettejük kapcsolatát valahova az eredeti szint, a régi bizalom, gyöngédség és romantika közelébe vissza kell juttatni. Muszáj rá időt szánni. Rettenetes elnézni, ahogy a sok félkész vagy éppen elkészült házban válnak a családok. Ez nem a helyes sorrend. Ha rendetlenség van, de mindenki nevet és szereti egymást, az jó. Ha ülnek az asztalnál vagy a kanapén és beszélgetnek, és nevetnek a többi dolgokon, a rendetlenségen, a szegényes állapotokon, az is nagyon jó. Ha karácsonyra mindenki egy CD-t kap, meg egy tábla csokit, de elmennek szánkózni, az is jó. Senki nem fogja ezt Önök helyett meglépni, Önök helyett észbe kapni és az életük hangsúlyait átszervezni. Ugyanakkor jó ha tudja, hogy Amerikában egész mozgalom – és internetes tréning – jött már létre az egyszerű, takarékos, redukált életforma terjesztésére, épp az olyan problémák miatt, mint amiről Ön ír. Ha Önök a párjával jóban vannak és bizakodó, laza, vidám, nagyvonalú levegőt árasztanak, akkor a gyerekek, a kapcsolataik, viselkedésük, tanulmányaik is rendben lesznek – de legfőképpen egy életre szóló jó mintát kapnak. A felesége biztos nagyon örülne, ha többet lennének kettesben, ha egy kicsit a tenyerén hordozná. Talán akkor már nem a kislány lenne az első. Bizonyosan hiányolja a gyöngédséget, az együtt töltött időt. Ha a kettejük viszonya rendbe jön, ezt követi a felnőttek és a gyerekek viszonya, ami már könnyebben kisimul.
Tudom, könnyű ezt mondani és nagyon nehéz meglépni. Csak azt a mondást ajánlom a figyelmébe, miszerint „a legtöbb ember úgy éli az életét mintha nem az élete múlna rajta.” Sok sikert kívánok, és szívből drukkolok! Frank Orsolya 2011. 11. 16. 21:10
Tudom, könnyű ezt mondani és nagyon nehéz meglépni. Csak azt a mondást ajánlom a figyelmébe, miszerint „a legtöbb ember úgy éli az életét mintha nem az élete múlna rajta.” Sok sikert kívánok, és szívből drukkolok! Frank Orsolya 2011. 11. 16. 21:10
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
